A bűnügyi történetekben a sötétben megbújó elkövető kilétén túl a toxikus szer rejtélye jelenthet nagyobb bonyodalmat, hiszen akadnak olyan gyilkos molekulák, melyek kimutatása igencsak körülményes, vagy mi több, ha a tettes elég furfangos, egyenesen lehetetlen.
John Emsley Új polihisztor című kötetében a regényekbe illő történetek egytől-egyig hihetetlen, mégis valós eseteket dolgoznak fel. Olyan mérgeket helyeznek főszerepbe, melyek tüneteit könnyű összetéveszteni a hétköznapi betegségekkel, hatásuk szinte azonnali, vagy bizonyos tulajdonságukat kihasználva olyannyira ügyesen álcázhatók, hogy bűnügyi szakírók egész sora fogta a fejét a rejtélyek megfejtése közepette.
A bolgár esernyő
Talán a feldolgozott tíz rejtélyes gyilkosság közül a két disszidens, Vladimir Kosztov, a Szabad Európa Rádió egyik kirendeltségének vezetője és Georgi Markov politikai író esete a legrejtélyesebb, a bolgár titkosszolgálat által elkövetett bűntényeket ugyanis egy esernyőbe rejtett méregkapszulával vitték véghez 1978 szeptemberében. Markov a londoni Waterloo állomásnál tette le autóját, onnan gyalog indult a buszmegállóba, hogy tömegközlekedéssel folytassa útját munkahelyéig, a BBC Service épületéig. A megállóban ácsorogva váratlanul éles fájdalomra lett figyelmes a lábában, amikor megfordult, csupán egy férfit látott maga mögött, aki épp a járdára ejtette az ernyőjét. Estére hazaérve Markov már gyengélkedett, gyakori hányással és magas lázzal küszködött, rosszullétei során pedig még csak nem is sejtette, hogy
a bőre alatti, másfél miliméter átmérőjű üreges golyó, melyet az ernyő végébe helyezett tűheggyel lőttek a combjába, a valaha ismert egyik legveszélyesebb mérget rejti: a ricint.
Kosztov – aki egy aktatáska közreműködésével kapott ilyen ricines golyócskát – a csodával határos módon túlélte a támadást, Markov azonban négy nap múlva, szörnyű kínok közepette hunyt el annak ellenére, hogy tünetei alatt már intenzív kórházi kezelésben részesült. A ricint egyébként – mely potenciális vegyi fegyvernek minősül – a kutyatejfélékhez tartozó ricinusból nyerik ki, pontosabban annak magvaiból, melyből elegendő akár 10 darab is egy 70 kilogrammos felnőtt megöléséhez.
A „bolgár esernyő” replikája a washingtoni Kémmúzeumban (Fotó: Spy Musem)
Ellenszere nem ismert, ugyanakkor léteznek oltóanyagok azok számára, akik több alkalommal is találkoznak a toxinnal. Fontos azonban megjegyezni, hogy a maggal ellentétben a már sajtolt, átmosott ricinusolajat az ókori Rómában is használták gyógyításra, a modern szépségápolási termékekbe pedig gazdag E-vitamin, omega-zsírsavtartalma miatt kerül, mely többek között elősegíti a hajhagymák megerősödését és fokozza a hajnövekedést. (Egy korábbi cikkben mi is javasoltunk néhány tippet, hogyan élvezhetjük az olaj szépítő hatását.) Georgi Markov szerencsétlenségére nem ezzel a formájával találkozott azon a bizonyos szeptemberi napon, melyen mint kiderült, valószínűleg az olasz származású orgyilkos, Francesco Gullino esernyőnek álcázott légpuskával juttatta szervezetébe a KGB által kifejlesztett végzetes anyagot.
A pap, a prostituált és a kloroform
A 37 éves pap, Joseph Daly számára a testi vágyak vonzereje erősebbnek bizonyult cölibátusi fogadalmánál, és miközben a Cheshire grófságban végezte lelkészi munkáját, rendszeresen kereste egy Manchesterben élő fiatal varrónő, a mellékállásban prostituáltként dolgozó Winifred Markland társaságát. 1876 október 2-án este tíz órakor is felkereste a nőt otthonában, természetesen nem reverendafoltozás céljából. Winifred lakótársa, bizonyos Fanny Stevenson felajánlotta, hogy az éjszakát egyik barátnőjénél tölti, így a gerlepár zavartalanul tölthette el estéjét, ám hamar árnyék vetült a romantikus elképzelésekre, amikor a késői látogatás ellenére valaki felismerte Daly atyát, ahogy besurrant a nő otthonába.
