Drága emlékű barátommal, Bajor Imikével ültünk a Thököly úti moziban, bámultuk a Volt egyszer egy Vadnyugat (1968) című filmet, amelyben Henry Fonda és Charles Bronson harcolt Claudia Cardinaléért, és közben egy biccentés nélkül is észrevettük, hogy halálosan beleszerettünk. Kifelé az utcán szakadt az eső, fújt a szél, de mi ügyet sem vetettünk rá. Csak mentünk egymás mellett rezzenéstelen arccal, végig a Rákóczi úton, majd befordultunk a körútnál, és ott tovább, hang nélkül, egészen a Vígszínházig. Ott egy-egy biccentéssel elváltunk, és ki-ki megrendülten folytatta a maga magányos útját. Halálosan, menthetetlenül, boldogtalanságra ítélve beleszerettünk Claudiába. Csodálatos alakjába, mennyei arcába, érzéki gesztusaiba, minden mozdulatába, szavába, pillantásába. Láttuk a csodát, részesei lettünk valami földöntúli szépségnek, az erotika misztikus varázsának.
Csillag születik
Eredeti neve Claude Joséphine Rose Cardinale. Szicíliai apától és francia anyától született Tuniszban. Eredetileg tanárnak készült, de 1957-ben megnyert egy szépségversenyt
Tunéziában, és ez belépőt jelentett számára a filmiparba. A verseny díja egy utazás volt Velencébe, ahol az olasz filmesek azonnal felfigyeltek ragyogó szépségére. A Vides Films hétéves szerződést kötött vele. Már az első évben nagy nemzetközi sikert aratott az Ismeretlen ismerősök című vígjátékban Marcello Mastroianni és Vittorio Gassman oldalán. Ekkor szeretett bele Mastroianni, évekig szorgalmasan ostromolta, de Cardinale rendre elutasította.
„Maflácska volt az ágyban” – nyilatkozta később. Ebben az időben mélyült el kapcsolata Franco Cristaldi producerrel, össze is házasodtak, a frigy kilenc évig tartott. Karrierje közben meredek ívben emelkedett. Az egyetlen problémát az okozta, hogy a ragyogó szépségű csillag nem beszélt olaszul, filmjeiben szinkronizálni kellett. Előbb ő nem mert szöveget mondani, később a rendezők nem merték rábízni, Fellini volt az első, aki viszont ragaszkodott ahhoz, hogy Claudia megszólaljon 8 és 1/2 című alkotásában (1963), amely aztán a filmtörténet klasszikusa lett. Abban az időben készítette Viscontival a Rocco és fivéreit (1960) és A párducot (1963), amelyek szintén korszakos jelentőségű filmeknek bizonyultak. Abban a korban, amikor olyan csillagok ragyogtak, mint Lollobrigida, Loren, Bardot, Cardinale, a sztárlista élére került. Bardot meg is jegyezte: „Nehogy már ez a fruska küldjön el bennünket a francba…” Szerencsére nem lett igaza… Az ő csillaguk változatlanul ragyogott tovább még sokáig, csak Claudia hozzá tudott tenni az egészhez valami pluszt, amit senki más. Ő a nőiség teljességét hordozta magában, valami irracionális vonzerőt, bűvöletet. Az igazi nő ilyen vagy olyan – addig az volt a vita tárgya, hogy a nő befogadó-e, alkalmazkodó, gyengéd, csábító, vagy hogy a nő bestia-e, a nő uralkodásra, a férfi leigázásra törekszik, Claudia viszont tökéletesen magában foglalta mindezt. Védtelen volt, és tigris, irányító és behódoló, hódító és hódításra vágyó, okos és minden pórusában szexualitást sugalló, árasztó, perzselő. Egyszerre volt a vásznon zseniális művésznő és hétköznapi asszony, nem vált el egy pillanatra sem a kettő. Valamennyien, rejtve vagy nyíltan, ilyen nőre vágyunk, ilyen után epedezünk, ilyenről álmodunk.
Amerika rajong érte
A rózsaszín párduc című amerikai vígjátékban még szinkronizálni kellett angolra, de a következőkben elutasította a segítséget, és saját furcsa, mély, érzéki hangján szólalt meg angolul. Az egyébként remek film valóságos Claudia-lázat indított el Amerikában. Ő lett ott a legvonzóbb sztár, függetlenül attól, hogy drámában, vígjátékban vagy kalandfilmben kapott-e szerepet, mindet lélekbe markolóan oldotta meg. Nehezítette a dolgát, hogy a két rendezőgéniusz, Fellini és Visconti mást látott, pontosabban mást mert látni benne: Fellini az örök szépségideált, Visconti pedig a természet hajtóerejét, a bujaságot. Cardinale eleget tett ennek is, annak is, legfeljebb az zavarta időnként, hogy a haját naponta másmilyenre kellett festetnie.
Egyébként élvezte azt is, hogy egyik nap Bardot-val, másnap pedig Monica Vittivel állhatott a kamerák elé. A mai napig töretlen életkedvvel, sugárzó energiákkal dolgozik. Persze, a szerepköre módosult, nem hódító lányokat, szexuális csodákat, ellenállhatatlan bomba nőket játszik, hanem anyákat, idős feleségeket, szabadságért, nőkért kiálló, harcoló oroszlánokat. De mindegyik megformált figura mélyén ott a tűz, a láng, a szembenállás, és a legeslegnagyobb rendezőkkel és partnerekkel forgatott közel százötven filmben minden villanásában ott a világot összetartó, vonzó, mozgató, nyugodni nem tudó, nem akaró erotika. Újabb szerepekre készül, ez ügyben most éppen Svájcban jár.
A magánéletben
Férfiak százezrei epekedtek utána, ő azonban egy magánéleti krízis miatt nehezen kötelezte el magát. Tizenhét éves korában, erőszak nyomán született egy fia, Patrick, akit Londonban hozott világra az őt felfedező producer, Franco Cristaldi közbenjárására. Kapcsolatuk a férfival 1975-ig tartott, a pletykák szerint titokban házasodtak össze. Hűséges társai voltak egymásnak Pasquale Squitieri rendezővel, későbbi szenátorral több mint húsz éven át, tőle született a színésznő Claudia nevű lánya.
Puszi a világsztártól
Néhány éve lehetőségem volt találkozni budapesti látogatása alkalmával Claudiával. Megosztott magáról intim dolgokat, én elmeséltem neki lángra lobbanásom történetét, a parázs évtizedek múltán is ott izzik a szívemben, a hamu alatt. Omar Sharif, Mastroianni, Delon, Belmondo, Gassman után nem számítottam különösebben lelkes fogadtatásra, hogy „hidd el, Andriskám, már csak te hiányoztál!”. Ő azonban váratlanul fellobbant, és szájon puszilt… Érintett? Csókolt? A mennyekben jártam: én Claudiával, amikor nekem nem sikerült Bozsik Katival az 1/b-ben?
De eszembe jutott drága Imike barátom, és elmeséltem, hogy együtt szerettünk belé. Csillant a szeme, és adott egy másik puszit. „Ne felejtse el, ezt neki küldöm” – tette hozzá. Átadni? Amikor éppen néhány hete temettük el Imikét… Nem tudom, létezik-e túlvilág, de ha valamilyen formában még összejövünk, első dolgom lesz, hogy közlöm vele:
Claudia csókot küldött!
Fotó: imdb.com, Getty Images, Profimedia
