Vannak, akiknek van egy meghatározó nagy találkozás, vagy egy első kutya az életében és utána lesznek kutyások, vagy ahogy Bächer Iván írta, Hatlábúak. A terápiás kutyák specialitása, hogy a saját gazdájukkal érkeznek a TámUgatók Terápiás és Segítőkutyás Alapítványhoz, és általában a saját gazdájukkal is dolgoznak. Bárhol jelennek meg, feladataik teljesítése közben kortól függetlenül csillogó szemekre, őszinte mosolyokra és osztatlan figyelemre számíthatnak ezek a négy-, (gazdijukkal együtt) hatlábú szuperhősök.
Till Attila műsorvezető, filmrendező is az Alapítvány támogatói között található, és most már több (szőr)szálon is kötődik hozzájuk, na meg a munkájukhoz. „Az Alapítványnál van egy növendék kutya, a goldendoodle Rozika, aki egy tatárszentgyörgyi kennelben, Editnél született, akitől az én labradoodle kutyám is származik. Dubi egy göndör szőrű, macis, gombszemű kiskutya, a filmekben és az interneten is sokszor feltűnik ez a fajt. Rá annak idején a feleségem bukkant, és ő is nézte ki, hogy milyen is legyen a családi kedvencünk. Editnek többet köszönhetek, mint a kutyámat, hiszen ő az alapítvány kuratóriumi tagja is, és rajta keresztül ismerkedtem meg a terápiás kutyák és kiképzőik munkájával. Rozi, egy Dubi utáni alomba érkezett és eredetileg őt is nekem szánták, de ő egy kölyökkori szűrésen nagyon alkalmasnak találtatott arra, hogy terápiás kutya váljék belőle, ezért ajándékba adtam a TámUgatóknak.
A nagy csapat
Így került Vikihez (Varga Viki, az TámUgatók Alapítvány szakmai vezetője – a szerk.), ő lett a gazdája és kutyakiképző szakemberként a tanítója. Rozika terápiás kutyaként sokaknak tud majd segíteni, nem úgy, mint egy segítő kutya, aki konkrétan csak egyvalakihez tartozik. Ez a segítő és terápiás kutyák közötti fő különbség. Amikor először találkoztam velük, nagyon megtetszett az Alapítvány munkája, mert nagyon sok emberen segítenek, országszerte számtalan intézménybe járnak, rengeteg időt és energiát töltenek azzal, hogy a kutyákat kiképezzék. Vikivel annak idején csináltunk egy online kampányt, amiben különböző fajtájú segítő- és terápiás kutyát – és persze a gazdájukat – bemutattunk sokféle tevékenység, terápia közben. Nagyon megható volt látni a munkájukat élesben a különböző intézményekben. Nemcsak arról van szó, hogy kisgyermekek fejlesztése szempontjából ez mennyire fontos program, hanem akár idősebb, beteg emberek számára is mennyire életmentő, és a nap fénypontja tud lenni egy ilyen vezetett, kutyás találkozás. Amikor tavaly a Pető oviban ellátogattunk egy foglalkozásra és bemutattuk Rozit, fantasztikus volt látni, hogy – persze a gyerekek mindig cukik – ezek a kutyák mennyire könnyedén tudnak náluk bekerülni a társaság középpontjában és felkelteni a figyelmüket, kapcsolódni hozzájuk, motiválni őket.
Az ember és az állat viszonya egy nagy misztérium.
Egy kutya mindig gyógyító, akkor is, ha csak egyszerűen a társad, mert a kutyákban van egy olyan lelki tisztaság, ami minden hátsó szándéktól mentes.
Nem tudnak és nem is akarnak hazudni, egyszerűen megélik veled a jelen pillanatot”– mosolyog Tilla. (Egyébként Tilla hivatalos közösségi- és az alapítvány Facebook-oldalán látható jó néhány rövid, ám annál szórakoztatóbb videó, amiben a kutyusokkal, Dubival és Rozival bemutatnak egy-egy feladatot, érdemes ellátogatni oda.)
