Először a New York Times írt arról (még 2015-ben) cikket, hogy kevesebb nő vezet nagyvállalatokat, mint John nevű férfi, ez az adat pedig világszerte sokaknál kiverte a biztosítékot. Pár évvel később újra ezzel a témával foglalkoztak, de akkor már nemcsak a cégvezetőket vették górcső alá, hanem az elemzést kiterjesztették kormányzati és tudományos körökre is. Emiatt gondolta úgy idén a Bloomberg, hogy megismétlik a vizsgálatot, hogy választ kapjanak a kérdésre: vajon mi a leggyakoribb keresztnév a vezetők között. Évekre visszamenőleg elemezték az adatokat, és arra jutottak, hogy az összes (bármilyen nevű) női vezetők száma először 2018-ban szárnyalta túl az egyforma keresztnévvel bíró férfi vezetők számát (abban az évben a legtöbb cégvezetőt Jamesnek hívták), a következő évben azonban már egálba került egymással a két csoport. Azóta a számok ismét emelkedésnek indultak, de ez ne tévesszen meg senkit: a „győzelem” mindössze annak szól, hogy immár 186 különböző név szerepel a listán – magyarán összességében a Johnok és Jamesek aránya csökkent.
A Bloomberg új elemzése szerint azonban a főbb amerikai tőzsdéken kereskedő 500 legnagyobb vállalatnál a női vezérigazgatók száma 2023-ban meghaladja a John keresztnevű vezérigazgatókét!
Jelenleg 41 nő és 23 John vagy Jon vezet az S&P 500 számára releváns vállalatokat
(az S&P 500, vagy Standard & Poor’s 500 egy olyan piaci index, amely a főbb amerikai tőzsdéken kereskedő 500 legnagyobb vállalat teljesítményét tükrözi). Mindez már csak azt tekintve is érdekes adat, hogy az USA lakosságának mindössze 3,27%-át hívják Johnnak – ami lényegesen alacsonyabb szám a női lakosság arányánál.
Jelenleg tehát a nagyvállalatok vezérigazgatói posztjainak 8,2%-át töltik be nők – és közülük hármat hívnak ugyanúgy: Jennifernek.
Nincsenek biológiai okok
Kapcsolódó
Nevünkben a sorsunk
Jó hír, hogy a női vezetők aránya világszerte folyamatosan növekvő tendenciát mutat. 2019-es adatok szerint az EU tagállamaiban vezető pozíciót betöltő nők száma 2,4 millió volt, de ne legyenek illúzióink: nehéz menet vár még ránk. Azoknak a nőknek, akik férfiak uralta terepen is megállják a helyüket, általában sokkal többet kell dolgozniuk és bizonyítaniuk a hasonló ambíciókkal rendelkező férfiaknál – mivel árral szemben úsznak.
Bár a kutatások és a szakemberek régóta egyetértenek abban, hogy szellemi képességeiket tekintve nincsen lényegi különbség férfiak és nők között, még manapság is él az előítélet, miszerint a nők kevésbé alkalmasak vezetői szerepekre. Pedig a nemi sztereotípiákat sokkal inkább a társadalom alkotta, hiszen biológiai okokra legtöbbször nem visszavezethetők. Mi magunk neveljük a lányokat és a fiúkat általunk elfogadottnak vélt társadalmi szerepekre – például azáltal is, mikor a lányokat babázásra biztatjuk, míg az egymással verekedő fiúkra legyintve azt mondjuk, hogy „hát ők már csak ilyenek”. Pedig valójában nem a biológiai nemünk tehet arról, hogy egyik vagy másik tulajdonság megvan-e bennünk, hanem mindez főképp öröklés, nevelés és szociokulturális háttér kérdése.
Azt pedig, hogy a babákkal játszó gyerekekből sikeresebb felnőttek lesznek, már több kutatás is bebizonyította – úgyhogy már csak emiatt sem kellene tiltani a fiúkat tőle (ellenben például a verekedéssel).
Kiemelt kép: Getty Images
