Már nagyon fáradtak vagyunk, szeretnénk elaludni, ám ahelyett, hogy fokozatosan ellazulnánk, egyre nagyobb feszültség kerít a hatalmába. Pedig mindent bevetünk, hogy lenyugtassuk magunkat. De hiába a különféle praktikák, se a hasi légzés, se a meditáció nem segítenek. A nyugtalanságunk páni félelembe csap át, a kontrollvesztéstől való félelmünk mindent felülír. A testünkben elszabaduló adrenalin löket pedig gondoskodik róla, hogy újra tökéletesen éberek legyünk. A jelenségnek neve is van, ez az alvásfóbia (szomnifóbia), azaz magától az elalvástól való rettegés.
„Hétéves korom óta vannak problémáim az elalvással. Eleinte inszomniás voltam és attól rettegtem, hogy nem fogok tudni elaludni. Később ez csapott át magától az elalvástól való rettegésbe. Emlékszem, akkoriban arra gondoltam, hogy amint elnyom az álom, onnantól kezdve nem fogom tudni mi történik majd velem, és nem leszek biztonságban” – idéz egy szomnifóbiával küzdő 38 éves nőt a brit Guardian. A helyzet mára sokat javult, jobb esetben összejöhet akár öt óra is, egy rosszabb éjszaka viszont legfeljebb két órát alszom. Borzasztó nehéz ilyenkor ébernek maradni és koncentrálni; nemcsak a munkahelyemen de odahaza, a gyerekeim mellett is” – teszi hozzá.
Mitől alakulhat ki az alvásfóbia?
Számtalan okra vezethető vissza. Gyerekkorban egy pontig természetes, a kicsik elalvás előtti nyugtalanságát általában képzelt lények, a sötétség, vagy épp az egyedülléttől való szorongás okozza. Ezt azonban a legtöbbünk felnőtt korára kinövi. A későbbiekben kialakulhat viszont olyan embereknél, akik alvásból ébredve éltek át valamilyen traumatikus élményt, esetleg balesetet. Például ha az autó karambolozik, mialatt ők alszanak, vagy figyelmetlenség – egy el nem oltott cigaretta – miatt lángoló lakásban és füstben térnek magukhoz, sokan képtelenek lesznek megbirkózni az alvással járó kontrollvesztéssel.
Bár az alvásfóbia első hallásra ártalmatlannak tűnhet, mégsem az. Ha tartósan fennáll és kezeletlenül marad, annak a fizikai és a mentális egészségre egyaránt káros hatásai lehetnek. A krónikus alváshiány hosszú távon pedig számos súlyos betegség, köztük a különféle szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás, a stroke, az elhízás, bizonyos vesebetegségek, a depresszió és más kognitív problémák, zavarok kialakulásának kockázatát növeli.
„Egy másik ismert ok az alvásparalízis” – mondja Dr. Alanna Hare, a londoni Royal Brompton kórház alvászavarokkal foglalkozó konzultáns orvosa a The Guardian érdeklődésére. Hare szerint
az emberek mintegy 40 százaléka egyszer már átélte ezt a rettentő élményt.
Azt, amikor éjszaka úgy ébred fel, hogy nem tud megmoccanni, hangokat sem tud kiadni magából. Az alvási bénulás akkor történhet meg velünk, amikor az alvás gyors szemmozgási fázisában ébredünk fel: ilyenkor szoktunk általában álmodni. Az izmaink ekkor meg vannak bénulva, ami egyfajta evolúciós „fogás” is lehet arra, hogy ne kezdjünk el alva járni, miközben álmodunk.
Mindemellett az alvástól való rettegést az alvási apnoe is előidézheti; az a potenciálisan súlyos alvászavar, mely során a légzés alvás közben időről-időre abbamarad, majd újra elindul. Az apnoe görög szó jelentése légvétel nélküli.
Mit tehetünk, ha alvászavarban szenvedünk?
Mindennapjainkban rendkívül fontos szerepe van az alvásnak, hiszen életünk közel egyharmadát töltjük vele. Az alvászavarokat éppen ezért komolyan kell venni, mert azok nemcsak a szervezetünk regenerálódását nehezítik meg, hanem a mindennapos fizikai és szellemi tevékenységünkben is ellehetetleníthetnek.
Rövid, átmeneti alvászavarok kezelésében akár az olyan módszerek is hatékonyak lehetnek, mint például az alvási szokások rendezése – vagyis a rendszeresen azonos, nem túl késői időpontban való lefekvés és rendszeres időpontban való felkelés rendjének kialakítása – illetve az életmódváltás, a stresszkezelés és a pszichoterápia is.
Klinikai értelemben az alvászavar akkor válik betegséggé, amikor tartósan romlik a nappali közérzetünk, nem vagyunk képesek koncentrálni, az immunrendszerünk pedig gyengül a fáradtságtól.
A gyógyszerek – például altaltók, nyugtatók – csak tüneti megoldást jelenthetnek, mellékhatásaik és olykor káros következményeik is lehetnek. A szakemberek abban egyetértenek, hogy a kulcs a probléma forrásának feltárása, a megfelelő kezeléshez először ugyanis az okot kell kideríteni. Ehhez sokszor alváslaborban végzett vizsgálatokra lehet szükség, ahol az alvásszakértő orvos alvásvizsgálatot javasol.
Kiemelt kép: Getty Images
