Közhely, hogy egy nő két dologért tenne meg bármit: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen – de azért van némi igazság a mondásban. Sokan hiába próbálkoznak, valamilyen oknál fogva mégsem jön össze természetes módon a gyermekáldás, nekik jól jön az Egyesült Államokban legálisan működő béranyaság intézménye. Ennek keretében bizonyos nők tulajdonképpen „kölcsönadják” a méhüket 9 hónapra egy olyan párnak, akik valami miatt nem tudnak maguk kihordani egy gyereket (általában a pár saját ivarsejtjeivel történik a megtermékenyítés, de vannak olyan esetek, amikor ezek is más felnőttektől származnak).

Béranyaként segít másoknak egy amerikai nő, bizonyos Ashley Greene is, aki amikor 2012-ben második gyermekével volt terhes, megtudta, hogy egy barátnője béranyaként tevékenykedik. Felismerve, hogy milyen nagy, pozitív változást hozhat ezzel mások életébe, a 38 éves iowai Greene elhatározta, hogy ő is béranya lesz, mostanra pedig három saját biológiai gyermeke mellett négy béranya-gyermeknek – vagy ahogy ő nevezi őket, szurrobabákat (az angol surrogate/béranya mintájára) – adott már életet, köztük egy ikerpárnak. A nő az elmúlt 11 évben összesen hatszor volt terhes, és korántsem tervezi, hogy felhagy a béranyasággal, bár a férjével megegyeztek, hogy nem szeretnének háromnál több saját gyereket.

„Ha a terhességeim jól alakulnak, és nincsenek problémáim, miért is ne adnám az élet ajándékát valaki másnak?”

– fogalmazott az Insidernek.

Greene szerint a béranyai terhesség érzelmi és fizikai megterhelése különbözik a saját terhességétől, a kettő során nem ugyanúgy tapasztalja a jellemző tüneteket, például amikor a szurrobabáival volt terhes, mások voltak a reggeli rosszullétei. „Ugyanúgy nagynak, hatalmasnak és kellemetlennek éreztem magam, de lelkileg más volt számomra az élmény, tudván, hogy végül nem tartom meg a babát – mondta. – Megkönnyebbülés volt a tudat, hogy a szülők szeretni fogják”.

Az Amerikai Reprodukciós Orvosi Társaság irányelvei szerint, aki hivatásos béranyává szeretne válni, annak be kell fejeznie a saját biológiai gyermekvállalását, 21 és 42 év közöttinek kell lennie, egészséges testtömegindexszel kell rendelkeznie, anyagilag stabilnak kell lennie, és többek között alapos háttérellenőrzésen és személyazonossági vizsgálaton kell átesnie, mielőtt ezt az utat választhatná. (Itthon minderre nincs lehetőség legálisan, de erről később lesz még szó a cikkben.)

Bár sokaknak furcsa lehet, a férje is támogatja Greene döntését: kezdetben voltak fenntartásai, de megnyugodott, mikor megértette, hogy béranyaság esetén nincs DNS-kapcsolat a születendő gyermek családjával. Az is segített neki, amikor látta, hogy az első bérbaba leendő szülei mennyire boldogok, és milyen hálásak a feleségének. Hogy a család többi tagját is megnyugtassák, a házaspár elmagyarázta a biológiai gyermekeiknek, hogy ezek a babák nem a testvéreik. „Ez szinte olyan, mintha egy kapcsoló átkapcsolódna – mondta a nő. – Ez nem az én gyerekem, én csak hosszú távú bébiszitterkedés céljából vagyok itt”.

Nem a pénzért csinálja

A Greene-t megkereső párok közül sokan megrázó veszteségeket éltek át, vagy nem tudtak alternatív módszerekkel teherbe esni. A nő először egy ügynökséggel dolgozott együtt, amely segített összevetni az ő és a pár igényeit, hogy megbizonyosodhassanak afelől, egymást keresik, viszont az elkövetkezendő béranya-terhességéhez úgy döntött, hogy több profilt is megnéz, mielőtt választana. Az egyik legfontosabb döntési tényező számára az, hogy milyen kapcsolatot szeretnének a felek a baba érkezése után, és hogyan lehet ezeket a határokat előre kijelölni. Az általa kihordott ikrek szülei a mai napig küldenek neki friss fotókat a babákról, de a legutóbbi bérbaba esetén például a kapcsolat a szülés után teljesen megszűnt. Bár Greene jobban szereti a családdal való kapcsolattartást, és úgy gondol rájuk, mint távolabbi rokonokra, részéről a leendő szülőkkel való kapcsolat bármilyen formája rendben van – amíg mindenki betartja a megállapodást.

Egy tipikus béranyaság alapdíja 45 000 és 60 000 dollár között mozoghat terhességenként,

de vannak további járulékos költségek, mint például a gyógyszeres kezelési díjak, az injekciós díjak, a szívhang-megerősítési díjak és az orvosi engedélyezési díjak. Minden eset egyéni, így a pontos összegek is eltérnek. Általában a kompenzációt a terhesség során egyenlő összegekre bontják (például négyhetente fizetik), és Greene azt is ajánlja, hogy a terhesség végén ne egyezzenek bele egyösszegű kifizetésekbe, mert a szülés soha nem garantált. Bár ez sok pénznek tűnik (hiszen az is), a nő kihangsúlyozta, hogy mindezt nem az anyagiak miatt csinálja, és valójában meg sem fog gazdagodni belőle. „A kompenzáció, amit a béranya kap, a kényelmetlenségek ellensúlyozására szolgál. Addig vagyok hajlandó béranya lenni, amíg valaki azt nem mondja, hogy nem lehet – mondta. – Ez a szenvedélyem, és addig fogok segíteni az embereknek gyönyörű családokat létrehozni, ameddig csak lehet”.

Itthon illegális a béranyaság

Az Amerikai Egyesült Államokkal ellentétben Magyarországon a pénzért történő petesejt-adományozáshoz hasonlóan a béranyaság és annak igénybevétele is illegális (mint ahogyan Franciaországban is), és a ritka kivételektől eltekintve (például rákos megbetegedés esetén, még a kezelések megkezdése előtt; vagy fegyveres testületben való munkavégzés esetén) a petesejtek levétele sem engedélyezett itthon, mivel az a törvény értelmében génmanipulációnak minősül.

Az előbbi esetben azonban van egy kiskapu: a magyar rendszer ugyanis lehetővé teszi, hogy közeli hozzátartozó adományozzon petesejtet (kivéve a testvért), amit aztán a gyerekre vágyó pár férfitagjának hímivarsejtjeivel termékenyítenek meg és ültetnek be.

Arról viszont jegyző előtt kell nyilatkozni, hogy mindezt nem pénzért vagy fenyegetés/kényszerítés hatása alatt teszik.

Az ivarsejt-adományozásból születettek babák száma kevés, de tény: léteznek. Akinek viszont nincs a feltételeknek megfelelő rokona, az anonim felajánlókban bízhat, csakhogy belőlük szintén igen kevés van – okkal. Nem életszerű ugyanis, hogy valaki csak úgy besétáljon egy klinikára, hogy leszívják a petesejtjeit, mivel magának az adományozónak is hormonkezelésen kell átesnie a procedúrát megelőzően. Mindez pedig végeredményben az illegalitás malmára hajtja a vizet.

Persze ezen kívül is vannak lehetőségek: Csehországban például az utóbbi időben (főleg a magyarországi meddőségi klinikák államosítása után) gyakorlatilag egy egész legális iparág épült fel a babára vágyó párok kiszolgálására – borsos áron.

Kiemelt kép: Getty Images