kórházi ágyon fekvő nő

„Nem volt időm betegnek lenni” – majdnem meghalt vérmérgezésben az amerikai anyuka

Majdnem az életébe került, hogy nem figyelt oda eléggé önmagára.

Az amerikai Kristina Wright a Huffington Postnak írta meg részletesen megrázó történetét. A nő 2015 tavaszán majdnem életét vesztette szepszisben, azaz vérmérgezésben. A vérmérgezést többnyire baktériumok idézik elő, mindazonáltal vírusok, gombák és egyéb mikrobák egyaránt okozhatnak bajt. A fertőzés leggyakoribb forrásai közé a húgyúti és a légzőszervi fertőzések, a hasi gócokból kiinduló folyamatok, továbbá az erekbe helyezett orvosi eszközök tartoznak. A szepszis lényegében a szervezet nem megfelelő válaszreakcióját jelenti ezekben a helyzetekben, amely akár végzetes kimenetelűvé is válhat. Olyannyira, hogy a szepszist a leggyakoribb halálokok között tartják számon a világon, mi több, az intenzív osztályokon vezető tényezőnek számít e téren. A súlyos szepszis halálozási aránya még megfelelő kezelés mellett is 30-50 százalék közötti, Kristina Wright is majdnem belehalt ebbe a rettegett fertőzésbe.

A nő történetét azzal indítja, hogy leszögezi: az ominózus telet betegség nélkül átvészelte, ami két kisgyerek mellett számára egy kisebb csodával ér fel. Tavasszal azonban egyszer csak elkezdte „nem annyira jól” érezni magát. Először allergiára és megfázásra gyanakodott, és nem törődött különösebben a tünetekkel, „ahogy a legtöbb kisgyermekes anya hajlamos nem törődni semmivel, ami nem óriási orvosi vészhelyzet” – teszi hozzá. Bevett némi C-vitamint és ibuprofent, és közben azon bosszankodott, hogy miért épp ezen a túlzsúfolt héten kellett megbetegednie, amikor húsvét és a férje születésnapja is van.

Hamar romlani kezdett azonban az állapota: rá nem jellemző módon aznap vacsora után azonnal ágyba bújt, mire azonban felébredt, egy mentőautóban találta magát, és a kórház felé tartottak vele. Az eközött eltelt időről csal halovány emlékfoszlányai maradtak: például a kisfiairól, akik az ágya mellett állva játszani hívták; és a férjéről, aki azt kérdezgette, nincs-e szüksége valamire – ő azonban csak annyit felelt mindig, hogy jól van, csak egy kicsit még aludnia kell. Pedig nem alvásra volt szüksége, hanem sürgős orvosi ellátásra – amellett ugyanis, hogy tüdőgyulladása volt, szeptikus sokkba került a szervezete.

Szó szerint haldokolt, és még csak nem is tudott róla, sőt.

„Születésnapi tortát kellett sütnöm és húsvéti kosarakat készítenem. Csomó határidős feladat. Erre nem volt időm” – írja.

Végül több mint 12 órát töltött a sürgősségi osztályon és az intenzíven, az egyik orvosa pedig leszögezte, hogy „ha még 12 órát várt volna, valószínűleg már halott lenne”. A nő végül egy hét után hazamehetett a kórházból, bár bevallása szerint a követő hónapokban még mindig olyan kimerült volt, mint azelőtt soha életében. „Ha a férjem nem kényszerített volna, hogy menjek orvoshoz, valószínűleg szívmegállásom lett volna, és meghaltam volna. Szerencsés voltam, hogy életben maradtam. Ezt a refrént ismételgettem újra és újra. Ilyen közel voltam a halálhoz. Több mint négy évvel az eset után még mindig nehéz feldolgozni ezt a gondolatot” – írja Wright.

Elkerülhető lett volna?

Az egyik kontrollvizsgálaton Kristina megkérdezte a háziorvosát, hogy mit tehetett volna, hogy megelőzze a bajt. „Eljöhetett volna hozzám korábban is” – hangzott a válasz. A nő ma már úgy gondolja, hogy a szepszis a teste fertőzésre adott válasza, a fertőzés pedig az öngondoskodás hiányára adott válasza volt.

„(Az, hogy idáig jutottam,) a nőkre és az anyákra rótt igazságtalan terhekből ered. A saját anyám például mindent, ami kevesebb volt az anyai mártíromságnál, szülői elhanyagolásnak tekintett. De én is mindig kényszerítettem magamat arra, hogy teljesen önellátó és erős legyek. Pedig tudom, hogy nem teszek jót magamnak és a gyerekeimnek azzal, hogy ilyen vagyok – zárta Wright. – Az én esetemben az öngondoskodás nem wellnessnapokat és netflixezést jelent, hanem annak elfogadását, hogy a rutinjaimat, a határidőket és az elvárásaimat (mások és saját magam által felállítottakat egyaránt) néha félre kell tennem a saját egészségem érdekében. Azt gondolhatnánk, hogy ezt a leckét azután, hogy majdnem meghaltam, megtanultam, de valójában mindig újra kell tanulnom.”

Kiemelt kép: Illusztráció – Fotó: Hispanolistic/Getty Images