A turizmus gazdasági előnyei egyértelműek. Hiba azonban abban a hitben élni, hogy minden területen segíti az adott régiót. A legtöbb iparág nyilvánvalóan a növekedésre összepontosít, a turizmus sokáig azonban kevéssé törődött a határokkal, a népszerű üdülőhelyek lakosságának aggályait pedig egészen a közelmúltig figyelmen kívül hagyták. 2017-ben azonban fordult a világ, és egyre több ország kezdett az üdülési iparág kedvezőtlen hatásaira fókuszálni, mígnem nevet is kapott a jelenség, és megszületett az overtourism, azaz a túlturizmus fogalma.
Tömegturizmusról dióhéjban akkor beszélünk, ha egy adott városnak vagy országnak jóval több látogatóval kell számolnia, mint amennyit valójában elbírna. Amikor az üdülőbérlés kiszorítja a helyi bérlőket, amikor a szűk utcákon nem lehet se parkolni, se elférni a látogatók járműveitől, amikor romlanak a helyi lakosok életkörülményei, amikor a vízparti ökoszisztéma, illetve a teljes élővilág megszokott működése felborul, akkor beszélhetünk túlturizmusról.
Miért baj a túlturizmus?
A látogatók száma évtizedek óta folyamatosan emelkedik, a koronavírus enyhülésével, illetve a határzárak eltörlésével pedig ugrásszerűen megnőtt bizonyos tengerpartokon és népszerű üdülőhelyeken. A jelenség ma már számos célállomáson bizonyíthatóan több problémát okoz, mint amennyi hasznot termel, ráadásul nem csak a nagyvárosok számára okoz fejtörést: a vadonban és a nemzeti parkokban, valamint olyan helyeken, mint például a festői szépségű Skye-sziget, már évekkel ezelőtt dokumentálták a jelenséget.
Kezdetben sokan az Airbnb-t okolták, ami több ezer szobát tett elérhetővé a világ városaiban, de az igazság az, hogy a probléma gyökere még ennél is mélyebben keresendő, és inkább nevezhetjük a tömegturizmus egyik tünetének, mintsem kiváltó okának. Ugyanis az idegenforgalomban profitot a turisták száma termel, ami sokáig elsőbbséget élvezett a természeti kincsek épségével, illetve a helyiek életkörülményeivel szemben – hiába tüntettek számos országban korlátozásért, a napi idegenforgalmi adók emeléséért (vagy bevezetéséért) – vagyis a helyi életmódra, növény-és állatvilágra nézve is előnyös körülményekért. Nem beszélve az olcsó, fapados repülőjáratokról és a szintén népszerű hajós körutakról, melyek kifejezetten környezetszennyező üzemanyag-használattal tartották alacsonyan a kiadásaikat.
A turisták számának rohamos emelkedése pedig egyet jelent a felhalmozódott hulladék mennyiségének növekedésével is:
emiatt zárták be korábban a Fülöp-szigeteken található Boracay-szigetet, Bali pedig zero waste kampányokkal küzd a felhalmozódás ellen. Ráadásul egy, a Sustainable Hospitality Alliance által végzett kutatás szerint a legnagyobb vízhiánnyal küzdő országok között olyanok is szerepelnek, ahol a beérkező turisták száma az elmúlt egy évben drámaian megugrott, ami várhatóan tovább súlyosbítja a már egyébként is meglévő problémát.
A tömegkultúrának manapság szintén hatalmas szerepe van egy-egy úti cél kiválasztásában, a közösségi média, az influenszerek, a filmek és tévésorozatok pedig mind-mind hatással vannak az iparágra.
Az úgynevezett filmturizmus egyes esetekben pedig valóságos katasztrófákat eredményezett.
A horvátországi Dubrovnik városát a Trónok Harca sorozat hatására özönlötték el, de az egyik leghíresebb példa talán a thaiföldi Maya Bay öböl, ahol a 2000-ben bemutatott A part című filmet forgatták Leonardo DiCaprio főszereplésével. A film hatására turistahajók lepték el a sokak számára bakancslistás helyszínné vált strandot, ami évekkel később lépésre késztette az országot, ugyanis az élővilág és a korallzátony nagy része szinte teljesen kipusztult. A 2018-ban lezárt, napi 3000 látogatót számláló partszakaszt 2022-ben újranyitották, az öbölben azonban korlátozták a látogatók számát, tilos az úszás, illetve azóta már a hajók sem köthetnek ki. Phiphat Ratchakitprakarn turisztikai miniszter szerint az ország mostantól „a nagy létszámú látogatottság helyett inkább a minőségre összpontosít”, és látva a járvány idején elért környezeti előnyöket – amikor Thaiföld nemzeti parkjai egytől egyig bezártak (és fellélegeztek) –, a kormány elrendelte, hogy évente egyszer legalább egy hónapot minden egyes park szüneteljen.
Maya Bay, Thaiföld – ma már jobb a helyzet (Fotó: Getty Images)
Kényes régiók Európa-szerte
A világ legszebb természeti látványosságai nem csak a természeti katasztrófák következtében képesek rongálódni, és nem véletlenül döntöttek úgy egyes országok, hogy a föld, a levegő, a tenger és a történelmi városközpontok helyreállításáig nem, illetve korlátozott számban fogadnak látogatókat.
