A testszőrzet ápolása napjainkban személyes preferencia, de hosszú út vezetett az ókori Egyiptomtól – ahol társadalmi megkülönböztetéssel járt, ha valaki bizonyos helyeken nem szőrtelenített – a vörös szőnyeges megbotránkoztató villantásokon át a modern felfogásig, amikor a szőrzet egyedi megjelenése ismét egyfajta szabad önkifejezési eszközzé vált. De nem mindig forgott ez a téma az esztétika körül, sőt, a történészek úgy vélik, a kőkorszak emberének kis híján az élete múlott a gondos borotváláson, ha nem akarta, hogy ellenfele könnyedén megragadja, vagy az elázott szőrzete miatt túlságosan átfagyjon. Az archaikus technika nem épp a kíméletességről volt híres – ez jusson eszünkbe, amikor legközelebb a gyanta miatt szitkozódunk –, a nők és a férfiak is éles tárgyakat, köveket, állatfogakat és kagylóhéjat használtak, hogy megszabaduljanak arc- vagy épp testszőrzetüktől.
Ehhez a puritán eljárásmódhoz képest az ókori Egyiptomban már a szőrtelenítés modernizálásáról beszélhetünk, miután megjelentek a ma használt gyantázási technikák alapösszetevői.
Cukorból, vízből és citromléből készült az a hatékony paszta, amelyet a bőrre kentek, majd muszlinkendővel letakartak, hogy lehúzáskor magával rántsa a szőrszálakat,
de más eszközöket, tengeri kagylókat, habköveket is bevetettek a szőrtelenség érdekében – a szeméremszőrzet ugyanis a civilizálatlanságot jelentette. Kleopátra, Egyiptom királynője állítólag minden szőrzetet eltávolított a testéről, beleértve a haját is, hogy ezzel demonstrálja előkelő helyét a társadalomban, de a férfiak is előnyben részesítették a simára borotvált arcot, mivel a szolgálók körében a szakáll gyakori viseletnek számított.
Persze nem az egyiptomiak voltak az egyedüliek, akik a szőrtelen testben a nyilvánvaló előkelőséget látták, az ókori görög női szobrok sima testrészei is arról árulkodnak, hogy a szeméremszőrzet az alacsonyabb osztályok ismertetőjegye volt, ellenben a gazdagabb hölgyek már különféle krémeket is alkalmaztak a kívánt eredmény elérése érdekében. Ami a testszőrzet eltávolítását illeti, itt kezdett először elválni a két nem a gyakorlatban – és az egyenlőtlenség még korszakokon át folytatódott –: a nők számára a szőrtelenség továbbra is a tisztaságot és a méltóságot, míg a férfiak esetében épp ellenkezőleg, a látványos szőrzet növesztése a férfiasság egyik alapfeltételét jelentette.
Ami a trendeket illeti, I. Erzsébet királynő úttörő szerepet játszott az arcszőrtelenítés alakulásában, vékonyra húzott szemöldökével, borotvált hajvonalával, amely a magas homlok, a megnyúlt arc illúzióját keltette, és nők ezreit befolyásolta megjelenésükben. Ehhez egyesek akár drasztikusabb eszközöktől sem riadtak vissza. Ammónia, dióolaj és ecet elegye akadályozta a szőrnövekedést a homlokon, ugyanakkor a test többi részének gyantázása, borotválása nem kapott ekkora figyelmet.
Mindezek ellenére az első borotva még kifejezetten férfiak számára készült, a 18. század végén Jean Jacques Perret borbély mutatta be az első, férfiaknak szánt eszközt, egy L-alakú pengét, ami speciális kialakításával csökkentette a borotválkozás közbeni sérülések kockázatát. Az, hogy elsősorban férfiaknak árulták, nem jelentette, hogy a forradalmi újdonság ne találta volna meg női célközönségét, azok után pedig, hogy Dr. Gouraud megalkotta az első kereskedelmi forgalomba került szőrtelenítő krémet, a Poudre Subtile-t, többé már nem volt megállás. 1880-ban megjelent a Gillette-féle modell és bár csak évtizedek múlva, de végre az első női borotva is befutott a piacra. Utóbbi szükségét a második világháború idején fellépő nejlonhiány hívta életre, melyről – és magáról a harisnyanadrág születéséről – egy korábbi cikkben mi is írtunk részletesebben.
A nők rendszeres borotválkozása a Gilette 1915-ben bemutatott Milady Décolleté névre keresztelt típusával vált standard szokássá, és már nem kellett sokat várni, hogy 1940-ben a Remington jóvoltából az eszköz első elektromos verziója is megérkezzen. A legújabb vívmányok mellett a mindent elárasztó szőrtelenítőkrém-reklámok és velük együtt a média, a magazinok – egy női újság publikált először olyan fotót, melyen a modell felemelt karral és szőrtelen hónaljjal volt látható – és a filmek ugyancsak átformálták a női szépségideált, amely a lecsupaszított megjelenést ünnepelte.
Az ’50-es és ’60-as években még nem keltett akkora visszhangot egy egy kivillanó szőrcsomó. Sophia Loren természetes fotói is bizonyítják, hogy a szőrtelenítés elhagyása cseppet sem befolyásolta szexszimbólum státuszát. Fotó: Keystone/Hulton Archive/Getty Images[sc_cts_position slug="roadblock030" clear="1"]
A 20. század közepére ebből a finoman sugallt állapotból egyre inkább evidens elvárás lett. Bármerre néztünk, mindenhonnan a szőrtelen női bőrfelületek köszöntek vissza, és az újonnan megjelenő láb és hónalj szőrtelenítési módszerek, így a gyantázócsíkok megjelenésével a megvalósítás is egyre könnyebbé és gyorsabbá vált. A trendet az 1960-as évek szexuális forradalma árnyalta némileg, amikor a nők egy része testük feletti autonómiájuk kinyilvánítása gyanánt hátat fordított a szőrtelenítésnek, és a természetes külsőt hirdette.
Az időszakos forrongások sem tudtak azonban véget vetni a szépségideál hódításának, a bikinik sikerével párhuzamosan pedig az „igazított” fazon vagy a teljesen csupasz stílus vált általánossá. Az első teljes testgyantázást 1987-ben hirdették az Egyesült Államokban, ettől fogva pedig a szolgáltatás a különféle wellnessközpontok és gyógyfürdők állandó kínálatát képezte.
Napjainkban a testszőrzet eltávolítására már nem a szépség mércéjeként tekintünk, sőt, miután több ezer éven át megmondták, mi nők mit kezdjünk a hajunkkal, a bőrünkkel vagy a testünkkel, elérkeztünk végre ahhoz a ponthoz, hogy szabadon dönthetünk, mit szeretnénk kezdeni a testünkön növő szőrszálakkal. A popkultúra a modern időkben is őrzi azokat az ikonikus, feminista megnyilvánulásként emlegetett pillanatokat, melyek ehhez az állomáshoz vezettek. Biztosan sokunkban élénken él még Julia Roberts 1999-es premiervonulása, ahol a Sztárom a párom színésznője gondtalan integetések közepette fedte fel hónaljszőrzetét a vörös szőnyegen. A női szőrtelenítésről szóló diskurzusok azóta sem csendesedtek, több mint két évtizeddel később százával jönnek szembe a közösségi médiában olyan női szőrzetet feltáró tartalmak – hírességek és szépségmárkák platformjain egyaránt – melyek a testszőrzettől független, vagy azt kifejezőeszközként használó magabiztosságot hirdetik.
Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu
