Manapság, amikor ennyire elszállt az infláció világszerte, itthon pedig csaknem ötven százalékkal drágultak az élelmiszerek, sokakban felmerül a kérdés, hogy hol, miben tartsák a pénzüket, hogy az lehetőleg megőrizze az értékét, urambocsá’ keressenek is rajta. Az ingatlan kézenfekvő megoldásnak tűnhetett sokáig, de tegyük szívünkre a kezünket: ilyen lakásárak mellett ezt ma már nem mindenki engedheti meg magának, ha csak nincs „véletlenül” elfekvőben néhány tíz milliója, a kriptózás pedig a tavalyi irdatlan nagy zuhanás után tényleg csak azoknak pálya, akik elég tapasztalattal (és merészséggel) rendelkeznek a téren. Párnacihában mégsem tarthatjuk (vagyis de, csak annak nem sok értelme volna), ezért egyre többen kacsintgatnak az alternatív befektetési formák felé.
A BÁV legfrissebb Műtárgybefektetési indexe szerint a műtárgypiac felívelő fázisban van, hiszen a mutató minden eddigi eredményt túlszárnyalva, 8 százalékos növekedéssel 40,6 pontos eredményt ért el, felülmúlva az eddigi rekordnak számító 2021-es értéket is. A felmérés eredményei alapján látható, hogy a jelenlegi, bizonytalanabb gazdasági helyzetben, aki tud, az spórol, ennek köszönhetően pedig nőtt a megtakarítással rendelkezők száma. A műkincspiac iránti érdeklődés növekedett, annak ellenére is, hogy a megkérdezettek többsége vélhetően a drámaian megugró infláció és a romló reálkeresetek, valamint a magas globális kockázati tényezők miatt borúsan látja aktuális anyagi helyzetét. A válaszadók 42 százaléka határozottan romló tendenciára számít, és csak mindössze 17 százalékuk gondolja úgy, hogy a közeljövőben javulás várható ezen a területen.
Festmények, ékszerek és táskák az élbolyban
A műtárgyvásárlás iránt nyitottak körében változatlanul a festmények (62%) örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, viszont szorosan mögöttük ott sorakoznak az ékszerbefektetések is, amelyek iránt az érdeklődés az elmúlt 5 évben 35-ről 53 százalékra nőtt, így 2020 óta a második helyük gyakorlatilag változatlan. A műtárgytípusok preferencia-sorrendjében a két vezető kategóriát a kerámia, üveg és ezüsttárgyak, bútorok szegmense (29%), valamint az órák (24%) követik. Érdemes viszont figyelni a műszaki régiségekre (16%) is, amelyek két év alatt az 5. helyre ugrottak előre a ranglétrán, otthagyva egykori sereghajtó társukat, a bélyegeket, amelyek csupán a megkérdezettek 5 százalékának keltették fel az érdeklődését.
Forrás: BÁV
Nem számít klasszikus műtárgynak, de érdekes adalék, hogy az Art Market Research szerint a dizájner táskák gyakorlatilag még a művészeti alkotásokat, a klasszikus autókat és a ritka whiskyket is megelőzik az alternatív befektetések listáján. A Deloitte Global Powers of Luxury Goods (A luxustermékek globális ereje) című, 2020-as jelentése szerint a használt luxustermékek piaca az előrejelzések szerint 15,5 százalékos éves ütemmel fog növekedni, a 2018-as 16,2 milliárd dollárról 2026-ra 68,5 milliárd dollárra. A Knight Frank City Luxury Investment Index (luxus befektetési mutató) szintén azt hozta ki jelentésében, hogy amíg a művészet 5 százalékos hasznot hoz, addig a dizájnertáskák értéke átlagosan minimum 13 százalékkal növeli a befektetett pénz értékét.
Hermès Birkin táskák a Christie’s luxus hetének sajtóbemutatóján 2021. június 4-én New Yorkban. (Fotó: Cindy Ord/Getty Images)
Thorstein Veblen norvég származású amerikai közgazdász – aki elsősorban a gazdagok értelmetlen viselkedéseivel foglalkozott, azaz a gazdag ember butaságát vizsgálta – elmélete szerint ez egyszerűen a sznobizmus miatt van: minél magasabb valaminek az ára, annál inkább nő a kereslet iránta (és lehet még magasabbra tornázni az árát), hiszen státuszszimbólumnak számítanak, lehet velük villantani. Ezeket a termékeket Veblen-javaknak nevezi a közgazdaságtan.
Tipikus példájának a Hermès (ejtsd: ermesz) divatház Birkin-táskáját tartják, amit nem lehet simán az üzletbe besétálva megvenni, még akkor sem, ha tele a zsebünk.
A körülbelül 11 millió forinttól induló kiegészítőre több éves várakozási lista van, így nemcsak az ára, hanem az idő is növeli a luxusérzetet bennünk. Jelenleg a legdrágább Birkin-táska a Ginza Tanaka japán ékszerésszel való együttműködésből született mintegy 2000 gyémánttal kirakott darab, és 1,4 millió dollárba kerül. Arra pedig nem számíthatunk, hogy majd egyszer, használtan olcsóbban beszerezhetjük: egy 2017-es statisztika szerint ezen táskák értéke évente átlagosan 14%-kal emelkedik, emiatt kiváló befektetések. Nem véletlen, hogy a sztárok körében a Birkin-táska amolyan belépőt jelent – akinek nincsen, igazából nem is számít.
