Élvezetes, izgalmas, de közben kifejezetten borzongató is évtizedek, akár évszázadok óta megoldatlan rejtélyekről olvasni. Márpedig jócskán akad olyan megtörtént és igen bizarr esemény, aminek valódi okát csak találgatni lehet. Kétrészes sorozatunk második részében is ilyen rejtélyeket hozunk.
Ikerreinkarnáció
Hiszel a reinkarnációban? Esetleg épp ellenkezőleg, bolondnak tartasz mindenkit, aki valóságosnak tarja a dolgot? 1957-ben két fiatal angol nővér, a 11 éves Joanna Pollock és a 6 éves Jacqueline Pollock tragikus autóbalesetben meghalt. A kislányokat gyászoló édesanya egy évvel később ikreket szült, Gilliant és Jennifert. Amikor az ikrek elég idősek lettek ahhoz, hogy beszéljenek, elkezdték megnevezni és kifejezetten kérni a halott testvéreik olyan játékait, amelyeket korábban sosem láttak. Anélkül, hogy bármit tudtak volna testvéreikről, ugyanúgy nevezték el babáikat, ahogyan annak idején a nővéreik, olyan helyekre mutattak rá, amelyeket csak halott testvéreik ismerhettek (például amikor autóval elmentek testvéreik korábbi iskolaépülete előtt, felismerték azt, pedig sosem jártak arra), és sokszor előfordult, hogy szinte pánikba estek, amikor üresen álló autókat láttak („Az az autó jön értünk!” – kiabálták egy alkalommal).
A Pollock ikrek (Fotó: Flickr)
Körülbelül azidőtájt, hogy az ikrek ötévesek lettek, ezek az incidensek ritkultak, és a lányok a továbbiakban teljesen normális életet éltek. A Pollock nővérek története mégis eljutott Dr. Ian Stevenson (1918–2007) pszichológus-belgyógyászhoz, aki a munkája feltételezett reinkarnációs eseteket tanulmányozott. Miután több ezer feltételezett esetet átvizsgált, Dr. Stevenson könyvet is írt a témában, amelyben összesen 14 olyan esetről számolt be, amelyek szerinte valósak voltak, és amiket véletlen egybeesések nem magyarázhattak meg. Ezek között említette a Pollock nővérek esetét is.
Az Overtoun-híd
A skóciai Dumbarton közelében található Overtoun-híd hátborzongató tulajdonsága, hogy arról az évtizedek során kutyák százai ugrottak le, és az 1960-as évek óta 50 állat el is pusztult az ugrás következtében. Néhány kutya többször is leugrott, a második ugráskor már a sziklának csapódva, mintha öngyilkos szándék vezette volna. És mindez nem a múlt, hasonlóan tragikus esetet még a közelmúltban is regisztráltak. Egy skót állatjóléti társaság hosszan vizsgálódott a területen, de érdemi eredményre nem jutottak, az viszont, hogy a kutyák egyáltalán kepések volnának olyan érzelmi-mentális állapotba kerülni, amiben szándékosan sodornák magukat életveszélybe, látszólag értelmetlenül, a tudomány mai állása szerint kizárt. De akkor mi lehet mégis a híd közelében, ami erre a rendkívül furcsa viselkedésre készteti a kutyákat?
Van valami, ami lecsalogatja a kutyákat arról a hídról, gyakran ugyanarról a helyről, és kivétel nélkül mindig napos, száraz időben. Számos elmélet született már a lehetséges okokról, többek között az, hogy a híd kísértetjárta (ez az elmélet kifejezetten népszerű lett azután, hogy 1994-ben egy helyi férfi a kisfiát a dobta a halálba a hídról), és az is, hogy valamilyen kisebb emlős egy, a kutyák számára ellenállhatatlan szaggal jelöli a területet. Tudósok annak eshetőségét is vizsgálták, hogy a hídnál hanganomália létezik, amelyet csak a kutyák hallanak, és ez készteti ugrásra őket. Vannak viszont, akik szerint mindössze arról van szó, hogy a kutyák nem látnak át a híd vastag, de alacsony korlátján, ezért nem is sejtik, hogy azon túl veszély van. Ez viszont nem magyarázza meg azoknak a szemtanúknak az észleléseit, akik a hídon átkelve maguk is gyomorszorító érzésről és rossz előérzetről számolnak be.
