A minap váratlanul – és nagy örömömre – belebotlottam néhány elfeledett, ’90-es évekbeli Popcorn magazinba, amik kellőképp megihletettek ahhoz, hogy szétnézzek egy kicsit a The Kelly Family háza táján. A híres-hírhedt famíliáról pedig mi másra is asszociálhatnánk, mint a korszak szintén méltán népszerű családbandájára, a Hanson fivérekre.
Isaac, Taylor és Zac fülbemászó slágerei valószínűleg senkit sem kerültek el, akik leckeírás helyett az MTV Music, illetve a német Viva TV műsorai előtt ütötték el az időt. Bár legnagyobb slágerük, az MMMBop dalszövege többé-kevésbé értelmetlen, a ’90-es évek zenehallgatói mégsem tudtak betelni (már aki…) a bugyuta dallamokkal. (Hogy a slágergyárban sokszor előrébb való a dallam, mint maga a dalszöveg, arra jó példa lehet a spanyol Las Ketchup Ketchup songja is – amiről egyébként nemrég kiderült, hogy nem is annyira értelmetlen.) Utánajártunk, mit is csinál manapság az egykori „egyslágeres” fiúcsapat, a Hanson.
Isaac, Taylor és Zac a három legidősebb a vallásos Hanson család hét gyermeke közül. A fivérek az ’50-es-’60-as évek zenéit hallgatva nevelkedtek, és szüleik bátorításának hála nem is vártak sokat első zenekaruk megalakításával – Isaac 11, Taylor 9, Zac pedig mindössze 6 éves volt 1992-ben, amikor énekelni kezdtek. A rock&roll és R&B rajongó kissrácok a lehető legszokványosabb módon ragadtak hangszert: családi házuk garázsában többnyire Chuck Berry, Little Richard és Bobby Day dalainak feldolgozását gyakorolták, mielőtt saját dalok írásába kezdtek volna. Bár alapvetően mindhárman zongorázni tanultak, Isaac végül gitárra, Zac pedig dobra cserélte a billentyűket. Első önálló fellépésük Hanson Brothers néven az 1992-es tulsai művészeti fesztivál színpadán történt (nevüket 1993-ban rövidítették Hansonra). Zenei karrierjüket már az első pillanattól kezdve tudatosan, korukat meghazudtolva építették: kilétükről, illetve közelgő koncertjeik időpontjáról kézzel írott levélben értesítették szülővárosuk lakóit, Taylor pedig Christopher Sabe zenei menedzsert sem volt rest felkeresni.
„Ez a három srác besétált a tömegbe, odamentek az emberekhez, és arra kértek mindenkit, hogy hallgassák őket.
Amikor Taylor megkérdezett, azonnal igent mondtam. A capella énekeltek nekem, és rögtön tudtam, mennyi lehetőség rejlik bennük. Nem sokkal később szerződést kötöttem velük” – emlékezett vissza Sabe egy korábbi interjúban.
Az 1998-as Billboard-gálán (Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic, Inc)
Mmmbop, ba duba dop, ba du bop, ba duba dop!
Az első pár év nehezen indult, a szakmában szinte mindenki visszautasította a srácokat, és hiába csábították koncertjeikre a lemezkiadókat, szinte sosem jártak sikerrel. A legtöbb amerikai producer az éppen dübörgő grunge időszakában ugyanis nem látott potenciált a többnyire általános iskolás diáklányok körében népszerű fiúbandában. Miután Steve Greenberg, a Mercury Records lemezproducere meghallotta őket játszani a Wisconsin State Fair színpadán, fordult a kocka: Greenberg szárnyai alatt megjelent első nagylemezük, a Middle of Nowhere után egyre kevésbé tekintett rájuk a világ tinglitangli popcsapatként. A lemez – amelyen az elkerülhetetlen sláger, a MMMBop is szerepelt – 10 millió példányban kelt el világszerte.
„1996-ban a világot egy sötétebb hangulatú, alternatív zenei irányzat uralta, a srácok optimizmusa pedig kifejezetten üdítően hatott ebben az időszakban”
– emlékezett vissza egy interjúban Greenberg. És nagyon úgy fest, hogy a producerrel a világ is egyetértett: a lemezzel végül nemcsak a tizenévesek szívét, de a slágerlisták élét is sikerült meghódítaniuk. Az MMMBop – amit egyébként mateklecke közben helyett írtak a srácok –, három Grammy-jelölést is kapott, és a ’90-es évek egyik legmeghatározóbb pophimnuszává nőtte ki magát. A dal sokak számára pedig legalább annyira volt idegesítő, mint amennyire fülbemászó is – amivel igazából mi sem állnánk le vitatkozni. A dalt ugyanis annyira túljátszották a rádiók, hogy a Saturday Night Live paródiát is készített a jelenségről, melyben Helen Hunt és Will Ferrell elrabolták a Hanson testvéreket, hogy a sláger véget nem érő hallgatásával „kínozzák” őket.
