Itthon 2019 óta olvashatjuk David Grann újságíró Megfojtott virágok – Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése című könyvét, a Martin Scorsese által filmvászonra vitt tényfeltáró köteten hosszú éveken át dolgozott a szerző, levéltárakból és helyszíni nyomozásokból informálódott, hogy hitelesen felrajzolhassa a hátborzongató gyilkosságsorozat részleteit. Az ügy az 1920-as években kezdődött, amikor az oklahomai oszázs amerikai őslakos törzs addig művelésre alkalmatlannak nyilvánított földjéről kiderült, valóságos aranybánya a mélyben lapuló érintetlen kőolaj miatt.
A felfedezés egy csapásra a világ leggazdagabbjai közé emelte a korábban még a fennmaradásért küzdő közösséget, ám voltak, akik nem örvendeztek a „rézbőrű milliárdosok” szerencséjét látva,
sőt, hogy megszerezzék az irányítást az értékes olajjogok és az örökség felett, a gyilkosságoktól sem riadtak vissza, ami végül több tucat őslakos halálához vezetett. Az egyre csak gyarapodó, megfejthetetlennek tűnő mérgezések, balesetek és fegyverrel elkövetett merényletek túlnőttek a helyi rendfenntartó szervek hatáskörén és az akkor még Bureau of Investigation, vagyis Nyomozóiroda néven működő FBI-hoz, az alig huszonéves J. Edgar Hoover igazgató felügyelete alá kerültek.
Bundában utaztak saját sofőrrel
-
Fotó: Kongresszusi Könyvtár
A féltékenységből és rasszizmusból született összeesküvést megelőzően senki nem tervezte, hogy a bürokráciát kijátszva, házassággal vagy akár gyilkossággal elorozza az indiánok vagyonát, az oszázsok élete ugyanis messze nem volt irigylésre méltó. A 17. századig még a francia kereskedők – akik az első fehér emberek voltak, akikkel találkoztak – fegyvereket és puskaport adtak a vadászott állat bőréért cserébe, az oszázsok így a régió legerősebb törzsévé válhattak, legalábbis az első amerikai telepesek érkezéséig, akiket kereskedés helyett sokkal inkább az őslakosok földje érdekelt.
Ettől fogva mindennapjaikat a folyamatos küzdés határozta meg, az amerikai polgárháború alatt kifosztották őket, melynek következtében éveken át éhezés sújtotta a törzset, de a túlélők sem könnyebbülhettek meg. A telepesek által behurcolt járványok hamarosan megtizedelték az egyébként is kis létszámú közösséget. A fehérek politikai csatározásaiban sosem tudták, melyik oldalra álljanak, és bár volt rá példa, hogy tájékozottságuk a terepen segítséget nyújtott, így is elorozták földjeiket és rezervátumba kényszerültek, ahol fizetniük kellett birtokaikért.
Ez földtulajdonosként azonban egyúttal előjogokkal is felruházta őket, az értéktelen földről pedig hamar kiderült, valójában az Egyesült Államok legnagyobb olajlelőhelyét rejti. Az aláírt törvény értelmében az értékes rezervátumterületet csak örökölni lehetett, megvásárolni nem, így a vagyon a törzs berkeiben maradhatott, a fehér telepesek pedig kénytelenek voltak földet bérelni az indiánoktól, hogy a fekete aranyat kibányászhassák. Ennek eredményeképp az oszázsok 1923-ra harminc millió dollárral gazdagodtak a járadékból évente, pazar kúriákban éltek, előkelő öltözékekben, bundákban, kalapokban jártak, gyermekeiket előkelő iskolákba járatták és sofőrrel közlekedtek, akik közül sokan fehérbőrűek voltak.
Gyámokból gyilkosok
Az amerikai közvélemény méltánytalannak minősítette a kialakult helyzetet, a korabeli újságok pedig „rézbőrű milliárdosok” szalagcímek alatt illették negatív jelzőkkel az őslakosokat, akik irányában még erősebbé váltak a rasszizmus kirekesztő megnyilvánulásai. A Szövetségi Kongresszus a gyarmatosítók előtt meghajolva úgy döntött, az oszázs törzsnek védelemre van szüksége, így minden őslakos mellé hivatalból egy, kizárólag fehérbőrű gyámot rendeltek, aki a vagyonkezelésben, az üzletben való eligazodásban segítette az olajmágnássá avanzsált őslakosokat. Noha akadtak közöttük valóban tisztességes intézők, a kormány által kinevezett pénzkezelők többsége mindössze a vagyonból kívánt lecsapolni annyit, amennyit csak gondviselői pozíciója engedett, a korrupt nyerészkedők – akiket a bíróság folytonosan felmentett a csalás alól – mellett azonban voltak, akik ennyivel sem elégedtek meg.
