A képzőművészet zsenijének tartott Michelangelónál talán már csak az egyetlen hatalmas márványtömbből kifaragott Dávid-szobra világhírűbb, de az alkotás erkölcsi háttere sem mondható épp jelentéktelennek. Viktória királynő idejében talán még senki sem gondolta volna, hogy később 4-5 ezer látogatót vonzanak majd naponta a bibliai alak fedetlen idomai. Főleg, hogy magát az uralkodót is megdöbbentette a szobor meztelensége, ideiglenesen egy szatén fügelevéllel takartatta be annak férfiasságát. Később a Victoria and Albert Museum szobrásza márványból is készített egy fügefalevelet, mely hosszú-hosszú évekig, egészen a 20. század végéig a helyén maradt, hogy aztán egy restaurálási projekt keretében végleg eltávolítsák.
A nemrég egy floridai iskolában történt esetet tekintve (művészettörténet óra keretén belül mutatták meg az ikonikus szobrot tizenegy-tizenkét éves diákoknak), ez talán korai beavatkozás volt. Miután az iskola igazgatója, Hope Carrasquilla a beérkezett panaszok miatt lemondásra kényszerült, Florida kormányzója egy új törvényjavaslatot is benyújtott, melyben megtiltaná az állami iskolákban a szexuális nevelés és a nemi identitás oktatását, az ezt megsértő tanárokat pedig felfüggesztené.
Michelangelo több remekművével is sértette az erkölcsöket. A Sixtus-kápolna mennyezetfreskójával sem voltak elégedettek megrendelői, kifogásolták a ruhátlan alakokat (Fotó: GraphicaArtis/Getty Images)
A történelem során nem ez az első eset, hogy egy műalkotás botrányt kavar, de még Frida Kahlo, Vincent van Gogh vagy Hieronymus Bosch alkotásai jóval gátlásosabb korszakokban keletkeztek, addig napjainkban kutatások szerint a tinédzserek jellemzően 13 éves korukban kattintanak először korhatáros tartalmakra az interneten. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyerekek érettségi szintjét nem szükséges figyelembe venni az ilyen műalkotások bemutatásakor, azonban megfelelő körülmények között, az alkotó és a befogadó szempontjait is figyelembe véve érdemes lehetőséget adni a művészet, a történelem, a kultúra és az emberi élet összefüggéseinek megismerésére.
Az ilyen esetekről olvasva modern világunkban is érezzük, hogy a művészetnek azért vannak bizonyos határai, melyek az alábbi, valóban extrém és megdöbbentő alkotásokat elnézve nem feltétlenül egyértelműek. Miközben 1863-ban még Édouard Manet sokkolta meztelen vénuszával a közönséget, addig korunkban – bár a Dávid-szobor esete után ellentmondásosan hangzik – egy vérből készült szobor vagy egy pikáns étkészlet kelt botrányt a művészetkedvelők körében.
Önarckép öt liter vérből
A brit képzőművész, Marc Quinn legismertebb alkotása Self című önarcképsorozata, azon belül is az a „blood head” néven elhíresült önarckép, vagy inkább szobor, melyet az alkotó saját véréből készített még 1991-ben.
Marc Quinn és Self című műve (Fotó: Katie Collins/PA Images via Getty Images)
A művész öt hónapon keresztül öt liter vér lecsapolásával alkotta meg a hátborzongató jégszobrot, mely magyarázata szerint az emberi test múlandóságát és sebezhetőségét hivatott jelképezni. Az alkotás egy rendhagyó önarcképsorozat része, melynek darabjait Quinn különféle anyagokból, bronzból, márványból valamint szilikonból készítette, és Londontól Hollandiáig világszerte kiállították a neves múzeumok.
Terítéken a történelmi nőalakok
Judy Chicago 1979-es Dinner Party című alkotása egy 39 terítékből álló installáció, mellyel a művész azok előtt a nők előtt kívánt tisztelegni, akik vitathatatlanul hozzájárultak a kultúrtörténet alakulásához.
Judy Chicago és a Dinner Party (Fotó: Kai-Uwe Wärner/Getty Images)
Többek között Virginia Woolf és Szapphó is „helyet kapott” a feministának szánt porcelánműveken, melyeken kézzel festett vulvákat láthatott a kiállítást megtekintő közönség. A szimbolikus vacsorapartival a művész bár azokat a hölgyeket akarta ünnepelni, akik a férfiak uralta világban jelentős értéket teremtettek, a The Guardian napilap akkori értékítélete szerint épp az ellenkezőjét érte el alkotásával, amit ma egyébként a feminista művészet egyik alapvetésének tekintenek.
Akváriumban anya és borja
A Mother and Child Divided a generációja egyik legfontosabb és legprovokatívabb művészeként ismert Damien Hirst 1993-ban készített alkotása. A négy üvegtartály mindegyikében egy-egy formaldehidben konzervált tehén és borjú látható.
A híres alkotás a Tate Galleryben 1995-ben (Fotó: Fiona Hanson – PA Images/PA Images via Getty Images)
A szobor azonnal élénk vitát keltett, a kiállított művet pedig sokan kritizálták, vagy egyenesen rossz ízlésűnek, kegyetlennek nevezték és kijelentették, nem volna szabad ebben a formában nyilvánosság elé tárni. Ez a megbotránkoztató darab is egy nagyobb lélegzetvételű sorozat része, amely további tartósított állatokat használ a halandóság és az élet körforgása témakörök megjelenítésére.
Fricska a konzervgyáraknak
A vér után már meg sem lepődünk, hogy egy alkotó az emberi ürülékkel kísérletezik művészetében, de Piero Manzoni, az olasz avantgárd képviselője állítólag a konzervgyáraknak címzett frappáns reakciónak szánta Artist’s Shit című művét.
A kilencven megtöltött konzervdoboz mindegyike 30 gramm ürüléket tartalmaz, az egyik ilyen doboz ráadásul el is kelt egy aukción, méghozzá 275 000 euróért 2016-ban. A gyűjtők szerint, akik nagyra értékelik Manzoni látásmódját, a mű inkább provokatív kommentárja a művészet áruba bocsátásának, illetve egy alkotó értékének napjainkban, ám mások úgy vélik, inkább azt a tévhitet igyekszik megdönteni, hogy a művészetnek feltétlenül szépnek vagy értékesnek kell lennie.
Ezekután Michelangelo Dávid-szobra talán már nem is tűnik olyan megbotránkoztatónak.
Kiemelt kép: Todd Gipstein/Corbis/Getty Images
