Az már biztos, hogy az élet írja a legizgalmasabb történeteket, amik első olvasatra mintha valamilyen olcsó ponyvából származnának, mert annyira hihetetlen fordulatokban bővelkednek. Pontosan ilyen volt annak a fiúnak az esete is, akiről egy évtizedig nem vették észre, hogy magánál van; és most Rachel Foster története, akiről fél évvel ezelőtt lemondtak az orvosok, hétfőn pedig lefutotta a híres Boston Marathont.
Az oklahomai Edmondból származó 35 éves séf tavaly novemberben szenvedett traumás agysérülést, emellett 17 csontja is eltört, mikor leesett egy robogóról. A sérülései olyan súlyosak voltak, hogy csaknem belehalt: tíz napig feküdt kómában, és az orvosoknak egy implantátummal kellett kipótolniuk a koponyája egy részét. Rachel férje, John, a KFOR-nak később úgy nyilatkozott: „Később utánaolvastam az orvosi szakirodalomban ennek, és az derült ki, hogy nagyjából ez a legrosszabb típusú agysérülés, ahonnan nincs esély a visszatérésre”.
A nő olyan rossz állapotba került, hogy a szakemberek lemondtak róla, és mivel semmi esélyt nem láttak a felépülésére, ki is tűzték a lélegeztetőgép lekapcsolásának időpontját. És itt jön a döbbenetes fordulat:
Rachel egy nappal a dátum előtt felébredt a kómából,
és csodával határos módon javulni kezdett az állapota – bár természetesen mindez nem ment varázsütésre.
Rachel hetekig tanulta újra az alapvető motoros készségeket, és csak január 22-én tudott újra járni, ez viszont nem gátolta meg abban, hogy emberfeletti akaraterővel ismét olyan formába hozza magát, hogy akár versenyezni is tudjon. A nő elmondta, hogy a járni tanulással töltött hónapok alatt egy cél hajtotta: le akarta futni az idei Boston Marahtont, amire még tavaly – a balesete előtt – kvalifikált. „A fejemben mindig ott motoszkált: »Boston közeleg, Boston közeleg«. Annyira vártam ezt a napot! Szó szerint ez segített újra járni. Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de a gondolat, hogy részt vehetek rajta, segített először járni, aztán kocogni, majd futni” – magyarázta. Rachel végül április 17-én 5 óra és 44 perc alatt teljesítette a távot.
Foster másodjára futotta le a bostoni maratont, és összességében ez volt a tizedik maratonja, de elmondása szerint – érthető módon – örökre ez marad mind közül a legkülönlegesebb. „Ez tényleg egy csoda volt. Nem kellene most életben lennem, és határozottan nem kellene maratont futnom” – nyilatkozta.
Kiemelt kép: Getty Images