A nagy szürke ember
A Nagy Szürke Ember (skótul Am Fear Liath Mòr) egy emberszerű, mégis embertelen lény, amely állítólag Skócia második legmagasabb hegyének, a Ben Macduinak a csúcsán és hágóin kísért. A himalájai Yetihez és az amerikai Csendes-óceán északnyugati részén élő Big Foothoz hasonlóan a Nagy Szürke Embert is csak kevés szemtanú látta, és bár hivatalosan csak a 20. század első felében észlelték először, hozzá hasonló lényeket a 13. századtól kezdve látni véltek a helyiek. A Nagy Szürke Embert az teszi különösen ijesztővé, hogy fizikai jellemzői nem hasonlítanak a medvére vagy más állatra, így az észleléseket nem lehet medveészlelésként kezelni.
Azok, akik látták a Nagy Szürke Embert, rendkívül magasnak (körülbelül 20 méter), egyebekben viszont emberhez hasonlónak írják le, rövid hajjal, bozontos szőrrel, széles vállakkal és hosszú karokkal. Majdnem minden észlelésről szóló jelentésben szerepel a lépések alatt ropogó kavics hangja. A tudósok nem tudtak magyarázatot találni az észlelésekre és a kísérő hangokra, bár pszichológusok úgy vélik, egyszerű hallucinációról van szó, és azok, akik állítólag látták és hallották a Nagy Szürke Embert, a kimerültségnek, feszültségnek, elszigeteltségnek és jókora ködnek köszönhetik az élményt.
A tunguszkai esemény
1908. június 30-án reggel az oroszországi Szibériában mintegy 2000 négyzetkilométernyi erdőt tett a földdel egyenlővé egy robbanásnak tűnő esemény, aminek azonban nem voltak szemtanúi, és aminek okát, forrását azóta sem sikerült minden kétséget kizáróan meghatározni. A detonáció óriási erejét jellemzi, hogy az becslések szerint 1500-2000 hirosimai atombomba energiájának felelt meg, és a robbanás feltételezett középpontjától 65 kilométerre fekvő községben is bezúzta az ablakokat, tokostól kifordította az ajtókat, és a lökéshullám földhöz vágta az embereket is. A Tunguska-jelenség néven ismert történést a tudósok a feljegyzett történelem legnagyobb becsapódási eseményének (így nevezik két csillagászati objektum, például egy aszteroida és a Föld összeütközését) minősítették.
Ennek ellenére nem találtak például becsapódási krátert, vagy más a földbe csapódó égi testre utaló nyomot. A tudósok így csak találgatni tudnak, hogy mi történhetett. A leginkább elképzelhető teória, hogy egy aszteroida robbant fel a Föld felett, és az alatta Szibériában bekövetkezett pusztítás az ebből eredő, óriási energiát felszabadító jelenség eredménye volt.
A Malaysia Airlines 370-es járata
A megoldatlan rejtélyek gyűjteményének utolsó darabja egy 2014. március 8-án történt eset, amikor is a Malajziából Kínába repülő, 239 utast és a személyzet tagjait szállító Boeing 777-es minden előzmény nélkül eltűnt a radarok képéről. A gép eltűnését a gép részéről semmilyen jelzés nem előzte meg, az időjárási viszonyok kifejezetten kedvezők voltak. A rendkívül komplex, több nemzet mentőcsapatait bevonó keresési erőfeszítés, amely a repülés történetének eddigi legnagyobb ilyen jellegű akciója volt, mindössze 20 darab repülőgép darabot talált, nem lett meg a gép fekete doboza sem. Malajzia miniszterelnöke nem kívánt nyilatkozni az ügyben, és a hatóságok csak annyit közöltek, hogy a repülőgép az Indiai-óceán felett tűnt el.
A 770-es járat egy maradványa. (Fotó: Mohd Samsul Mohd Said/Getty Images)
A megnyugtató lezárás hiánya számos elméletet szült, amelyek közül sok olyan összeesküvés elmélet, amit információhiányos állapotban mind hajlamosak vagyunk felkapni, hogy a félelmetes és megmagyarázhatatlan helyzeteket érthetőbbé tegyük. Az elméletek között szerepel a gépeltérítés, a legénység öngyilkossága (a hírek szerint a pilótának magánéleti problémái voltak), tűz a repülőgép fedélzetén, meteorbecsapódás, sőt még földönkívüliek általi elrablás is. Annak ellenére, hogy a keresés 2017-es lezárásáig dollármilliókat költöttek a több ezer négyzetkilométernyi óceán átkutatására, a Malaysia Airlines 370-es járatának és a fedélzeten tartózkodó 239 embernek az eltűnése még csaknem tíz évvel később is rejtély. A Netflix a 9. évforduló apropóján mutatta be a (jelenleg is elérhető) MH370: Az eltűnt repülőgép (MH370: The Plane That Disappeared) című dokumentumfilmet, amely három vad végkimenetelt is felvázol.
Kiemelt kép: Getty Images