A műgyűjtők új generációja
A műgyűjtőt általában jólfésült öregúrként képzeljük el, aki poros, régiségekkel telezsúfolt helyen él, és a háta mögött összekulcsolt karral hümmög a galériák kínálatát vizsgálgatva. Valójában ez csak sztereotípia, hiszen a műtárgyak vásárlóinak nemcsak neme, társadalmi helyzete, hanem az életkora is változó. Olyannyira, hogy a már említett BÁV-os reprezentatív kutatás alapján a Z generáció 46% nyitott a műtárgybefektetések iránt, és
az aukciókon való licitálás, vásárlás – történjen akár személyesen, akár online – elsősorban a 26 és 41 év közötti korosztály tagjait vonzza.
Molnár S. Szonja, a LAVOR Collective alapítója szerint tény, hogy van egy idősebb gyűjtői generáció, akik aktív és visszatérő résztvevői az aukciósházak rendezvényeinek, ugyanakkor a fiatalabbak sokkal nyitottabbak a kortárs művészeti alkotások iránt, és bátrabban választanak a feltörekvő alkotók művei közül. „A jelenlegi kortárs trend stílusában is talán közelebb áll a fiatal vásárlókhoz, hiszen egyre színesebb és szürreálisabb alkotásokkal találkozhatunk e generáció képviselőinek munkáiban. Valamint az is megfigyelhető, hogy a metaverzum és a genderkérdések is egyre inkább formálják az újonnan születendő alkotásokat. Sok pár vásárolt már nálunk képet az új otthonunkba, vagy egyszerűen közös emléknek, de természetesen a kedvező anyagi helyzettel rendelkezők is keresik az alternatív befektetési lehetőségeket.”
Nem csak a gazdagok hobbija
Szonja megfigyelése szerint az biztos, hogy pusztán befektetési célzattal senki sem érkezik – kell hozzá valamiféle belső motiváció arra, hogy műtárgyat vagy régiséget vásároljon valaki mondjuk értékpapír helyett. „A művészet szenvedély, így azok, legalábbis, akik nálunk vásárolnak, mindenképpen intuíció alapján döntenek – sok neves gyűjtő is így nyilatkozik a gyűjteménye eredetéről. Nevezhetnénk impulzív vásárlásoknak ezeket, de van valami sokkal mélyebbről jövő, ösztönös döntés mögötte, mert a legtöbb esetben az illető egyből beleszeret az alkotásba, meglátja benne saját magát, a történetét, egy emléket, vagy pedig a jövőjét véli benne felfedezni. Ez nem az a fajta vásárlás, amit egy fél év múlva megbánunk, vagy nem egy ruhadarab, amit egyszer és utoljára a próbafülkében veszünk fel. Az is igaz, hogy
a művészet egyfajta státuszszimbólum, ugyanakkor ez már nemcsak az igazán tehetősek kiváltsága.
Egy művészeti alkotást megkaphatunk ugyanúgy pár tízezer forintért, mint milliós tételként. De ha igazán szemfülesek vagyunk, akkor egyes aukciókon vagy piacokon akár pár ezer forintért is találhatunk egyedi alkotásokat, fotográfiákat egy-egy híres művészről.
Molnár S. Szonja (Fotó: Sam Scott Schiavo)
A hosszabb döntési folyamat inkább a befektetési szándékot jobban figyelembe vevők részéről érzékelhető, ilyenkor az ember körültekintőbb. Ugyanakkor mi ilyen esetekben is azt javasoljuk, hogy a befektetési szemléleten túl inkább a megérzéseinkre, ösztöneinkre és leginkább a szívünkre hallgassunk. Vegyük figyelembe, hogy azzal az alkotással együtt fogunk élni, az életünk része lesz, vagy pedig egy olyan szimbólum, amivel reprezentáljuk magunkat, a gondolatainkat, értékeinket, esetleg a cégünket. ”
Mi szükség a művészetre?
Ahogy Szonja is említette, a művészet nem csupán úri huncutság, és nem csak azért van rá szükség, hogy ezzel extra pénzre tegyünk szert.
De sokkal több pusztán használati tárgyaknál is, amikre jó ránézni – jelentésük van, elgondolkodtatnak, érzéseket keltenek bennünk. „A művészet évezredek óta az emberi kultúra alapvető része, és ma is jelentős szerepet játszik mindennapi életünkben, anélkül hogy észrevennénk azt. A film, a zene, a gasztronómia, a divat, a formatervezés és az épített környezet mind olyan vizuális kommunikációs hatással bír, amely öntudatlanul is formálja gondolatainkat – fejti ki Szonja. – Minél inkább megtanuljuk látni a részleteket, annál inkább tudjuk fejleszteni az absztrakt gondolkodásunkat, ami a következő évtizedekben mindinkább szükségszerű lesz. Az absztrakt gondolkodás fejlesztését már egy kép segítségével is könnyen elkezdhetjük gyakorolni. Arról nem beszélve, hogy nemcsak szórakoztató és élvezetes lehet egy ilyen folyamat, akár magunkban vagy másokkal játsszuk, hanem megtanulhatjuk kifejezni az érzelmeinket, fejleszthetjük a kommunikációs képességeinket és serkenthetjük a kreativitásunkat is általa. A lényeg, hogy ne csak a szokásos keretek között gondolkodjunk, hanem új ötletekkel és megoldásokkal álljunk elő. Tehát az esztétikai élményen és befektetési vonzaton túl, még számos olyan okból lehet fontos a művészet az életünkben.”
Mindenesetre a művészet nagyon izgalmas terület, ami tele van mindenféle rejtéllyel, gyakran gyilkosságok, rablások, és egyéb ármány kapcsolódik egy-egy alkotáshoz. Ugyanakkor még a legtehetségesebb és leghíresebb alkotóknak is lehet rossz napja: korábban mi is megírtuk, melyek a művészettörténet legkevésbé sikerült darabjai.
Nem csupán képzőművészetre van szükségünk, hanem a szépirodalomra is. Hogy miért, azt Pokorny Lia osztja meg velünk.
Kiemelt kép: Getty Images
