A huszonegy éves Clyde épp börtönbüntetését töltötte 1930-ban az Eastham Prison Farmon, amikor a tizenkilenc éves Bonnie – ekkor már egy gyilkosságért elítélt férjet maga mögött hagyva – becsempészte a szökéshez szánt fegyvert, közös sorsuk pedig egész életükre megpecsételődött. Két évnyi fogdában töltött idő után (Clyde ugyanis ismét a rácsok mögött kötött ki) aztán úgy döntöttek, együttes erővel végleg szakítanak a hagyományos polgári élettel és felfegyverkezve nyakukba veszik az országutat, hogy bármi áron beteljesítsék vágyukat – híresek és gazdagok legyenek.
Bűnös előélet
Legalábbis erről ábrándozott a bankrablások, autólopások és gyilkosságok előtt a szegény földműves családba született Clyde Chestnut Barrow, aki tinédzserként nem elégedett meg a törvényes munkákkal, bérelt autót lopott, széfeket tört fel és üzleteket rabolt ki, lábujjaiból pedig kettőt levágott, hogy elkerülje a kemény robotolást a földeken. Utóbbit már a börtönben követte el, ahol sor került első gyilkosságára is: miután szexuális zaklatás érte összezúzta bántalmazója koponyáját. A balhét aztán életfogytiglanra ítélt társa vitte el helyette, de Clyde állítólag soha többé nem volt már ugyanaz. Bosszúra szomjazott az őt ért börtönbéli visszaélések miatt, zűrös és elkeseredett életének pedig a Bonnie-val való találkozása adott értelmet, pontosabban a legendás párosukat megelőző Barrow-banda ámokfutása, mely 1932-től veszélyeztette Texas bankjait, benzinkútjait és élelmiszerüzleteit.
Ekkor már két éve ismerték egymást Bonnie Elizabeth Parkerrel, akivel a beszámolók szerint Barrow barátjánál, Clarence Clay nyugat-dallasi otthonában találkoztak először, miközben a lány forró csokoládét készített lábadozó barátnőjének. Bonnie özvegy édesanyjával élt a külvárosban, ahol varrónőként dolgozott és szabadidejében verseket írt, ám a középiskola második évében összeházasodott Roy Thorntonnal. Szerelmük azonban rövidéletűnek bizonyult – noha jegygyűrűjét Bonnie halálakor is hordta, mivel sosem váltak el hivatalosan –, az elítélt férfi távollétében Bonnie visszaköltözött anyjához, és pincérnőként mérte az italokat Dallasban. Itt, a Herbert Street 105. szám alatti lakásban találkoztak 1930. januárjában, amikor talán még nem is sejtették, hogy egyszer mindketten az újságok címoldalára kerülnek.
Amerika Robin Hoodjai
1933-tól Clyde testvérével és annak feleségével, Buck és Blanche Barrow-val, valamint egy régi barátjukkal kiegészült bandájuk a tomboló gazdasági válság szimbóluma lett a szegények és jogfosztottak körében, ráadásul menekülésükkor mindig sikerült túljárniuk a rendfenntartók eszén. Gyakran különböző államok között mozogtak, változtatták ideiglenes rejtekhelyeiket, lopott autókat használtak, építettek át, és különféle taktikákat dolgoztak ki a hatóságok megtévesztésére. Merész rablássorozataikat felkapta a média, különösen mivel az egyre gyakoribb ütközetek során rendőrök és civilek is meghaltak vagy súlyosan megsebesültek. Egyes források szerint a Barrow-banda nem habozott lelőni senkit, aki az útjukba került, míg más tapasztalatok arról számoltak be, gyakran kegyelemből elengedték túszaikat lakhelyüktől nem messze, némi pénzzel a zsebükben, hogy biztonságosan haza tudjanak találni.
Joplini menekülésükkor úgy adódott, hogy hátra kellett hagyniuk addigi búvóhelyükön irataikat, fegyvereket, egy kamerát és azokat a felvételeket is, melyek bejárták a sajtót és végül ismertté tették őket. Az erőszakos cselekedetek – az időközben csatlakozó további tagok révén egyre véresebbé váltak – felnyitották a közvélemény szemét, a banda ismertségének növekedésével pedig folyamatosan nőtt a tetten érés kockázata. Hírnevük ellenére azonban rablásaik során sosem tettek szert pár ezer dollárnál nagyobb vagyonra, inkább leleményességük, és sokak számára Robin Hoodot idéző népi „hősiességük” emelte népszerűségüket egészen 1933 júliusáig, amikor Buck halálos lövést szerzett egy összetűzésben. Később Blanche Barrow-t is elkapták, a banda harmadik tagja pedig néhány hónappal később került rendőri kézre, így Bonnie és Clyde éltette tovább legendájukat, mely kegyetlenségük ellenére, kettejük kapcsolata miatt hamar romantikus színezetet kapott.
Ellenük fordult a nyilvánosság
1934-ben történt az az ominózus eset, mely már az addig pozitív képzeteket társító közvéleményt is megbotránkoztatta. Murphy és Edward Bryant Wheeler autópálya-járőrök álltak meg motorkerékpárral Bonnie és Clyde országút mellett veszteglő autójánál, mert úgy vélték, az utasok segítségre szorulnak, de a páros sörétes puskával és kézifegyverrel is tüzet nyitott, melynek következtében mindkét tiszt életét vesztette. Egy szemtanú beszámolója szerint Bonnie volt az, aki leadta a végzetes lövést, a tragikus történetet követően pedig a nyilvánosság a bűnözőpár ellen fordult, melyen nem segített az a média által felkapott részlet sem, hogy az egyik tiszt menyasszonya esküvői ruhájába öltözve vett részt elhunyt vőlegénye temetésén.
Nem tudni, hogy a fokozódó indulatok, az FBI és a kormány összehangolt hajtóvadászata, a megtalálónak járó pénzdíj vagy az egyre növekvő bűnlajstrom – gyilkosság, rablás és emberrablás – vezetett ahhoz a május 23-i naphoz, amikor az amerikai rendőrség az addigi leglátványosabb üldözést követően menekülés közben szitává lőtte Bonnie és Clyde autóját. A csapdába esett bűnözők hollétéről a nyomozók szereztek tudomást, a rajtaütéskor Clyde vezetett, Bonnie állítólag épp szendvicset reggelizett, amikor az elhagyatott úton a rendőrök golyózáport eresztettek rájuk – a százötven lövedékből végül ötven ért célba és mindkét bűnöző életét vesztette. Holttestükről, melyet a fegyverekkel és lőszerrel megpakolt átépített Ford-ból emeltek ki, számos fénykép készült elrettentés és hírnevük valóságának leleplezése céljából. Bonnie és Clyde közös éveik során tizenöt gyilkosságot követett el, titokzatos alakjuk – Hollywoodi rendezőket, írókat és dalszerzőket is több alkalommal megihletett – az amerikai bűnüldözés egy meghatározó korszakát fémjelzi, melynek az egyre korszerűbb és nagyobb hatalommal rendelkező FBI sikerei vetettek véget.
Kiemelt kép: Wikipédia Common, nőklapja.hu