Franciaország
A magas látogatottsággal hozható összefüggésbe, hogy Franciaország tengerpartjainak jelentős része erodálódott az évek során. A probléma különösen Étretat városát érintette súlyosan, az aprócska település szennyvíztisztító rendszere ugyanis nem volt felkészülve az állandó lakosság háromszorosára. De ennél is aggasztóbbak a gyorsforgalom miatti földcsuszamlások vagy a marseille-i Calanques Nemzeti Park felborult ökoszisztémája, ami miatt idén is korlátozzák a turistaforgalmat.
Tömeg a bordeaux-i Rue Sainte-Catherine bevásárlóutcán (Fotó: Getty Images)
Olaszország
Velencében – ahol becslések szerint évente 370 turista jut egyetlen lakosra – a helyiek háttérbe szorultak a látogatókkal szemben, a kisboltok helyét pedig átvették a pizzázók és a szuveníresek (Firenzében és a hegyvidéki városokban éppen emiatt szabályozzák a lakáskiadások számát). A városba naponta nagyjából 80 000 turista érkezett a lezárások utáni újranyitás idején, így 2021 nyarán a 25 000 tonnánál nehezebb sétahajókat kitiltották a sérülékeny lagúnák védelméért, 2023-tól kezdődően pedig 3 és 10 euró közötti belépődíjat szabnak ki a látogatókra. Az Amalfi-partra érkezőket alternatív rendszámrendszer bevezetésével korlátozzák a térségben: a páratlan számokkal végződő rendszámok sofőrjei páratlan napokon, a páros számokkal végződők pedig csak páros napokon közlekedhetnek Vietri sul Mare és Positano között.
Hollandia
Amszterdamban a Perspective 2030 elnevezésű program „különböző látogatókat különböző időpontokban különböző területekre csábít, és a helyieket helyezi előtérbe, mivel a zsúfolt területek zavaróvá váltak a lakosok számára.” Amszterdam éves turistaforgalma megegyezik a teljes holland lakosság számával, ami nagyjából plusz 17 millió embert jelent a városban. 2018-ban eltávolították a Museumplein-en lévő piros-fehér „I Amsterdam” feliratot, ami olyan népszerű volt a szelfizni vágyók körében, hogy szinte mozdulni sem lehetett a közelében.
Nyüzsgés Amszterdam utcáin (Fotó: Getty Images)
Egy évvel korábban a helyiek heves tiltakozására a sörbicikliket is kitiltották a központból, a 7,5 tonnánál nagyobb turistabuszok 2024-től meg sem közelíthetik a városközpontot – a városlakók pedig szívesebben látják azokat, akik előbb érkeznek a kultúráért, mint a vörös lámpás negyedért (ahol május közepétől egyébként a füves cigaretták nyilvános használatát is betiltják).
Spanyolország
A Barcelonába látogatóknak regionális- és idegenforgalmi adót, illetve az egész városra kiterjedő pótdíjat kell fizetniük. A spanyol hatóságok szerint a megemelt idegenforgalmi adó célja a „minőségi turizmus” fellendítése a tömegturizmussal szemben: tavaly már csak 15-30 fős turistacsoportok sétálhattak a belvárosban, szabályozták a magánlakások bérbeadását, illetve az egyik legnépszerűbb célpont, a Güell park is csökkentett látogatottsági számmal üzemelhet. Janet Sanz, a város ökológiáért és mobilitásért felelős államtitkára szerint az ország 2023-ban is keményen dolgozik az egyensúly megteremtésén, hiszen a dolgozó lakosságnak nyugalomra, tiszta utcákra és olyan üzletekre van szükségük, ahol nem csak szuveníreket árulnak: „Mindenki felelőssége, különösen az idegenforgalmi ágazatban dolgozóké, hogy Barcelona ne váljon vidámparkká.
Mert abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, már a minőségi turizmus számára sem lesz érdekes”
– idézte Sanz gondolatait a The Guardian.
És mi mit tehetünk?
A jó hír az, hogy mindannyian tehetünk a fenntartható turizmus előmozdításáért (amiről bővebben itt is írtunk):
- Ha tehetjük, kerüljük a repülőjáratokat és a hajós körutakat, és amikor csak lehet, közlekedjünk vonattal, illetve helyi tömegközlekedéssel.
- Ha például júliusban mindenki Zadar felé veszi az irányt, miért is ne választhatnánk más, illetve nyugisabb helyszínt vagy időpontot? Mindenki jobban jár, ha nem a tömeget követve választunk útirányt: böngésszünk, kutassunk olyan autentikus helyszínek után, amelyek kevésbé turistásak – így a helyi közösségeket életvitelük akadályozása nélkül is támogathatjuk, nem beszélve az áhított nyugalomról, amit ebben a formában mi is előbb élvezhetünk.
- És a legfontosabb:
soha ne felejtsük el, hogy vendégségbe érkeztünk. Tartsuk tiszteletben a helyi kultúrát, a lakosság nyugalmát, a vidék élővilágát és ökoszisztémáját.
Kiemelt kép: Tömeg Barcelona partjainál (Getty Images)