Miért jó a kutyának, ha „dolgozik”?
„Dubi gyorsan tanul, szeret együttműködni és akár lehetne terápiás kutya, de alkatilag kicsit bizalmatlanabb bizonyos emberekkel. Valamiért tart például a kalapos férfiaktól és a visongó gyerekektől… Kölyökkorában volt egy esetünk, amikor egy játszótér mellett sétáltattam, ahonnan egy kis, lábbal hajtható, műanyag motoron kicsörtetett egy kisfiú, amitől az akkor 3 hónapos kiskutyám annyira megijedt, hogy egész sokáig tartott kikezelni belőle.
Viki, Rozi és Tilla
Egyébként a terápiás vagy segítő kutyáknak komoly mentális és fizikai szűrésen kell átmenniük, és Dubi ugyan soha nem lesz hivatásosan egyik sem, de gyakorolunk vele olyan feladatokat, amiket ezek a kutyusok tudnak, mert ez mindannyiuknak jó játék. Másfelől a fizikailag lefárasztó sétáltatáson, futtatáson, labdázáson túl, jót tesz nekik, ha agyilag is tréningezzük őket” – meséli Tilla.
„Ez egy jó kapcsolatépítési és tanulási lehetőség is számukra – teszi hozzá Varga Viki, aki szintén sokat foglalkozik Dubival. – A szakmánkban a kutya-gazda párosításnál fontos a habitus passzolása, nem lehet egy kemény gazdához lágy kutyát adni vagy egy lágy kutyához keményebbet, mert ez a különbözőség hosszú távon inkább nehézségeket okoz az együttélésükbe és a kapcsolatba ahelyett, hogy örömüket lelik egymásban. Amúgy ez pont olyan, mint egy párkapcsolat: ha nem passzolnak, akkor küzdelmes, ha passzolnak, akkor meg sokkal könnyebb.”
Hogyan lehet segítő kutyát kapni?
A segítő kiválasztása annyiban más, hogy mindig az adott, segítendő személyhez választják a kutyát. Mivel több féle segítőkutya létezik (rohamjelző, vakvezető, hallássérült-, mozgássérült-, ill. személyi segítő), mindig a gazdához passzintják az eb habitusát. Egy vakvezető kutyának nem árt karakteresebbnek jellemmel rendelkeznie, hogy jól tudjon vezetni és határozott legyen akár váratlan közúti helyzetekben, még a többi segítőnek érzékenyebb kutyusok is alkalmasak.
„Amikor jön hozzánk egy jelentkező, hogy szüksége van egy segítő kutyára, elsősorban felmérjük az ő környezetét, családját, mert természetesen az is fontos, hogy hova kerül egy kiképzett kutyus. Lényeges, hogy jól és biztonságos környezetben tartsák, megfelelően el tudják látni.
Csak olyan helyre adunk kutyát, ahol tényleg szükség van rá, élethelyzeteket könnyít meg, dolgoznak vele, és nem pusztán egy udvaron tartott hobbi állat.
A gazdiknak egy ilyen segítőkutya által nagyobb mozgástere lehet az életben, könnyebben ki tudnak mozdulni otthonról, eljutni az iskolába vagy a munkahelyre – hangsúlyozza Viki, aki a szakmája iránti szerelmének kezdeteiről is mesélt. – Rendszeresen hordtam haza a kóbor kutyákat, akik időnként az iskolába is elkísértek és meg is vártak. Szerencsés vagyok, mert sosem volt dilemma az életemben, hogy mivel szeretnék majd foglalkozni, mindig is tudtam, hogy állatokkal. 13 éves voltam, amikor saját kutyám lett, aztán kutyáim, velük kezdtem el agilityzni, majd nem sokkal rá már vakvezető kutyát képeztem, ez több mint 20 éve volt, és azóta kisebb nagyobb kitérőkkel, de mindvégig kutyáztam.