A ginbe kever kloroform okozta Winifred halálát, de gyilkosa megúszta a büntetést. Fotó: Getty Images
Fanny másnap különösnek találta, hogy barátnője még mindig ágyban van, azt gondolta, mélyen alszik, hiszen még a keze is lelógott az ágy oldalán, ezért további egy estét házon kívül töltött, nehogy megzavarja lakótársa pihenését. A következő reggel, amikor meglátta Winifred továbbra is mozdulatlanul fekvő testét, orvost hívott, ám a rendőrség később megerősítette, Winifred valószínűleg már akkor is halott volt, hogy hazaérve először megpillantotta hálószobájában. A test mellett talált üvegben azonban semmi más nem volt színtiszta ginen kívül, melyet Winifred gyomrában is kimutattak a boncolást követően három gramm kloroform társaságában.
A következtetések szerint a kloroformot valószínűleg a lány italához keverték, a házban ugyanakkor nyomát sem lelték a méregnek, tehát valakinek be kellett csempésznie, majd magával vinnie a toxint, ez a valaki pedig a lányt utoljára látó Daly atya volt. Legalábbis majdnem biztosan, ugyanis a kihallgatás során a pap nemcsak, hogy ártatlannak vallotta magát, de három egymástól független tanút is megnevezett gyülekezete tagjai közül, akik bizonyították alibijét és jóhírét a gyilkosság estéjére. A hazugság ekkor még megmentette a plébánost a felakasztástól, de később egy tizennyolc éves lánnyal szervezett bolti lopás miatt került a törvény kezére. Büntetése végül néhány hónapnyi börtön és kényszermunka volt.
Egy kis gyomirtót a húshoz, drágám?
Amikor az 1960-as években forgalomba hozták a paraquat gyomirtót, még nem tartották fontosnak, hogy a vásárlók figyelmét felhívják a szerben rejlő veszélyekre, emiatt jócskán akadtak olyan elvetemült hobbikertészek, akik a mérget a „számukra kellemetlen emberek kigyomlálásához” kezdték el használni. A mérgezést ráadásul annak idején nem volt könnyű felismerni, és a kezelése is szinte képtelenségnek bizonyult, tehát tökéletes eszközt jelentett a büntetlen gyilkossághoz, melyet a „Nympho” Susanként elhíresült Susan Barber – aki egy kórházi tévedés miatt csaknem megúszta a bűntényt – is nagyon jól tudott. A huszonnégy évesen már komoly bűnlajstrommal rendelkező Michael 1970-ben kötött házasságot Susan Barberrel Essexben, a férfi azonban kimondottan nehéz természetű volt, és többször is meggyűlt a baja a rendőrséggel. A nő kétszer ugyan elhagyta, de visszatért hozzá. De a kora délelőtti órákban, amikor a férj már dolgozni indult, ő azért viszonyt folytatott az utcában lakó, tizenéves Richard Collinsszal. 1981 márciusában Michael egy szép napon horgászni indult, Richard pedig egyenesen a férfi otthon tartózkodó feleségéhez,
csakhogy az idő szelesre fordult, így bekövetkezett a komédiákból ismert klasszikus lebukós jelenet, melynek kis idő után végzetes befejezése lett.
Michael júniusra súlyosan lebetegedett, gyomor – és torokfájdalmakra panaszkodott, az orvos ezért ételmérgezésre gyanakodva antibiotikumot írt fel a férfinak. Hamarosan intenzív osztályra és lélegeztetőgépre került, és ritka szindrómát állapítottak meg nála. Állapota folyamatos romlása azonban gyanút keltett egy szakértőben, mégpedig azt, hogy a sokféle tünet okozója paraquat-tüdő lehet. Az orvos ragaszkodott a vér- és vizeletminta mihamarabbi küldéséhez, de a kórház személyzetének hibájából adódóan ezt elmulasztották megtenni, s hogy leplezzék tévedésüket, negatívnak hazudták a visszaérkezett eredményeket. A férfi időközben meghalt, felesége megkapta volt férje örökségét, Richard Collins pedig még a temetés hetén beköltözött Susan Barber házába.
A kapcsolat hamar kifulladt, Susan ezt követően Nympho álnéven CB-rádión szórakoztatta sikamlós történetekkel hallgatóságát, szert tett egy újabb szeretőre, és házát pornófilm-bemutatók színterévé alakította. A féktelen dorbézolásnak egy, a volt férjén végzett alapos szövetanalízis vetett véget, ugyanis a kémiai bizonyítékok egyértelműen gyilkosságra utaltak, Susan pedig bevallotta, hogy gyomirtót tett a steakhez és vesepecsenyéhez készített húsöntetbe, amit a férj gyanútlanul elfogyasztott. Az életfogytiglanra ítélt nő tárgyalásán a mérgezéses gyilkosságokkor leggyakrabban használt mondás hagyta el a bíró száját: „Nincs emberi lénytől való megszabadulásnak ennél gonoszabb módja.”
Ezeket a hátborzongató történeteket olvasva mi is csak egyet érteni tudunk vele.
Kiemelt kép: Getty Images, nőklapja.hu
