Nadia Nadim Afganisztánban született 1988-ban. Tizenegy éves volt, amikor édesapját, az Afgán Nemzeti Hadsereg tábornokát kivégezték a tálibok. Nadim édesanyjának, Hamidának volt annyi bátorsága, hogy mindenüket pénzzé tegye, és az ebből vásárolt kisbusszal Pakisztánba szökjön öt lányával. Ott két hónapig vártak hamis útlevelekre, amivel aztán Olaszországba repültek. Napokig egy milánói pincében bujkáltak, majd felszálltak egy teherautóra, amiről azt mondták nekik, hogy Angliába viszi őket, London helyett azonban egy dán menekülttáborba érkeztek meg. Visszatekintve, ez az útvonal módosítás az egyik legjobb dolognak bizonyult, ami Nadimmal történt, mert Dániában nemcsak a focit fedezte fel, hanem új életet is kezdett.
„Amíg fiatal voltam Afganisztánban, nem igazán voltam részese semminek. Nem vehettem részt a játékban, nem engedték, hogy tanuljak.
De ahogy kikerültem onnan, mindent elértem, amit akartam. Ha ott van előttem a lehetőség, meg tudom csinálni” – mondta egy interjúban. Érthető, hogy Nadim szomorúan és elborzadva fogadta, amikor 2021-ben ismét a tálibok kerültek hatalomra szülőhazájában. „Pusztító. Azt hittem, hogy jó úton haladunk a fejlődés és a lányok jobb jövője felé. Visszaadtuk a kulcsot néhány idiótának, akiknek a gondolkodásmódja nem ebbe a századba való” – nyilatkozta elkeseredve a Los Angeles Timesnak. (A tálib rezsim visszatérésének okairól, az afgán nők jogfosztott helyzetéről és az afgán lányok által látogatott titkos iskolákról mi is írtunk.)
Egy új élet
Menekültként a futball adott reményt adott Nadimnak, aki később elképesztően sikeres sportkarriert futott be, ő minden idők legnagyobb afgán női focistája. Amikor húszévesen végre megkapta a dán állampolgárságot, a dán női válogatott tárt karokkal fogadta, amit ő gólokkal hálált meg. (Nadim a dán válogatott történetének hatodik legjobb góllövője.). A legjobb nemzetközi klubcsapatokban játszott, 2021-ben Franciaországban bajnoki címet nyert a Paris Saint-Germainnel. A Forbes 2018-ban a nemzetközi sport húsz legbefolyásosabb nője közé választotta.
„Azt hiszem, a menekültlét mentálisan nagyon erős emberré tett, olyanná, aki képes perspektívában látni, aki megbecsüli és hálás azért, amije van”
– mondta. Egyébként nem az övé az egyetlen sikertörténet a családjában. Kisebbik húga, Diana hétszeres dán bokszbajnok, nagynénje, Aryana Sayeed pedig a világ legnépszerűbb afgán énekesnői közé tartozik.
Nadia Nadim a Dánia-Finnország mérkőzésen az UEFA női labdarúgó Európa-bajnokságon 2022. július 12-én, Milton Keynesben (Fotó: Catherine Ivill – UEFA/UEFA via Getty Images)
Nadim nem fél beszélni arról, hogy mekkora és milyen nehéz utat tett meg. „Még csak 32 éves vagyok, de úgy érzem, hogy sokkal többet tapasztaltam az életben, körülbelül kétszáz évet, rossz és jó értelemben egyaránt” – mondta egy 2020-as interjúban a The Guardiannek. A sportoló a szabadszájúságáról híres, aki az interjúk alatt sem fogja vissza magát: káromkodik, mint egy kocsis és sokat viccelődik. „Amikor van egy kis időm elmerengeni a dolgokon, arra gondolok: Szent szar! Szerintem az emberek többségének egy egész élet is kevés, hogy ennyi mindent átéljenek, mint én. Nem akarok arrogánsnak tűnni, de azt hiszem, a legtöbb embernél nagyobb rálátásom van a dolgokra, ha más emberekről, kultúráról, vallásról vagy nyelvről van szó. Mindez különböző világokból épült belém” – nyilatkozta ugyanott.