A kutyaterápiás vonal viszont egy abszolút véletlen találkozás eredménye, amikor is több mint 15 éve kutyasétáltatás közben összefutottam egy kedves ismerőssel, aki épp gyereknapozni tartott a közeli gyermekotthonba és beinvitált a kutyákkal. Egészen különleges élmény volt, ahogy a gyerekek egy pillanat alatt megszelídültek és minden kérést kérés nélkül is teljesítettek, ha a kutya volt a jutalom. Onnantól a kutyaterápia volt a cél.”
Kiből lesz jó terápiás kutya?
Ideális esetben egy terápiás kutya kiválasztása hat hetes kölyök korában történik. Az aktuális állapotfelmérés ad egy alap képet arról, milyen lehetőségek vannak egy-egy kiskutyában. A körülbelül negyed órás teszt során – miután előzőleg megnézték a tenyésztőt, a kiskutya szüleit – figyelik a kölyök habitusát, aktivitását, motiválhatóságát, érzékenységét. Terápiásnak leginkább azok alkalmasak, akik könnyen kapcsolódnak az emberekhez, nyitottak, kevésbé ijedősek, vagy ha meg is ijednek könnyen oldhatóak. Egészen kis koruktól kezdve fokozatosan kapnak terápiás terhelést és a folyamatos képzést követően körülbelül másfél éves korukban vizsgázhatnak, addigra érnek úgy be, hogy már nyugodt szívvel bármilyen társaságba be lehet őket vinni, mert megszokták a különböző ingereket és helyesen tudnak reagálni rá. A rengeteg pozitív élménynek köszönhetően, így szívesen dolgoznak vadidegenekkel.
Fajtától is függ, de a vizsgával érdemes bevárni a minimum másfél éves kort, mire a kutya beérik. Két körös vizsga van, a kettő között több hónappal és sokféle egészségügyi vizsgálattal. Abból lesz szuper terápiás kutya, aki alapvetően jó adottságokkal rendelkezik, erre jönnek még rá a képzések, ideális esetben kölyökkortól, mert így szép fokozatosan tudják terhelni a kutyát. Először az alapképzés és szocializáció jön, utána pedig a speciális vizsgára felkészítés zajlik. Ugyan sokszor gyakorolnak városban is, de a felkészülés egy bérelt helyszínen történik, és a teljes képzéshez különböző eszközök is kellenek.
„Jelenleg 17 dolgozó terápiás párosunk, és 3 segítőkutyánk van felkészítés alatt, akik rendszeres szűrővizsgálatokon mennek át és bizonyos felszereléseket, mint hám, kendő is igyekszünk biztosítani számukra. Az elfogyasztott jutifalat mennyiséget mindenkinek a képzeletére bízzuk…” – tette hozzá az alapítvány szakmai vezetője.
Egy terápiás kutya másfél éves kiképzése legalább 3 millió forintba kerül.
A költségeket az alapítvány a részükre felajánlott adó 1%-okból és az évközben befolyó adományokból igyekszik fedezni, ezért ne felejtkezzünk el az esedékes adóbevalláskor rendelkezni erről.
Az alapítványnál minden részletre odafigyelnek és posztjaikban igyekeznek edukálni is. Legutóbb például a kutyás gazdik figyelmét hívták fel arra a nyárral együtt közelgő veszélyre, hogy a bolha és kullancs után ma már legalább olyan fontos védeni kutyáinkat a szúnyogok ellen is, ugyanis egyetlen fertőzött szúnyog csípése elég ahhoz, hogy a fonalféreg bejusson a kutyába, onnan pedig a szívébe, hogy szívférgességet okozzon. Ezt sokkal könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. A terápiás kutyusokkal épp ezért minden tavasszal szívférgesség tesztre mennek, hogy a negatív eredmény után elkezdhessék a védekezést. Tesztelés nélkül a kutyusoknak nem szabad ezt a fajta féreghajtót kapniuk, mert ha már a féreg benne van a kutya testében, több kárt okozhatunk.
Képekért köszönet a TámUgatók Terápiás és Segítőkutyás Alapítványnak.
