Ahhoz, hogy megértsük, mit takarhat ez a fogalom, a görög mitológiához, egészen pontosan Narkisszosz történetéhez kell visszanyúlnunk. Képhiszosz folyamisten és Leiriopé nimfa szépséges fiáért rajongtak a nimfák, ő azonban sorra kikosarazta mindet, köztük Ekhót is. A hegyi nimfa viszont nem érte be ennyivel, és a bosszúállás istennőjénél panaszolta be az öntelt ifjút. Büntetésül Nemeszisz azt szabta ki a fiatalember számára, hogy a forrás vizébe pillantva szeressen bele saját tükörképébe. Ezzel visszakapta, amit ő tett a nimfákkal, ám a kielégíthetetlen sóvárgás elemésztette, és nárcisszá változott. Ekhó pedig a reménytelen szerelmében puszta visszhanggá lett.
Bár a mitológiai történet Narkisszosz és Ekhó párosáról szól, a köztudatban mégis az előbbi maradt meg;
a nárcisz azóta is az önimádat, az énközpontúság jelképe, magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik.
A nárcizmus kifejezés Sigmund Freud nevéhez köthető, ő volt az, aki Narkisszosz története mentén, az ő alakjára utalva definiálta elsőként ezt a személyiségzavart. Míg a nárcizmus fogalmával manapság már a legtöbbünk hellyel-közzel tisztában van (sokan használják is gyakorlatilag bárkire) sőt, legalább egy ilyen típusú embert ismerünk a közvetlen környezetünkben, a mások szavait ismétlő nimfa alakjáról és mindarról, amit megtestesít; mintha megfeledkeztünk volna – pedig nem kellene.
Ki az az ekhoista?
„A mitológiában Ekhó nimfát arra kárhoztatták, hogy mások szavait ismételgesse. Bár azon küszködik, hogy legyen saját hangja, az nincs, és már soha nem is lehet neki”– magyarázza Dr. Craig Malkin klinikai szakpszichológus. A Harvard egyetem orvosi karának óraadó pszichológiatanára A nárcizmus pszichológiája című könyvében már az ekhoizmus kifejezést használja bizonyos személyiségjegyek leírására. Az utóbbi években Malkin számos kutatást végzett a témában, és arra a következtetésre jutott, hogy a jelenség nem csak nárcizmushoz kapcsolódóan megkerülhetetlen; önmagában is érdemes foglalkozni a meglepően sokakat érintő problémával.
„Ez az az embertípus, aki, ha például rosszabbra fordulnak a dolgai, akkor azért elsősorban magát okolja. Ha arról kérdezik őket, mit szeretnének a születésnapjukra, vagy mire lenne szükségük úgy általában, roppant módon zavarba jönnek.
Nem tudnak mit kezdeni a kitüntetett figyelemmel,
riasztja őket, attól pedig egyenesen rettegnek, hogy bármilyen formában kitűnjenek, hogy nárcisztikusnak tartsák őket. Ők a tipikus people pleaserek, a mások kedvét keresők, akik lehetőleg soha, semmilyen gondot, terhet nem szeretnének okozni a környezetüknek, a saját szükségleteiket pedig amennyire csak lehet, ha háttérbe sorolják. A felszínen úgy is tűnhet, mintha valóban nem is lennének saját igényeik, mert egy náluk dominánsabb személy szavait, gondolatait, elvárásait tükrözik, visszhangozzák. Ezért sem ritka, hogy az ekhoista személyiség a tökéletes ellenpontja, egy nárcisztikus ember mellett érzi magát biztonságban” – fogalmaz Dr. Malkin.
Mitől lesz valaki ekhoista?
Kutatási eredményeire alapozva Dr. Malkin arra a megállapításra jut, hogy a túlérzékeny emberekből nagyobb valószínűséggel lesznek ekhoisták. Ők azok, akik intenzívebben élik meg az élményeiket, nagyobb fokú empatikus készséggel rendelkeznek, feltehetően már gyerekkoruktól fogva. Ha egy ilyen beállítottságú gyerek nárcisztikus szülő árnyékában nő föl, akkor egyfajta önvédelmi mechanizmusként is felerősödhetnek benne az ekhoista személyiségjegyek, ez a magatartásforma – magyarázza a szakember, aki egy olyan tesztsort is kidolgozott a csapatával, ami alapján (angol tudás birtokában) akár mi magunk is meggyőződhetünk róla, mennyire vagyunk nárcisztikusak. Ha a kapott eredményeink alapján a skála alján találjuk magunkat, akkor bennünk nagy valószínűséggel az ekhoista személyiségjegyek dominálnak.
Miért érdemes foglalkozni vele?
Az ekhoizmus nem egy személyiségzavar, leginkább egy attitűd, bizonyos jellemvonások összessége.
Ugyanakkor érdemes odafigyelni rá, mert számos probléma forrása lehet. Például olyan esetekben, amikor valaki felnőtt korára olyan mértékben visszahúzódik ebbe a szerepbe, hogy nem csupán nem képes kifejezni a saját szükségleteit és igényeit, de
már maga sem tudja, mire vágyna tulajdonképpen.
Bár az ekhoista jellem azt gondolja, hogy a lehető legjobbat teszi azzal, ha mindig másokat szolgál, másokról gondoskodik; ez egy ponton túl nem egészséges hozzáállás.
S hogy mit tehetünk, ha magunkon, vagy egy hozzánk köze álló személyen ennek a jeleit tapasztaljuk? Ajánlatos szakember tanácsát kérni, terápiát igénybe venni. Legfőképp amiatt, mert ezek már olyan szintű bevésődések lehetnek, amin nehezen lennénk csak képesek felülkerekedni a magunk erejéből, külső segítség nélkül.
Kiemelt kép: Getty Images
