Az űrkutatás projektjeinek eredményei gyakran új felfedezések és meglátások felé mozdítanak, melyek a csillagászat és más tudományterületek terén is előrelépést jelenthetnek. Ezt gondolták az elmúlt évek során azok az űrkutatók is, akik különféle tárgyakat, de rosszabb esetben akár állatokat, például majmokat és kutyákat (a leghíresebb talán Lajka kutya volt, kinek halála elkerülhető lett volna) is küldtek az űrbe a világ más országaival folytatott technológiai versenyek vagy a fejlődés demonstrálása okán.
Többek között így tudták tanulmányozni az űrutazások élő szervezetre gyakorolt hatását is, melynek megértése valóban hozzájárult a hosszú távú űrmissziókhoz. A tudomány fejlődésével aztán a speciális műszerek és berendezések széles skálája, teleszkópok, műholdak, magáncégek – például a Starship nevű űrhajóját nemrég tesztelő SpaceX – rakétái és tárgyai is bekerültek a kozmoszba. Ám akadtak olyan esetek is, melyek inkább az univerzum lehetőségeinek fantáziadús kiaknázásaként, sem mint az innováció egy következő mérföldköveként vonultak be a történelembe.
Űrkarácsony a Mikulással
Ahol emberek vannak, ott hamarosan zene is lesz, ennek első űrbéli példája egy karácsonyi tréfa alkalmával mutatkozott meg, mégpedig a NASA Gemini-6A elnevezésű küldetése során, melyben Walter Schirra és Thomas P. Stafford űrhajósok vettek részt. 1965. december 16-án a két űrhajós a földi irányítóknak címzett üzenetükben megtréfálták kollégáikat, és eljátszották, hogy magát a Mikulást látják sarkköri pályáján haladni. „Látok egy vezérlőmodult és nyolc kisebb modult elöl. A parancsnoki modul pilótája piros ruhát visel” – mondták, majd Schirra és Stafford ezután elkezdték játszani a Jingle Bells című karácsonyi dalt szájharmonikán és csengettyűn. A csínytevéshez használt hangszerek egyébként a mai napig láthatók, jelenleg is a washingtoni National Air and Space múzeumban tárolják őket.
Legófigurák a Juno űrszondán
Fotó: NASA/LEGO
„A NASA régóta együttműködik a Lego céggel” – mondta Scott Bolton, a Juno küldetés vezető kutatója a 2011-es közös projektet megelőzően, mellyel a Lego figurákat felhasználva szerették volna a gyerekek körében népszerűsíteni a technológiai tudományágakat. A szokás egyébként nem újkeletű, korábban is használták már a Lego termékeit a tudomány és az űrkutatás iránti érdeklődés felkeltésére, továbbá oktatási tájékoztató programok részeként. A három figurát – Jupiter római istent és feleségét Juno istennőt, valamint Galileo Galileit ábrázoló játékokat – a „Bricks in Space” projekt részeként helyezték el a Juno űrszondán, és 2011 augusztusában fellőtték őket egy speciális, Jupiter bolygót vizsgáló műszercsomaggal. A minifigurákat az űrhajó fedélzetén elhelyezett emléktábla részeként rögzítették.
Űrtemetés Star Trek módra
Az első ilyen extrém gyászszertartásra még 1992-ben került sor, Gene Roddenberry, az eredeti Star Trek tudományos-fantasztikus sorozat készítője végrendeletében kikötötte, maradványait olyan helyre szállítsák, ahol még senki sem járt. Az alkotó az űrkutatás szószólója is volt, erősen hitt az emberiségben és a csillagok felfedezésében rejlő lehetőségekben.
Az utolsó kívánságot tiszteletben tartva családtagjai hamvainak egy részét a felesége hamvaival együtt elhelyezték a Pegasus XL rakétán,
mely amikor elérte a felszín feletti 690 km-es magasságot, pályára bocsátotta a földi maradványokat. Több év keringés után kerültek be újra a Föld légkörébe, ahol aztán elégtek, ám összességében a gesztus így is méltó tisztelgésnek bizonyult Gene Roddenberry űrkutatás iránti, élethosszig tartó elkötelezettsége előtt.
Luke Skywalker kardja az űrben
Ha van tárgy a világon, melynek méltó helye van az űrben, akkor az a Star Wars rajongók szerint biztosan Skywalker lézerkardja, amivel tulajdonképpen meg is esett ez a messzi messzi galaxisban is történelminek számító pillanat. Az eseménnyel George Lucas nagyhatású fantáziavilága előtt tisztelegtek az űrkalandsorozat 30. évfordulóján, amikor is a Mark Hammill színész által a A Jedi visszatér című filmben szereplő kardot, pontosabban annak másolatát az űrbe juttatták. A különleges kellékfegyver Pam Melroy parancsnok és George Zamka pilóta vezetésével repült, akiket operatív űrszolgálat teljesítésére küldtek ki az STS-120 nevű megbízás keretén belül. Az erő mindenesetre biztosan velük volt.
Hova vihetem a pizzát?
2001-ben a Pizza Hut volt az első olyan vállalat, amely pizzát szállított az űrbe, miután reklám célból egyezséget kötöttek az Orosz Szövetségi Űrügynökséggel, a Roscosmosal, hogy készítsenek egy szalámis feltétes verziót a Nemzetközi Űrállomás dolgozóinak.
A pizzát egy orosz Szojuz rakétával továbbították az űrhajósok részére, a manőver pedig valószínűleg minden idők legdrágább kiszállási díjába került, akkoriban úgy 1 millió dollárba. A tésztát a szakácsok előre elkészítették és fagyasztva megszárították, mielőtt pályára állították, a legénység pedig ezután vízzel és egy fedélzeti sütővel melegítette fel. A feltétre állítólag azért került pepperoni, mert az jobban bírta a hatvan napos tesztelést, de a normál ízélményhez még így is szükség volt extra sóra és fűszerekre.
Kiemelt kép: Getty Images, nőklapja.hu
