A brit királyi család, Nagy-Britannia legbefolyásosabb intézménye már évszázadok óta az etnikai homogenitás szinonimája, ezért is vált történelmi jelentőségűvé az az emlékezetes pillanat, amikor egy afroamerikai gyökerekkel rendelkező színésznő immár Sussex hercegnéjeként integetett le a Buckingham-palota erkélyéről. (III. Károly koronázásának napján azonban úgy tűnik, már nem léphet a palota ikonikus balkonjára.)
Meghan Markle Harry herceggel kötött házassága a fekete kultúra és az évszázados brit királyi hagyományok figyelemreméltó ötvözete volt, különösen, hogy a világraszóló szertartást egy afroamerikai prédikátor és egy komplett gospel-kórus is megtisztelte az eseménynek helyt adó Szent György-kápolnában. Noha a különféle sajtóorgánumok az esemény fényét tovább emelve előszeretettel hangoztatták ezt, Sussex hercegnéje (aki legutóbb bírósági perével hívta fel magára a figyelmet) valójában nem az első színes bőrű nő, aki a történelem során a brit felső osztály tagja lett.
Egy félvér hölgy Londonban
Dido Elizabeth Belle 1761-ben született egy fiatal afrikai származású rabszolganő, Maria Belle és a Királyi Haditengerészet tisztje, Sir John Lindsay törvénytelen gyermekeként a Karib-térség brit Nyugat-Indiáknak nevezett részén (úgy tartják, az anyja rabszolga volt azon a hajón, melyek az apja szolgált és ami éppen erre állomásozott).
Ám nem itt kellett rabszolgasorban felnőnie, hanem Észak-London előkelő negyedében, a Hampstead Heath-en álló Kenwood House-nak nevezett birtokon élhetett. Lord William Murray (és annak felesége) vette szárnyai alá, aki nem csupán Mansfield első grófja, de neves parlamenti képviselő is volt, később pedig Skócia főbírája lett. Az évszázad leghatalmasabb brit bírójának tartott Mansfield döntései a felvilágosodás korát tükrözték, és a rabszolgaság felszámolása felé mozdították el az országot. De vajon hogyan került egy színes bőrű rabszolganő lánya az egyik legbefolyásosabb törvényhozó előkelő otthonába? Dido apjának köszönhetően nyert bebocsátást a brit arisztokrácia köreibe, ugyanis William Murray a férfi nagybátyja volt. Sir John Lindsay a gróf gondjaira bízta a kislányt, mivel újabb küldetés várta távoli vizeken. A tengerész később is előszeretettel bízta rokonára a többi házasságon kívül született gyermekét, akiket öt különböző anya hozott világra, és akik közül Dido volt a legidősebb. Azt, hogy pontosan mi történt a lány rabszolga édesanyjával, nem tudni, de egyes teóriák szerint busás jutalmat kapott, amiért lemondott gyermekéről, míg mások szerint fiatalon meghalt.
Az eljárás, hogy egy nagyhatalmú főnemes törvénytelen kapcsolatok gyümölcsének őrzője legyen, nem volt ismeretlen a 18. században, viszont az, hogy a színes bőrű gyermekeket ne cselédként foglalkoztassák, hanem a család teljes jogú tagjaiként neveljék, rendhagyó magatartásnak számított. Dido azonban így élt, s bár pontos helyzete nem volt tisztázott a Mansfield háztartásban, a bizonyítékok szerint a pár másik örökbefogadott lányához, Lady Elizabeth Murray-hez (akinek elhunyt édesanyja a feleség unokatestvére volt) hasonlóan írni, olvasni és zenélni tanult, igazi úrihölgyként viselkedett az illusztris vendégek jelenlétében, sőt, rendszeres éves juttatásban is részesült. A felső tízezer tagjaként pazar életkörülményei, ruházata, iskolázottsága és feladatai is a nemes hölgyek mindennapjait tükrözték.