Inspiráció fiatal lányoknak
Nadim arra használja az ismertségét, hogy a futballon keresztül erőt adjon a hozzá hasonló környezetből származó lányoknak. Egy panelbeszélgetésen egy megilletődött pakisztáni kislány elmesélte neki a történetét. Elmondta, hogy régebben focizott a kisvárosban, ahol élt, de mindenki azt mondta neki, hogy a muszlim lányok nem focizhatnak. Már majdnem feladta, amikor találkozott Nadim történetével, és ez felbátorította. Folytatta a focit, sőt, alapított egy csapatot a környékbeliekből. „Ott ültem a világ minden tájáról érkező gyönyörű hölgyek között, és mindenki elkezdte mesélni a történeteit arról, hogy mit kellett leküzdenie ahhoz, hogy focizhasson. Az volt az első gondolatom, hogy ez nagyon szomorú.
Manapság az egyenlőségért harcolunk, különösen a fizetések tekintetében, ami nagyszerű, de a világ más részein a nők és a lányok még egy labdához sem érhetnek hozzá. Ez őrület”
– fejtette ki a eset kapcsán Nadim. „Nagyon sok embert nem érdekel, hogy a lányok min mennek keresztül a világban, de nem lehetetlen kilábalni belőle, és nem számít, hogy ez a futball vagy bármi más, amiben hiszel. Fenn kell tartanod a reményt”.
A tizenegy nyelven beszélő Nadimot 2017-ben az év emberének választották Dániában az oktatás, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a világ más menekültjeinek segítése terén végzett humanitárius munkájáért, 2019-ben pedig ő lett az UNESCO első „lányok és nők oktatásának ügyéért felelős” nagykövete.
Focistából sebész
Amikor egy labdarúgó pályafutása véget ér, jogosan merül fel benne a félelmetes gondolat, hogy semmi sem érhet majd fel a pályán átélt érzésekkel. A most 35 éves Nadim esetében ez másképp van. Tavaly orvosi diplomát szerzett az arhuusi egyetemen és azt tervezi, hogy rekonstrukciós sebészként fog dolgozni a sportkarrierje befejezése után. „Amikor megkérdezik tőlem, hogy milyen érzés gólt lőni, én azt mondom »Csodálatos!«. De hasonló érzelmeket vagy adrenalinlöketet tapasztalok a műtőben is. Nem is olyan régen játszottam egy meccset, és nagyon fáradt voltam, de nem sokkal a meccs után az egyik orvosunknak asszisztáltam egy veseműtétnél. Két órán keresztül álltam ott, ugyanabban a pozícióban, egy műszert tartva, hogy jobban lásson. Mindenem fájt a meccs miatt, mégis annyira jól éreztem magam, és a pulzusom is az egekben volt.
Sebészként eljön majd az idő, amikor minden felelősség rám hárul, és ez sokkal extrémebb lesz, mint bármi, amit eddig tapasztaltam”
– mesélte a The Guardiannek, hozzátéve, hogy megismerkedett a sebész-egóval is. „Nem tudom, hogy a rekonstrukciós sebészeknek van-e a legnagyobb egójuk, de hatalmas önbizalomra van szükség, amikor felnyitsz egy embert. Meg kell oldanod a helyzetet. Ezek az orvosok, akik nem szaroznak, nagyon inspirálnak engem. Mindig is olyan orvosok közelében voltam, akik határozottak, és tudják, hogy mit és hogyan fognak csinálni”.
A keménység mellett a helyreállító műtéteknél (egy arc vagy egy végtag újjáépítése egy autóbaleset vagy bombázás után) szükséges egyfajta érzékenység is. „Tudom, hogy mennyire fontos segíteni egy olyan emberen, akinek nincs reménye. Én vagyok a két lábon járó emlékeztető erre. Az életem során kapott sok segítség tett azzá, aki ma vagyok. Úgyhogy nekem tényleg fontos, hogy segítsek. Az, akinek felrobbantották az arcát, még létezni is alig tud. Én vissza fogom tudni adni neki az identitása egy részét” – mondta Nadim, aki az Orvosok Határok Nélkül nevű humanitárius szervezetben is el tudja képzelni a jövőjét.
Kiemelt kép: Nadia Nadim a 2022-es női Európa-bajnokság hivatalos portréfotózásán 2022. június 21-én Helsingørban (Fotó: Michael Campanella – UEFA/UEFA via Getty Images)