Az első gyilkosságot 1921 májusában követték el, az áldozat két törzstag, Anna Brown és Charles Whitehorn unokatestvérek voltak, akiket fegyverrel lőttek agyon, ám a nyomozások, az amatőr rendőri munka és a kezdetleges igazságszolgáltatás miatt nem vezettek sehova.
Az ügyet balesetnek nyilvánították, a gyilkosságok pedig ettől kezdve büntetlenül tovább folytatódtak.
A következő áldozat szintén Anna családjából került ki, Lizzie Kyle titokzatos alkoholmérgezése után Henry Roan, egy másik unokatestvér fejlövés miatt hunyt el, de történtek robbantásos tűzesetek is, a megyében pedig szinte minden sarkon lehetett találni olyan bérgyilkost, aki aprópénzért vállalta a vérontást az oszázs őslakostörzs berkein belül.
A 20. század elejére az olajláz a vegyes házasságok számát is megduplázta, például Anna nővére, Mollie egy Ernest Burkhart nevű fehér férfihoz ment feleségül – az említett filmben őt játssza Leonardo DiCaprio –, Mollie édesanyja két hónappal később meghalt a már említett feltételezett mérgezésben. Azok sem voltak többé biztonságban, akik segíteni kívántak az oszázs népnek, az igazságügyi minisztériumhoz képviselőként küldött vállalkozót, Barney McBride-ot húsz késszúrással a testében találták meg elvérezve Washingtonban egy sikátorban.
A Megfojtott virágok című filmben Leonardo DiCaprio egy oszázs indián férjét, Robert De Niro pedig William Hale, vagyis az Osage Hills királyának bőrébe bújuk, aki a gyilkosságokat szervező összeesküvés feje volt. (Fotó: Apple Studios)
J. Edgar Hoover színre lép, megalakul az FBI
Az igazságügyi minisztérium nem tudott többé szemet hunyni az oszázsok szisztematikus meggyilkolása felett, amelyet az „amerikai bűnügyi történelem legvéresebb fejezetének” tituláltak, ezért a J. Edgar Hoover vezette, újonnan létrehozott Nyomozóiroda ügynökeit delegálták a megyébe. A fedett nyomozók két év alatt huszonnégy oszázs halálának esetét göngyölítették fel, a vizsgálatot a volt Texas Ranger, Tom White vezette Hoover igazgató megbízásából, aki abban reménykedett, a sikeresen végződő nyomfeltárás egy ekkora volumenű gyilkosságsorozat esetében megalapozza az alakulóban lévő FBI hírnevét.
White akkor sem futamodott meg, amikor elért hozzá a korábbi nyomozók halálhíre. Megszervezett egy titkos cowboy-csoportot, melynek tagjai felmérték a megyét elárasztó korrupt folyamatokat, a helyi önkormányzat és a bűnelkövetők közötti összejátszást, a gyámrendszer kegyetlenségeit, melyeket főként az áldozatok szerettei követtek el. Bár az FBI vizsgálata az indián olajjogok szabályozásához, új reformokhoz és letartóztatásokhoz vezetett, a bírósági tárgyalások során így is rengeteg elkövetőt szabadlábra helyezett a korrupcióban szintén részt vevő esküdtszék. Az oszázsok rettegése azonban nem hagyott alább, otthonaikat éjszakára kivilágították, voltak, akik a rendőrségben sem bízva inkább önálló nyomozásba kezdtek, és bár a gazdagság egykor megmentette az életüket, a fehér telepesek kegyetlensége miatt már sokkal inkább átokként gondoltak a földjeik alatt zúgó olajra. Egyikük ekképp nyilatkozott 1928-ban:
„Egy nap el fog tűnni ez az olaj, és nem lesz többé havonta érkező zsíros csekk… tudom, hogy akkor a népem boldogabb lesz.”
Kiemelt kép: David Grann: Megfojtott virágok c. könyv, Wikipédia Common, nőklapja.hu
