A történelem néhány igazán kivételes személyiségének sikerült lenyűgöző pontossággal megjósolnia saját halálát, és ezeknek az eseteknek a megítélése azóta is lázban tartja a közvéleményt. (A szerdán elhunyt Tina Turner is megérezhette, mi fog vele történni, ugyanis a halála előtt néhány hónappal különös posztot tett közzé a közösségi oldalán.)
Míg vannak, akik egyszerű véletlen egybeesésnek tartják az ilyen, és ehhez hasonló eseteket, addig mások meg vannak róla győződve, hogy a haláluk körülményeit pontosan megjósló emberek szorosabb kapcsolatot ápoltak természetfeletti erőkkel, és spirituálisabbak voltak, mint a nagy többség. Lássunk négy olyan ismert embert, akik nemcsak munkásságukkal alkottak maradandót, de egy-egy a halálukhoz kapcsolódó legenda miatt is emlékszik rájuk az utókor.
William Thomas Stead
A 19. és 20 század fordulóján élő William Thomas Steadet az oknyomozó újságírás és a mai bulvár atyjának tekintik, mivel újszerű újságírási módszerei forradalmasították a médiának a tömegekre és a politikára gyakorolt hatását. Stead kiemelkedő nyomozói képességekkel rendelkezett, emiatt cikkei felkeltették a leleplezéstől tartó korabeli politikusok és a széles olvasói tömegek figyelmét is.
Kapcsolódó
Ha én posztolok, én is irányítok? Aligha…
A szakmája és egyben szenvedélye mellett Steadnek volt egy másik izgalmas érdeklődési köre is: vonzódott az okkultizmushoz és rajongott a kitalált történetekért is, szabadidejében fiktív történeteket írt. Az egyik, 1886-ban írt története egy Nagy-Britanniából New Yorkba tartó óceánjáróról szólt, amely összeütközött egy másik hajóval, aminek következtében az utasok többsége meghalt, mivel nem volt elég mentőcsónak a fedélzeten. 1892-ben Stead írt egy másik hasonló történetet is, ebben viszont az óceánjáró már nem egy másik hajónak, hanem egy jéghegynek ütközött. Stead, aki szerette át is élni a történeteit, mindkét történetet úgy írta meg, hogy ő maga is szerepelt benne. Néhány évvel később Stead is egyike lett a Titanic utasainak, és annak az 1514 embernek, akik 1912. április 14-én meghaltak a tragikus sorsú óceánjáró katasztrófájában.
Abraham de Moivre
Abraham de Moivre francia matematikus a 18. században élt, és szakterülete a valószínűségszámítás volt. Nemcsak egy matematikai képletet neveztek el róla, de ő volt a szerzője a szerencsejátékosok által azóta is nagyra tartott A valószínűségek tana című könyvnek is. Erősen foglalkoztatta a kérdés, vajon a matematika segítségével előre vetíthetők-e akár társadalmi események, vagy megjósolható-e egy-egy ember várható élettartama, ezért lelkesen tanulmányozta a halálozási statisztikákat, majd ötvenes éveitől már saját halála időpontját kezdte tudományos alapokon latolgatni. Moivre, aki a magánéletben is számok embere volt, biológiailag is óraműpontossággal működött: az alvásban is kíméletlenül pontos volt. Állítólag felnőtt élete során minden nap pontosan hét órát aludt, egy perccel sem többet vagy kevesebbet. 1754-ben, 87 éves korában aztán megfigyelte, hogy 15 perccel többet kezdett aludni a szokásosnál, és ez felkeltette a figyelmét. Többszörös számításai alapján azt prognosztizálta, hogy amikor sok kis 15 percből 24 óra adódik össze, meghal. Ez összesen 93 napot vesz igénybe. Mivel jóslata és halála közt három hónap telt el, így megdöbbentően pontosnak tekinthetjük az előrejelzését.
Már amennyiben jósolt valaha bármi hasonlót is. Egyes források szerint ugyanis mindez csak városi legenda, amiből annyi igaz, hogy élete végén Moivre egyre többet betegeskedett, aluszékonyabb lett, és nemcsak ő, de orvosai is azt prognosztizálták, hogy a 18. században igazi aggastyánnak számító 87 éves tudós hamarosan meg fog halni.
Mark Twain
Twaint a történelem egyik legnagyobb amerikai írójaként ismerik, kiemelkedő írói kvalitásait, humorát és éles eszét a tengerentúlon mítoszok övezik, és van egy érdekes legenda halálának körülményeivel kapcsolatban is. Az író 1835-ben született, történetesen ugyanabban az évben (két héttel később), mint amikor a Halley-üstökös nagyon közel haladt el a Föld mellett. A Halley-üstökös évezredes feljegyzések alapján 76 évente halad el a Föld mellett, a már idős Twain pedig 1909-ben társaságban állítólag azt mondta: „A Halley üstökössel érkeztem. Jövőre ismét felénk jár. Biztos vagyok benne, hogy a Mindenható úgy gondolkodik: »Itt van ez a két megmagyarázhatatlan csodabogár. Együtt jöttek, együtt is kell elmenniük«”. 1910. április 20-án az üstökös ismét erre járt, Twain pedig két nappal később szívroham következtében meghalt.
Arnold Schönberg
Schönberg huszadik század egyik legellentmondásosabb zeneszerzője, a dodekafónia, a zenei szerializmus és az atonális zene megalkotója volt. Haláljóslatának azonban nem a zenéhez volt köze. Schönberg (ahogy egyébként sokan mások) a tizenhármas számra babonás félelemmel tekintett, és mivel 1874. szeptember 13-án született, meggyőződése volt, hogy meghalni is valamelyik év valamelyik hónapjának 13. napján fog. Emiatt a zeneszerző a hónapok 13. napján nem hagyta el a házát, és még a saját lakásán belül is nagyon óvatos volt, hogy ne botoljon meg, vagy ne érje valamilyen más baleset. 76 éves korában aztán egy barátja állítólag viccesen azt mondta neki, hogy életkora számainak összege is a veszélyes számot adja ki (7+6=13), így egész évben óvatosnak kell lennie, ezzel pedig halálra rémítette a szerzőt. Még ugyanebben az évben, 1951. július 13-án felesége holtan találta meg ágyában…
Véletlen egybeesésekről van szó, vagy valóban előre látták haláluk körülményeit ezek az ismert emberek? Esetleg arról van szó, hogy ők maguk „vonzották be”, hogy a dolgok éppen úgy és akkor történjenek, ahogy azoknak történniük kellett? Ha azok közé tartozol, akik szívesen kutatják a jövőt, figyelmedbe ajánljuk korábbi cikkünket, melyben arról írtunk, miért hiszünk olyan sokan a horoszkópokban.
Kiemelt kép: Getty Images