A rajongókat évekkel később pedig lázba hozta a kérdés, vajon hogyan lehet, hogy az idejekorán sztárrá cseperedő fiúk sorstársaikkal ellentétben kifejezetten csendes, botrányoktól mentes életet éltek. Bár sosem vallották magukat keresztény zenekarnak, a későbbi dalszövegeikben felsejlő bibliai utalások azonban nyilvánvalóvá tették, hogy a testvérek erős spirituális gyökerekkel rendelkeznek.
„Kereszténynek tartom magam. Ami magát a hitet illeti, szinte soha nem beszéltem erről, bár gyakran kérdeztek minket. Azt hiszem, a vallás sajnos akadály lehet az emberek számára”
– mondta Zac a Christianity Today 2007-es interjújában. A magántanuló Hanson fiúkon nem kezdett ki a hírnév, amit későbbi interjúikban hitükkel, illetve szüleik lankadatlan figyelmével magyaráztak – akik egyetlen perce sem engedték el a tinisztárok kezét: a MMMBop klipjének forgatásáról, illetve a hírnév keltette érzésekről szüleik rendszeresen írattak velük beszámolókat, és mindvégig gondoskodtak arról, hogy ne a puszta hírnévvágy legyen népszerű csemetéik mozgatórugója. „Emlékszem, ültünk a furgonunkban, ahonnan láttam a rendőrségi kíséret fényeit, és a kocsi körül tolongó rajongókat. Nem arra gondoltam közben, hogy híresek lettünk. Mi igazából mindig is nagyra értékeltük, hogy zenélhetünk, és az volt igazán rendkívüli érzés, hogy ezt megtehetjük” – emlékezett vissza Taylor egy korábbi interjújában.
A kritikusok szerint a későbbiekben mégis sikerült elkövetniük néhány szerencsétlen hibát. George Floyd halála után a rajongók elárasztották a banda közösségi oldalát, hogy megkérdezzék, mit gondolnak a rendőri brutalitásról. Isaac azt írta: „Mi mindannyian egy család vagyunk! A rasszizmus rossz!” Zac szerint „a rasszizmus helytelen, de azzal, hogy egy posztban egyszerűen azt mondom, hogy elítélem a rasszizmust, nem fogom megmenteni a következő fekete fiatalember életét. Ha Istenbe vetjük a bizalmunkat, minden lehetséges.” De mindez persze nem nyugtatta meg a rajongókat, és Zac fejéhez vágták, amiért egy mára már törölt bejegyzésben fegyverpárti, illetve rasszista mémeket osztott meg. Zac a vádak után bocsánatot kért, „és ízléstelen, balul elsült viccnek” nevezte az esetet.
Soha nem hagyták abba a zenélést
Ha a Hanson ma is akkora durranás lenne, mint a ’90-es években volt, talán ez az eset is sokkal nagyobbat szólt volna. Ugyan rajongóik közül jó néhányan elfordultak tőlük ezután, a zenélést továbbra is folytatták. A mainstream zenei világban egyslágeres bandának számítanak, pedig az azóta már házas, nagycsaládos testvérek valójában évtizedek óta dolgoznak megállás nélkül – összesen 13 albumot adtak ki 1995 óta.
Legutóbbi lemezeik, az Against The World 2021-ben, a Red Green Blue című EP pedig 2022-ben jelent meg, illusztrálva az időközben 30-as-40-es felnőttekké érett Hanson tesók soulban és dallamos rock’n’rollban gyökerező zeneiségét. Dalszerzés terén persze ma már jóval kifinomultabbak, életigenlő mondanivalójuk viszont mit sem változott az évtizedek során – bár elmondásuk szerint MMMBop című slágerük halandzsa-refrénjét nemhogy mások, de ma már ők maguk sem tudják hibátlanul elénekelni.
És ha nem hisszük el, hogy az egykori szőke, hosszú hajú, bájos arcú kis srácok tényleg felnőttek, gondoljunk arra, hogy saját kiadójuk mellett ma már sörgyártással is foglalkoznak – bizony. A Hanson Brothers Beer eladásaiból befolyt összeg egy részét minden hónapban jótékony célokra fordítják, a sör mellé pedig ajándék dalszöveg is jár.
(Lehet, hogy egy-két korty után könnyebben csúszik az a fránya ba duba dop, ba du bop, ba duba dop?)
Kiemelt kép: A Hanson 1997-ben (Jeff Kravitz/FilmMagic, Inc)
