Bár alapvetően az 1900-as évek óta ismerték a tudósok a kockázatokat és erkölcsi aggályokat, az ENSZ 1947-ben fogadta végül el azt a Nürnbergi Kódexet, melyben megfogalmazták az első és legfontosabb etikai iránymutatásokat az emberkísérletekkel kapcsolatban. Persze ez sem vetett véget minden esetben mai szemmel elfogadhatatlan gyakorlatoknak: a pszichológia tudománynának is megvan a maga sötét oldala, sőt egy annál sötétebb is, amikor a tudósok képesek voltak gyerekeken kísérletezni.
A Nürnbergi Kódex óta már számos országban hoztak jogszabályokat a biztonságos beavatkozások érdekében, ám ezek, és egyáltalán az ilyen kísérletekre irányuló törvények térségenként eltérhetnek.
Van, ahol teljes mértékben törvényellenesnek számítanak, míg máshol a kutatók munkájában – noha előzetes konzultációt kell végezniük – a szigorú engedélyeztetés és etikai felügyelet mellett ezek elvégzése tudományos előrelépést jelent, a betegségek gyógyítását vagy megelőzését mozdítja elő. Voltak azonban olyan kirívó esetek is a történelem során, amikor nem adatott meg a választás lehetősége, és a legkézenfekvőbb alany jobb híján maga a kísérletet végző tudós volt akkor is, ha ez végzetes veszélyekkel járt.
Az élő töréstesztbábu
John Paul Stapp ezredes, vagy ahogy kollégái hivatkoztak rá, a „föld leggyorsabb embere” az amerikai légierő orvosa, biofizikusa és úttörője volt, aki hajmeresztő kísérleteivel rengeteget tett a gyorsítóerők emberre gyakorolt hatásainak megismeréséért. Az, hogy mi történik az emberi testtel, amikor a sebesség korlátait feszegeti, sokak számára elrettentőnek tűnhet, nem úgy Stapp ezredesnek, aki – végtagtörések, leváló retina és egy sor egyéb sérülést elszenvedve – magára vállalta a kockázatos kísérleteket, hogy ezzel javítsa a repülőgépek biztonságát és felszereléseit.
John Stapp (1901–1999) (Fotó: Keystone/Getty Images)
Miatta tudjuk ma, hogy az emberi test nem csupán 18 G-erőnek tud ellenállni, mielőtt a halál bekövetkezik, hanem a gravitációs erő akár 46-szorosának kitéve is képes még életben maradni. John Paul Stapp 65 órán keresztül repült nyitott pilótafülkével, bebizonyította az oxigén hatékonyságnövelő hatását repülés előtt, de az autókban ma már kötelező eszközként használt biztonsági övet is neki köszönhetjük.
Vakbélműtét és önsebészet
A legendás Evan O’Neill Kane-nek nem voltak kétségei sebészi szakértelmét illetően, ugyanis élete során valamennyi műtétet önmagán végzett, hogy a páciens szemszögéből is megértse, megtapasztalja a beavatkozások folyamatát. Kane doktor a helyi érzéstelenítés módszerében, a novocain szer hatásában reménykedett, miután voltak, akik nem reagáltak az általános technikára, melyet szakértőként egyébként is veszélyesnek vélt.
A híres fotón Dr. Evan O. Kane (jobbról a második) nagy hasi műtétet végez mindössze 48 órával azután, hogy megoperálta önmagát (Fotó: Bettmann / Contributor/Getty Images)
Hogy alátámassza hipotézisét, ezt az érzéstelenítőt alkalmazva amputálta az egyik ujját, majd tükrök segítségével harminc perc alatt vakbélműtétet is végrehajtott, ami a ma ismert eljárásnál akkoriban jóval nagyobb bemetszést igényelt. Később több mint 4 ezer alkalommal vitte véghez ezt az operációt más betegeken, de hetvenévesen egy önmagán alkalmazott sérvműtét után súlyos tüdőgyulladást kapott, és néhány hónap múlva belehalt a szövődményekbe.
Több mint száz ébren töltött óra
Nathaniel Kleitman fiziológust a modern alváskutatás atyjaként ismeri a világ, melyért valljuk be, jócskán meg is dolgozott ébren töltött óráiban. Kleitman idejében igen keveset tudott az emberiség az alvásról, ám hála önkísérleteinek, sokat tanultunk a REM-fázisról, a 24 órás élettani ciklusunkról és az alvásmegvonás tüneteiről, melyeket egy több, mint száz órás ébrenléti időszakot követően jegyzett fel. Az egy hónapig tartó kísérlet során mesterségesen tartotta ébren magát, hogy megfigyelhesse az alváshiány mentális tevékenységre gyakorolt hatását, egy másik alkalommal pedig a biológiai óra létezését és rugalmasságát kívánta bizonyítani. A vizsgálatok a Kentucky államban található Mamut-barlangban folytak, ahol a természetes fény hiánya miatt lehetőségük volt manipulálni érzékeiket, de tengeralattjárón is folytatott kutatásokat, a tengerészek ütemezett alvási ciklusához mérten vizsgálta teljesítményüket.
Az igazi pókember
Allan Blairt, az Alabamai Egyetem orvosi karának professzorát manapság legtöbben csak az igazi pókemberként ismerik, hiszen a rovartan és a toxikológia területén végzett önkísérleteiről legendák keringenek. Bár Allant megelőzve, tizenkét évvel korábban egy entomológus már végzett hasonló önkísérletet, a professzor úgy vélte, személyesen is szeretné megtapasztalni egy fekete özvegy harapását, mely végül három napig kórházba juttatta. A nőstényt a támadás előtt két héttel éheztetni kezdték, ezt követően került sor a tíz másodperces harapásra, mely elegendő időt biztosított a méreg bejutásához. A sokkos állapot, a fájdalom, a beszéd – és légzési nehézségek három nap után enyhültek a beadott morfium hatására – Blair teljesen felépült, de nem volt hajlandó részt venni több hasonló kísérletben – elszenvedett tünetei azonban a mai napig segítenek diagnosztizálni a fekete özvegy áldozatait.
Tíz perc a hidrogén-cianidban
Joseph Barcroft fiziológust leginkább a vér oxigénellátásával foglalkozó tanulmányai tették világhírűvé, ugyanis cambridge-i diplomája megszerzése után kutatóként a gáz halmazállapotú vegyületek mentális és fizikai hatását vizsgálta önmagán. Az első világháború során fulladást okozó gázokat tanulmányozta elsőként, ehhez pedig tíz percen át tartózkodott egy hidrogén-cianiddal megtöltött kamrába zárva. Egy másik alkalommal alacsony oxigéntartalmú üvegkamrát választott, de egy héten át élt 4900 méteres magasságban, és meztelenül egy hűtött helyiségbe is bezáratta magát, hogy a hipotermiát kockáztatva tesztelje az emberi test fagyásának végső határait. Noha önként elhagyhatta volna a kamrát, végül eszméletét vesztette, és egyik kutató asszisztense mentette meg az életét, mely során még számos jelentős felfedezést tett a keringési, légző és emésztőrendszer működésével kapcsolatban.
Kiemelt kép: Canva, nőklapja.hu
