Azt, hogy a két agyfélteke különbözően működik, illetve eltérő funkciói vannak, csak az 1960-as években fedezték fel a Nobel-díjas pszichobiológus Roger W. Sperry kutatásainak köszönhetően.

Sperry elmélete szerint ráadásul nemcsak, hogy eltérően működő agyféltekékről van szó, de minden emberre jellemző egyik vagy másik agyfélteke dominanciája is: az analitikus és módszeres gondolkodású emberek esetében a bal, a kreatív vagy művészi beállítottságú emberek esetében pedig a jobb agyfélteke „intenzívebb és/vagy gyakoribb” működése figyelhető meg. Az elmélet szerint a jobb agyfélteke-dominanciájú emberek kreatívabbak és intuitívabbak, általában úgy írják le őket, mint akik „a nagy egészet” látják, és a jelenségeket intuíció vagy érzelem útján közelítik meg, emellett fantáziadúsabbak és jobbak a művészetekben is. A bal agyfélteke dominanciájú emberek viszont gyakran analitikusabbak, aprólékosabbak és részletorientáltabbak, a döntések meghozatalakor inkább a logikára támaszkodnak, és általában jobbak a matematikában és a logikában is. 

Mi az igazság?

Bár az, hogy az egyes agyféltekék különféle feladatokért felelősek, azóta sem kérdőjelezték meg, azt, hogy az egyik vagy másik területet dominánsabban használnánk, már annál inkább. Egy 2013-as vizsgálatban például 1000 ember vizsgáltak mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálattal, mely kimutatta, hogy összességében egyik félteke sem működik többet/intenzívebben, különbség maximum egyes jellemző feladattevékenységek esetében figyelhető meg. Emellett mivel az idegrostok kötegei össze is kötik a két féltekét, egyfajta információs autópályát hozva létre, a két fél különbözőképpen, mégis együtt működik, és ki is egészíti egymást: nincs olyan ember, akinek egyik vagy másik agyféltekéje szignifikánsabban aktívabb lenne.

A jobb-és bal agyfélteke dominanciája ezzel együtt ma is erősen foglalkoztatja az embereket, már csak azért is, mert akármit is mond a tudomány, az állítólagos dominanciához kapcsolt készségek és tulajdonságok tényleg mintha két csoportba osztanának bennünket: művészlelkekre és a logika bajnokaira. Erre az elképzelésre alapozva tanulási módszereket éppúgy fejlesztettek már, mint például rajzolási technikát, és rendre felbukkannak olyan tesztek is, amelyek a az állítólagos dominanciát hivatottak meghatározni. Mutatunk is egyet!

Az animált kép egy fekete háttér előtt álló mintás lovat mutat, amely (attól függően, hogy épp ki nézi) látszólag vagy előre, vagy hátrafelé sétál. A videót először Julia Bradbury tévés személyiség tette közzé a Twitteren, a kapcsolódó bejegyzésben pedig egyszerűen azt írta: „Bal agyfélteke vagy jobb agyfélteke?”

Bradbury szerint, ha a ló előrefelé sétál, akkor annak nézője bal agyfélteke-dominanciájú, ha viszont az illető úgy látja, hátrafelé halad, akkor a jobb agyféltekés, intuitív fajta. Bár arra, hogy a séta irányának észlelése összefüggésben van-e azzal, hogy milyen képességprofilunk van, nincs bizonyíték, az viszont tény, hogy nem mind ugyanolyan irányú mozgást érzékelünk, és az is, hogy vannak, akik ha elég hosszan nézik az ábrát, a mozgási irány megváltozásáról is beszámolnak. Te mit látsz?  

Az optikai illúziók elképesztő világa

Az interneten a legtöbbször óriási eléréssel futnak a különféle optikai illúziók, és zavarba ejtő képek, főleg azok, amelyeket az egyes emberek különféle módon érzékelnek. Biztosan emlékszel, hogy 2015-ben söpört végig a neten egy kép egy ruháról, amit az emberek egy része fekete-kéknek, másik részük pedig fehér-arany mintásnak látott, és sokakat megmozgatott a tornacipő is, aminek színét egyesek türkiznek, mások szürkének, rózsaszínnek vagy fehérnek látták. 2016-ban mi is írtunk egy érdekes jelenségről, egy a Jacques Ninio francia tudós nevéhez fűződő ábráról, melyen szürke rácsokon tizenkét fekete pötty van, ugyanakkor az emberek többsége képtelen egyszerre látni őket. 

Kiemelt kép: Getty Images