A Fekete Mambák egy kizárólag helyi fiatal nőkből álló egység az orvvadászok elsődleges célpontjának számító dél-afrikai Balule Természetvédelmi Rezervátum területén. Amíg a látogatók a szafari szállásain pihennek, addig a katonai kiképzésben részesült Mambák kiszűrik az orvvadászok csapdáit, kamerákkal pásztázzák a környéket, és illegális tevékenységeket végzők után kutatnak. A járőrözés mellett a Bush Babies környezetvédelmi oktatási programot is működtetik, ahol a helyi kisiskolásoknak heti rendszerességgel tartanak órákat a természetvédelemről.
A kereskedelmi célú orvvadászat nagy üzlet, a veszélyeztetett fajokból származó termékekre pedig nagy igény van a feketepiacon – legyen szó gyógyászatról, státusszimbólumként használatos ereklyékről, csecsebecsékről vagy konkrétan az állatok elfogyasztásukról (utóbbi kiváltképp a tobzoskák esetében jellemző). Az orrszarvúak vadászata az elmúlt évtizedben például magasan megugrott – a rinocéroszok szarva miatt különösen Ázsiában –, hiszen a keleti orvoslásban nagy becsben tartják állítólagos gyógyhatásai miatt (ami tudományosan egyáltalán nem igazolt).
Craig Spencer ökológus és főgondnok 2013-ban azzal a szándékkal alapította a kizárólag hátrányos helyzetű afrikai nőkből álló Fekete Mambák egységet, hogy az elszegényedett vidék lakosságát is bevonja az orvvadászat elleni küzdelembe – javítva ezzel nemcsak a vadvilág, de a nélkülöző közösségek helyzetén is. Spencer úgy döntött, hogy fegyveres férfiak helyett nőket alkalmaz vadőrként és felderítőként.
A szándékosan szemléletformáló kezdeményezés sikerében nem sokan hittek – különösen a rendkívül egyenlőtlen, patriarchális Dél-Afrikában –, és sokáig nem is vették komolyan a női vadőrök működését.
Pedig megalakulásuk óta orvvadászok táborainak és csapdáinak tucatját azonosították, illetve semmisítették meg, erőfeszítéseikre azonban csak 2015-ben figyelt fel a világ, amikor megkapták az ENSZ legmagasabb környezetvédelmi kitüntetését, a Föld Bajnokai címet.
Ugyan a koronavírus miatti határzárak és utazási korlátozások lelassították a nagy értékű állatfajok illegális kereskedelmét, a bekövetkező gazdasági válság és élelmiszerhiány egyre többeket késztetett arra, hogy tiltott tevékenységeket végezzenek a megélhetésért. A probléma főként Indiát ás Délkelet-Ázsiát érintette, míg Afrikában részben a vadőrök fokozott jelenlétének köszönhetően nem öltött nagyobb méreteket a jelenség. Bár ez nem jelenti azt, hogy a bozóthús-kereskedelem teljesen leállt volna a régióban. A TRAFFIC, egy vadkereskedelemmel foglalkozó civil szervezet 73 olyan, dél-afrikai büntetés-végrehajtási intézményekben lévő rabbal készített felmérést, akiket orvvadászattal kapcsolatos bűncselekmények miatt ítéltek el. A legtöbb megkérdezett elmondása szerint a gazdasági alternatívák hiánya jelentette a legerősebb motivációt, hiszen két orrszarvú vagy elefánt kilövésével többet tudtak keresni, mint amennyit mások egy egész év alatt.
A szavanna (és a társadalom) őrszemei
Míg a média hajlamos démonizálni az orvvadászok tevékenységét, a Mambák sokkal árnyaltabban látják a bűnözők helyzetét. A munkalehetőségek hiánya miatt a férfiak ugyanis gyakran kényszerülnek arra, hogy élelemért és pénzért cserébe gyilkoljanak a vadrezervátumokban, így az egység – kockára téve saját biztonságát – kizárólag paprikaspray-t és bilincset használ fegyverként. Úgy vélik: háborút vérontással nem, csak szoros megfigyeléssel, közösségépítéssel és oktatás révén nyerhetnek. De ennyi sajnos még nem elég: ahhoz, hogy globálisan is érdemi változás következzen be, olyan lehetőségeket kell biztosítani, amelyek nagyobb stabilitást hoznak az elszegényedett települések életébe. Az egység munkássága tehát nem csak az állatok védelmére korlátozódik: „Csapataink fáradhatatlanul dolgoznak a Kruger Nemzeti Park vadvilágának védelméért, arra törekedve, hogy ezek a területek legyenek a legkevésbé kívánatosak, legkevésbé jövedelmezőek a szervezett orvvadászat számára. Emellett
szeretnénk, ha a közösségek megértenék, hogy a természetvédelem nagyobb hasznot hoz, ami a helyi közösségekben tapasztalható társadalmi hanyatlásnak is gátat szabhatna,
ami részben az orvvadászat következménye is, hiszen az illegális vadászat és hamis gazdagság látszatával egy időben a kábítószer-kereskedők és -fogyasztók száma is megnőtt a térségben. Féltjük a gyerekeinket” – nyilatkozta Qolile Mathebula, az egység egyik fiatal tagja a Financial Crime Newsnak.
Csak a Kruger Nemzeti Park nyugati szélén 2 millió elszegényedett ember él. Az elefántcsontért vagy a bozóthúsért folytatott illegális vadászat legelső áldozatai pedig azok az éhező családok, akik nap mint nap küzdenek a megélhetésért. A vadon élő állatok kereskedelme azonban értékes ökoszisztémákat pusztít el, megfosztja Afrikát a fenntartható gazdasági fejlődéstől, arról nem beszélve, hogy a terroristacsoportok működését, illetve a kábítószer-kereskedelmet is életben tartja. A Balule Természetvédelmi Rezervátum állatai a turizmus és a munkahelyteremtés révén jelentős részét képezik Dél-Afrika gazdaságának, eddig elért természetvédelmi- és társadalmi sikereikben pedig a Fekete Mambák környezeti nevelésre irányuló kezdeményezései is kulcsszerepet játszanak – bátorságuknak és elhivatottságuknak köszönhetően 76%-kal csökkent a térségen belüli illegális tevékenységek száma.
Nem minden arany, ami…?
Gyarmatosítás, rasszizmus, kizsákmányolás, állatvédelem, női jogok és osztálykérdések keresztezik egymást Lena Karbe orosz származású, Németországban élő rendezőnő első nagyjátékfilmjében, a 2022-es Black Mambas című dokumentumfilmben, melyben három fiatal fekete nőt követ nyomon Dél-Afrikában, amint állatokat védelmeznek az orvvadászoktól. Az egység működését feltáró kutatómunkája pedig rámutatott néhány igencsak kellemetlen problémára: a vadőrök felettesei egytől egyig fehér férfiak, kiképzőik közül pedig nem mindenki bánik velük úgy, ahogyan kellene. Hogy végül kizsákmányolás-e, ami az egységen belül történik? Csak remélni tudjuk, hogy nem…
Kiemelt kép: Grace Mhlongo és Nkateko Letti, a Fekete Mambák egység tagjai munkavégzés közben 2019. július 24-én (Ilan Godfrey/Getty Images for Lumix)