Egyre több kutatás hívja fel a figyelmet a fiatalok megdöbbentő digitális szokásaira: a 14-25 éves korosztály háromnegyede még tanulás közben sem tudja letenni a telefont, és szívesebben tölti chateléssel az idejét, mint családi programmal. Saját bevallásuk szerint minden második tinit ért már online zaklatás, és szaporodnak az olyan gyermekpszichiátriai következmények, mint a figyelemzavar, szenzoros érzékenység és az önsértés. Miközben a szülők felelőssége óriási a helyzet kezelésében, sokan közülük maguk is nehezen boldogulnak az online tér szabályaival, nem ismerik az eszközöket és applikációkat vagy éppenséggel maguk is függők. A digitális gyermekvédelem tehát a szülőkkel kezdődik – véli Hortobágyi Ágoston digitális stratéga, aki szerint hamarosan visszafordíthatatlan társadalmi következményei lesznek annak, ha nem indul el széleskörű párbeszéd a témában.
Miközben egyre megdöbbentőbb statisztikák látnak napvilágot a tinédzserek internet- és közösségimédia-használatával kapcsolatban, sokszor a saját bőrünkön tapasztaljuk a negatív következményeket. Az, hogy a családi vacsoráknál már szinte lehetetlen kiimádkozni a gyerek kezéből a mobilt, csupán a jéghegy csúcsa, de sajnos naponta érkeznek hírek fiatalkorúak által elkövetett erőszakos cselekményekről, a gyermekpszichiátriákon pedig egyre több az önsértéses vagy éppen ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral kapcsolatos) eset – különösen a pandémia és a távoktatás időszaka óta. „Általános tévhit ráadásul, hogy a különböző veszélyek csak a nagyobbakat érintik, és elég leülni a gyerekekkel beszélgetni 14-15 éves korban.
Sajnos a negatív tendenciák már a kisebbeket, az 5-6. osztályos kicsiket is fokozottan fenyegetik,
így érdemes sokkal korábban, az iskolába lépéskor elkezdeni a beszélgetéseket a témában, illetve lefektetni az internethasználattal kapcsolatos szabályokat, melyekhez később is vissza lehet majd nyúlni” – javasolja Hortobágyi Ágoston.
A szülő a digitális térben is példakép
A mentális szövődmények mellett egy másik, szintén jelentős problémakör az online zaklatás és a kéretlen szexuális tartalmak jelensége. Saját bevallásuk szerint a 14-25 évesek 55%-át érte már online zaklatás, 10-ből 6-an pedig kaptak már erotikus fotót chatelés közben. Nem csupán elszigetelt esetekről van tehát szó, és bár ezen cselekményeknek büntetőjogi vonzatuk is van, a törvénykezés és a hatósági gyakorlat egyelőre nem zárkózott még fel annyira, hogy érdemben és hatékonyan tudjon fellépni az ilyen típusú zaklatások ellen. A szabályozói környezet ráadásul igen változatos – az Egyesült Államok egyes területein (például Utah államban) már életbe lépett egy jogszabály, melynek értelmében 18 év alatti gyermek csak a szülő engedélyével regisztrálhat közösségi oldalra, és a gondviselő később is hozzáférhet a fiatal fiókjaihoz.
„Jól látszik, hogy egyelőre szakadék tátong a törvénykezés és a mindennapokban előforduló esetek között, így valóban a szülőre hárul a feladat, hogy egyfajta szabályalkotóként, ha úgy tetszik, bíróként lépjen fel. Ezt feltétlenül komolyan kell venni, hiszen
ahogy a fizikai térben is felelősek vagyunk a gyermekünk testi-lelki jóllétéért, jó lenne, ha az online térre vonatkozóan is magunkénak éreznénk ezt a szerepet.
Úgy gondolom, hogy egyre fontosabb fogalom lesz a digitális nevelés vagy a digitális gyermekvédelem, viszont ehhez a szülők tudatos és széleskörű edukációjára is szükség van. Sokan tisztában vannak már a veszélyekkel, sokat olvasnak a témáról, aggódnak is a gyermekeikért, de fogalmuk sincs arról, milyen lépéseket tehetnének a megoldás felé” – véli a szakember, aki éppen ezzel a céllal hozta létre Digitális Edukáció Képző Központot, illetve indította el a Digitális Szülő Kurzust.
Nyári szünetben rászabadulnak a tinik a netre
Közelednek ráadásul a nyári hónapok, melyek még nehezebbek a legtöbb szülő számára: miközben változatlanul helyt kell állniuk a munkában, meg kell oldaniuk a gyermekek felügyeletét – a fiatalok viszont napirend hiányában szinte egész nap a világhálón lóghatnak (amennyiben pedig a nagyszülőkre bízzák őket a szünet idejére, még védtelenebbek, az idősebbek ugyanis gyakran végképp nem tudnak mit kezdeni a kütyükkel). A szakértő szerint ezért most még fontosabb a nyílt kommunikáció és a szabályok felállítása. De hogyan kezdjünk hozzá?
- Legyen az adott napra meghatározott képernyőidő!
- Töltsünk le hasznos applikációkat, melyekkel tanulhatnak is a kicsik!
- És persze jöhetnek a szabadidős tevékenységek!
A barátokkal közös programokon, például a bicajozások alkalmával kevésbé nyúlnak az okoseszközök után a fiatalok, ha pedig van rá lehetőség, érdemes egy-egy táborba is beíratni őket, melyek között a sportokon vagy a kreatív tevékenységeken kívül ma már digitális készségeket oktató vagy éppen kódolásra játékosan tanító foglalkozások is vannak.
„Különösen nagy kihívás a felkészülés akkor, ha gyermekünk szeptemberben iskolát kezd. Ilyenkor még nagyobb a szülő felelőssége, az új feladatok, kötelességek mellett azonban fontos, hogy már ekkor lefektessük a digitális jelenlétre vonatkozó korlátokat és elvárásokat, illetve sokat tehetünk azért, hogy a gyermek könnyebben beilleszkedjen az új közösségbe. Gondoljunk csak bele, hány kisiskolás villog méregdrága mobiltelefonnal, melyre valójában semmi szüksége nincs! Ez is egy újabb, felesleges feszültségforrás abban az közösségben, melynek a gyermek éppen próbál a részévé válni. Sajnos sok esetben éppen a szülő az okozója ezeknek a feszültségeknek, úgy, hogy mindez eszébe sem jut. A digitális gyermekvédelem velünk, felnőttekkel kezdődik” – hangsúlyozza Hortobágyi Ágoston.
Forrás: Hortobágyi Ágoston
Kiemelt kép: Getty Images
