Gyászoljuk, hogy nincs többé velünk, hiánya a lelkünket mardossa. Azok, akik már átélték kiskedvencünk elvesztését, pontosan tudják, milyen fájdalmakkal jár ez; hiszen nem „csak” egy kutya vagy egy cica távozik ilyenkor a szivárványhídon túlra, hanem a család szerves része, oszlopos tagja. Felmerül a kérdés, vajon mit érezhet fordított esetben egy házikedvenc, ha egy hozzá közel álló személy vagy állat hal meg?
Kate Mornement ausztrál viselkedéskutató szerint az élővilágban sem ismeretlen fogalom a gyász, főleg a társállatként tartott kutyák és macskák esetében, de megfigyelték egyébként már nyulaknál, madaraknál és lovaknál is. „Hozzánk, emberekhez hasonlóan a kiskedvenceink is gyászolnak. Arra a kérdésre, hogy ezt milyen módon teszik, már több kutatás is kereste a választ. Abban pedig mindegyik egyetért, hogy nem egészen olyan formában, mint mi emberek, mégis egyértelmű jelei vannak” – fogalmazott egy állatok viselkedésével foglalkozó New York-i szakértő a Huffington Postnak.
Dr. Andrea Y. Tu szerint
ilyen lehet például az, ha egy gyászoló kisállat feltűnően keveset vagy lassabban eszik, és jóval több időt tölt alvással; sokszor az eltávozott személy, vagy társállat kedvenc tartózkodási helyén.
A macskák ilyenkor a szokásosnál többet vagy hangosabban is nyávoghatnak. Mindez ugyanakkor számos betegség előjele is lehet, így, ha tartósan tapasztaljuk ezeket a jeleket, a biztonság kedvéért forduljunk állatorvoshoz. Ha semmilyen szervi okot nem találnak, akkor egészen biztos, hogy a gyász áll a megváltozott viselkedés hátterében.
Hogyan enyhítsünk a gyászoló kisállat szomorúságán?
Vigyük ki a kutyát szabadba, sétáljunk, túrázzunk vele sokat: növeljük az aktív mozgással töltött időt. A testmozgás az egyik legjobb lehetőség arra, hogy a kiskedvenc levezesse a feszültséget, a felgyülemlett érzelmeit. Sokat segíthetünk azzal is, ha ilyenkor nagyobb hangsúlyt fektetünk a szocializálódására és lehetőséget biztosítunk arra, hogy a társai között legyen, kutyus esetében akár egy napköziben, vagy kutyafuttatóban.
Ha mást nem is, próbáljuk meg kizökkenteni az apátiából, foglalkozzunk vele, szeretgessük minél többet, amikor igénye van rá. Ha viszont úgy látjuk, hogy szívesebben kuporog egész nap az elhunyt gazdi foteljében, ne zavarjuk el onnan, ne büntessük meg érte. Ahogyan mi magunk is azt szeretnénk, hogy hagyjanak minket békében gyászolni, a háziállatainknak is adjuk meg erre a lehetőséget, amennyire csak a helyzet engedi.
Kiemelt kép: Getty Images
