Milyen érzelmek határozzák meg Schäffer Erzsébet mindennapjait? Miért nem írja le, mondja ki soha a „szeretet” szót? Miért fontos, hogy mindig kéznél legyen a képzeletbeli nagyítónk? Milyen olvasmányélmények voltak a legnagyobb hatással az írónőre? Hogyan élnek tovább bennünk az olvasott vagy hallott történetek és szövegek? Íme, egy beszélgetés, ha fényre és szépségre vágyunk.
A beszélgetés rövid kivonata a videó alatt olvasható.
Tiszta forrásból
Anna egy Juhász Ferenc-versből, A szarvassá változott fiúból vett képpel indít, arra mutat rá, hogy Erzsi is mindig a tiszta forrást keresi. Az író ezt megerősíti, hangsúlyozva, hogy csak azt képes megírni, ami igaz. Majd arról beszélgetnek, hogy milyen fontos, hogy figyelemmel legyünk jelen minden pillanatban, hisz a legszebb természetfilm, amit mi magunk látunk séta közben, és a szépség ugyanúgy ott van egy félbevágott céklában, mint két sikló nászában a forró kövön. A mi feladatunk pusztán csak az, hogy észrevegyük ezeket, és ráirányítsuk képzeletbeli nagyítónkat.
Biztonságra törekvés, kíváncsiság, ítélkezéstől mentes figyelem – ezek mozgatják Schäffer Erzsit a mindennapokban: „A szeretet szót sosem mondom ki, de mégis mindig arról van szó.” A történetet kell leírni, a nagy szavak mögötte sejlenek fel.
Vissza az időben
Az író életében nagy változás történt kiskamasz korában, amit a szülei nehezen éltek meg, ám számára olyan volt mindez, mint egy mese. Már ott elkezdett figyelni – soha nem kritikusan –, szerette nézni az embereket, kereste a nagy titkokat. Nem írt, nem gyűjtögetett, csak habzsolt. Az olvasás mindennapjai része, a csobánkai könyvtáros, Karcsi bácsi látta el olvasnivalóval. Meghatározó volt közülük az Anna Karenina, ami Juhász Annának is az egyik első katartikus olvasmánya.
Lázár Ervinhez fűződő kapcsolata szintén meghatározó számára: először a művei jelentettek inspirációt Erzsinek, később pedig Lázár Ervin barátsága, támogatása játszott kiemelkedő szerepet a Nők Lapja szerzőjének életében.
Hány otthona van Schäffer Erzsébetnek?
„Milyen jó, hogy én olyan jól érzem magam sok helyen.” Az az otthon, ahol az ember jól van egymagában. Erzsi egész élete át van itatva szépirodalommal, és az újságírás egyik legnagyobb hozadéka, hogy fantasztikus emberekkel találkozhat, beszélgethet.
Pilinszky János igazán otthonos a számára, azt is beismeri, hogy próbálta utánozni Pilinszky figyelmét. Nem titok, hogy a Simone Weil-idézet is Pilinszkyn keresztül jött Erzsihez, így vált a mottójává: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”
Kiemelt kép: Canva
Nézzétek meg a Pura Poesia első beszélgetését is Grecsó Krisztiánnal! Kattintsatok a linkre!