Dido Elizabeth Belle Lindsay és másodunokatestvére, Lady Elizabeth Murray portréja. (Fotó: Wikipédia Common)
Részt vett a birtokkal kapcsolatos munkákban, ő felügyelte például a kenwood-i birtok impozáns tej- és baromfiudvarát, de gyönyörű kézírása okán gyakran írt Lord Mansfield által diktált leveleket hivatalos ügyekben, ami elég szokatlannak számított abban az időben. Egyedül vendégek érkezésekor vonatkoztak rá eltérő szabályok, ekkor kizárólag vacsora után csatlakozhatott a meghívottakhoz, de a fennmaradt írásos emlékek szerint – bár a vendégek meglepődtek a félvér lány jelenlétén, – jó benyomást tett az előkelőségekre, akiket lenyűgözött „kedves kedélye és teljesítménye”.
Nem csoda, hogy romantikusnak tűnő élete a filmipart is megihlette: Gugu Mbatha-Raw angol színésznő főszereplésével adaptálták történetét klasszikus hollywoodi csemegeként a vászonra 2013-ban Belle címmel, azóta pedig szinte külön műfajjá vált a színes bőrű szereplőkre írt kosztümös mozi.
A királyné volt az első afrikai származású nemes?
Idén májusban debütál A Bridgerton család világában játszódó Sarolta királyné – Egy Bridgerton-történet című sorozat, ami szintén ezt a trendet erősíti. (A Bridgerton az 1800-as évek brit arisztokrácia életét mutatja be, érdekessége pedig, hogy több színes bőrű nemes is szerepel benne, többek között a királyné is az.) A sorozatbéli Sarolta királyné esete nem biztos, hogy teljesen fikció: úgy tartják, hogy – Dido Elizabeth Belle-hez – hasonlóan
IIII. György brit király felesége, az 1744-ben született Zsófia Sarolta is afrikai felmenőkkel rendelkezett.
A történészek között évtizedek óta vita tárgyát képezi az elmélet, miszerint Sarolta lehetett az első brit uralkodó, aki színes bőrű gyökerekkel birtokolt ilyen magas nemesi címet. Egy genealógiai kutatás szerint ugyanis a királyné a III. Afonso portugál király szeretőjeként ismert, Madragana Ben Aloandro nevű mór nő tizenötödik generációs leszármazottja volt. Bár nem valószínű, hogy annyi év távlatából is észrevehetőek lehettek rajta a jellegzetes afrikai vonások, a királyné megjelenését gyakran érte kritika széles orra, telt ajkai, göndör haja és sötétebb árnyalatú bőrtónusa miatt.
Zsófia Sarolta brit királyné portréja és a Bridgerton-sorozatok általa ihletett szereplői. Fotók: Wikipédia Common, Netflix
Dido végül egy francia udvarmester felesége lett
A Bridgerton család sorozat sokak szerint Nagy-Britannia rabszolgakereskedő múltjának újraírása, a helyzet iróniáját pedig csak fokozza, hogy a brit királyi család tagjainak nagy szerepe volt a korabeli rabszolgakereskedelemben, többen is részvényesekként vettek részt a Royal African Company vállalatban, mely Amerikába szállított afrikai rabszolgákat. Dido abban az időszakban élt, amikor a kereskedelem virágkorát élte és Nagy-Britannia gazdasági jóléte főként a gyarmatokon végzett rabszolgamunkán alapult. Gyámja, Lord Mansfield főügyészként sokat tett a rabszolgakereskedelem vizsgálatáért, magát a jelenséget „utálatosnak” minősítette, és döntéseivel megtiltotta, hogy erőszakkal küldjenek ki az országból angliai rabszolgákat. Ezzel ugyan még nem vetett véget a rabszolgakereskedelemnek, de intézkedéseit a több évtizedes felszámolás egyik első mérföldköveként tartják számon.
Mansfield elveihez hűen végrendeletében gondoskodott fogadott lánya jogainak védelméről, szabad nőként hivatkozott rá és éves járadékot is elkülönített a számára. Dido Elizabeth Belle még abban az évben feleségül ment egy John Davinier nevű, francia származású udvarmesterhez, három fiukat pedig már Londonban, az elegáns Pimlico lakónegyedben nevelték közösen a nő 1804-ben bekövetkezett haláláig. Az 1970-es években sírját azonban átépítés miatt elköltöztették, így a mai napig senki sem tudja pontosan, hol nyugszik most Nagy-Britannia első (bizonyítottan) fekete arisztokratája.
Kiemelt kép: Wikipédia Common, Canva, Getty Images, nőklapja.hu
