Amíg kénytelenek vagyunk másokkal együtt létezni a bolygón, addig érdemes tudatában lennünk, hogyan kommunikálhatunk hatékonyan – és lehetőleg intelligens, civilizált ember módjára. A beszélgetési etikett generációnként, kultúránként és platformonként eltérő lehet: gyakran tapasztalhatjuk például, hogy a fiatalabb korosztályok értelmezésében már mást jelentenek egyes egykor még sértőnek tartott szavak és kifejezések. Bizonyos országokban viszont a politikáról vagy a vallásról való csevegés számít udvariatlanságnak – más helyeken azonban teljesen elfogadható. És bizonyára elég sok olyasmit írnak le egyesek az interneten, amit egyébként sosem mondanának ki hangosan – bár ennyi erővel begépelni is felesleges.
Minden sokszínűség ellenére van azonban néhány olyan aranyszabály, ami széles körben elfogadottnak számít, például hogy jó dolog az aktív hallgatás, hogy érdemes precízen és világosan fogalmazni, valamint hogy tiszteletet mutassunk az iránt, akivel épp beszélgetünk. Ezek az egyszerű irányelvek segíthetnek abban, hogy megnyerőbb és karizmatikusabb benyomást keltsünk.
Kapcsolódó
Kvíz: Képben vagy az aktuális tiniszlenggel?
Hasonlóképp vannak azonban olyan univerzális dolgok is, amelyeket érdemes elkerülni egy beszélgetés során, hiszen ha nem így teszünk, egy szempillantásra ellenszenvessé válhatunk a többiek szemében. A Redditen nemrég a theevilempire nevű felhasználó azt kérdezte a többiektől, hogy melyek azok a szavakat vagy mondatokat, amelyek azonnal negatív reakciót váltanak ki belőlük. Az olvasók nem fogták vissza magukat, az Upworthy pedig összegyűjtötte a leggyakoribb válaszokat, amelyekből mi is szemezgettünk.
„Én csak őszinte vagyok”
Ez volt az abszolút legnépszerűbb válasz, és általánosnak tűnik az egyetértés azt illetően, hogy aki gyakran él ezzel a kifejezéssel, az nemcsak hajlamos feleslegesen kegyetlenkedni (az őszinteség álcája alatt), hanem általában olyan ember is, aki egyébként senki mástól nem bírja elviselni a kritikát.
„Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy néha kemény igazságokat halljunk. Ennek ellenére általában azok az emberek, akik »nyersek« és »megmondják a frankót«, csak adni tudják az ívet, de fordított esetben nem viselik el (ugyanezt másoktól)” – írta a midget_rancher79 nevű felhasználó. Objective_Stick_2114 hozzátette: „Pontosan. Szerintem lehet valaki közvetlen, lényegre törő, és mégis szerethető. Nem kell bántónak vagy brutálisnak lenned ahhoz, hogy direktnek tartsanak. Inkább a kéretlen ítélkező megjegyzések azok, amik valószínűleg feleslegesek, túlzóak, és egyszerűen gonoszak. Tapasztalatom szerint a legközvetlenebb emberek valójában nagyon tapintatosan szólnak másokhoz, és többet hallgatnak, mint amennyit beszélnek.”
„Én nem vagyok (valamilyen), de…”
Özönlöttek a példák. „Nem vagyok rasszista, de…”; „Nem vagyok nőgyűlölő, de…”; „Ne vedd sértésnek, de…”; „Nem bántásból, de…”; „Nem azért, hogy kötekedjek, de…” Ezek a mondatok általában valami borzasztóan sértő és tapintatlan dologgal végződnek – ezért is akarja a kifejezés használója elkerülni, hogy számon kérjék a kimondottak miatt.
„Utálom a drámát”
„Sosem fordult még elő, hogy ez elhagyta valaki száját anélkül, hogy kérdeztem volna róla, majd ne lettem volna egy napon belül teljesen kimerülve a hülyeségeitől” – írta Spodson.
„Mint empatikus ember…”
„Szerintem az van, hogy az önjelölt »empaták« vagy túlbecsülik a saját empátiás képességeiket, vagy mindenki másét becsülik sokkal alacsonyabbra. Plusz, csak olyan ember próbálná mások érzéseit magára vonatkoztatni, akinek nem képes szabályozni az érzelmeit, vagy nárcisztikus hajlamai vannak” – szögezte le HeyItsNotMeIPromise.
„Ha nem tudsz kezelni a legrosszabb állapotomban…”
„Ez egy másik megfogalmazása annak, hogy »ha nem tudod elviselni a kifejezetten bántó viselkedésemet, akkor nem érdemled meg azt a teljes közönyt, amivel irántad viseltetek«” – véli quickshot125.
Mentális zavarokra való téves hivatkozás
„Amikor egy legitim diagnosztikai kifejezés szlenggé válik valamire, azáltal a szó veszít értékéből. Nem beszélve arról, hogy milyen lesújtó hatással van mindez azokra, akik ténylegesen érintettjei a dolognak” – emelte ki Drkphnx02. „Bipoláris vagyok, és utálom, amikor az emberek ezt a betegséget egy sima jelzőként használják. Senki nem dicsekszik azzal, hogy hajnali 3-kor a falat kaparja, (…) senki nem dobhat el minden kapcsolatot/karriert/képzést, és gondolhatja úgy, hogy erre büszke lehet” – fogalmazott Levieleven.
Ehhez hasonlóan bosszantónak találták sokan azt, amikor valaki „nárcisztikusnak” bélyegzi a volt partnerét – csupán amiatt, hogy a kapcsolatuk nem működött. „A viselkedési egészségügy területén dolgozom, és ez megőrjít… Csak azért, mert különböző dolgokat akartatok az élettől, attól még nem lehet a másik elég önző hozzá, hogy tényleges személyiségzavarral bélyegezd meg. Ó, Istenem.
Csak mondd azt simán, hogy nem illettetek össze, és lépj tovább az életeddel!
Nem sértésnek szánom azoknak, akik tényleg valóban nárcisztikus emberrel jártak” – fakadt ki NightDreamer73.
Céges kifejezések használata
Például: elkötelezettség, kezdeményezés, szinergia… Senkinek sem leszel tőle szimpatikus.
Önmagunk „alfaként” való jellemzése
„Ki az, aki épeszű ember létére alfahímként írja le magát, és ezt komolyan is gondolja? És hogy nem halsz bele a röhögésbe, mikor ezt meghallod?” – hüledezett onesmilematters.
Mások lealacsonyítása
„Ha valaki a saját egója növelése érdekében megaláz másokat, azonnal elzárom a kommunikációt az illetővel”– vallotta be AnastasiaFrid.
Láthatjuk ebből a gyűjtésből, hogy a legtöbb problémás kifejezés még csak nem is eredendően visszataszító, trágár vagy gusztustalan – a probléma sokkal inkább abban gyökeredzik, hogy az azt kimondó személy álszentségéről vagy érzéketlenségéről tanúskodik. Érdemes lehet hát inkább előbb mélyen magunkba néznünk, és megkeresni a valódi okát annak, amiért úgy gondoltuk, hogy így érdemes kifejeznünk magunkat… és legközelebb talán máshogy tenni.
Kiemelt kép: Getty Images
