Sápadt fényt vet a lenyugvó nap a sivatagi homokra, megvilágítja a madarat tartó csuklyás solymászokat, akik vadászatra készen állnak a dűnék lábánál. Az Abu Dhabi külterületén található Al Wathba asszonyai és lányai egy ősi, négyezer éves örökség őrzői, számukra a nemzeti sport választása ugyanakkor egyre inkább az átmenet rítusává is vált az utóbbi időben. A vadásztársként használt sólymokkal – az állatok nyolcszor messzebb látnak, mint az emberek – az Arab-félsziget nomád életmódot folytató beduinjai egykor olyan élőlényeket zsákmányoltak, melyeket nem lehetett nyíllal megölni vagy más módon csapdába ejteni.
A 300 km/órával lecsapó madarak zsákmányaikkal, sivatagi nyulakkal és kisebb emlősökkel biztosították a közösség élelmét, és bár manapság már nem szorulnak rájuk, továbbra is az őket nevelő solymászok kedvencei maradtak. A különféle vadászati kiállítások és versenyek ráadásul teret is engednek a sivatagi gyökerekhez való visszatérésnek, melyet elsősorban a férfiak sportjának tekintenek, de Vidhyaa Chandramohan fotóriporter munkái nyomán feltárulnak a korábbi felvételekről hiányzó női vadászok és hagyományaik.
I. Erzsébet is gyakorolta a solymászatot
Horace Vernet An Algerian Lady Hawking, vagyis Egy algériai solymásznő című festményét a francia művész 1839-ben készítette, amikor Algéria felé tartott a Közel-Keleten át. Az olajképet Párizsban állították ki 1841-ben.
A solymászat tradíciója évszázadokra nyúlik vissza az iszlám hagyományban, különösen a Közel-Keleten valamint Közép-Ázsiában, ezekben a kultúrákban pedig a nők számára is megadatott a lehetőség, hogy kivegyék részüket a vadászattal kapcsolatos tevékenységekből. Az oszmán Birodalomban, a szultán udvartartásában a solymászat fontos szerepet játszott a vadászati kultúrában és a társadalmi életben. A magasabb státuszú hölgyek – csak őket érintően volt ez ugyanis elfogadott – különleges képzést kaptak, és a férfiakkal együtt kiválóan teljesítettek a vadászatok során, sőt, képességeiket felsőbb körökben el is ismerték.
Európában szintén inkább a nemesek és uralkodók kedvtelésének számított, I. Erzsébet királynő, Anglia és Írország uralkodója például híres volt hobbiként űzött szokatlan szenvedélyeiről, és maga is előszeretettel gyakorolta a solymászatot a királyi udvar berkeiben. Állítólag kivételes vadásznak számított, nagy hangsúlyt fektetett a kiképzésre, rendszeresen szervezett sporteseményeket, továbbá külön törvényeket hozott, amelyek védték a ragadozó madarakat, és szabályozták a vadászat menetét. Az arab előkelőségek számára a solymászat a mai napig státusszimbólum, ami egyszerre jelképezi a hatalmat, a bátorságot és az eleganciát, ezért ősi hagyományként napjainkban is gyakran rendeznek sivatagi vadászatokat.
Egy nap a solymásznőkkel
A fotóriporter Ayesha al Mansoori solymászt követve dokumentálta a női közösség esti sivatagi találkozóját, ahol barátságok szövődnek, és a vadászok megosztják egymással személyes tapasztalataikat vagy annak fortélyát, hogyan kell úgy hordozni a madarat, hogy az nyugodt és békés maradjon. Elkötelezettség, fegyelem és szorgalmas gyakorlás, ezek kellenek a kapcsolatteremtéshez, a lányok pedig édesanyjuktól – noha hagyományosan apáról fiúra száll –, vagy a tanító szerepét betöltő Ayesha al Mansooritól, a már idáig kiképzett 150 nő és 70 lány nyomdokaiban lépkedve sajátítják el az említett készségeket.
Az első szakaszt a gondozás öleli fel, kezdetben mindenki a madarak ellátásával foglalatoskodik, majd egy év után már különféle csalik segítségével vághatnak bele a fiatal sólymok kiképzésébe. Vadászszezon idején a női solymászok általában naponta kétszer, hajnalban és szürkületkor indulnak prédát ejteni, a zsákmányszerzés során perzsa agarak szolgálnak segítségül az elejtett állat megtalálásában. A sólymok tartásának is meg vannak a maga keretei; a részükre kiállított útlevelekkel az illegális sólyomkereskedelmet igyekeznek visszaszorítani, de szakképzett orvos is rendszeresen ellátja őket, a balesetek elkerülése végett tartják karban az állatok karmait.
„A sólyom a testvéred”
Az örökség továbbadására küldetésként tekintő Ayesha al Mansoori úgy érzi, ez a tradíció túlmutat azon, hogy biztosítsák a nők helyét ebben a férfidomináns sportágban. Munkáját, továbbá más, hasonlóan elkötelezett solymászok erőfeszítéseit is a természet és állatvédelem szerves részének tekinti egy olyan időszakban, amikor több sólyomfajt is fenyeget élőhelyeik elvesztése és a vadon élő állatokkal folytatott illegális kereskedelem. Az Egyesült Arab Emírségek solymászai ma már kizárólag fogságban tenyésztett madarakat reptetnek és képeznek ki versenyzésre, vadászati bemutatókra, élő prédára pedig tilos a vadászat, kivéve ha erre bizonyos területeken külön engedélyt adnak.
A világ legnagyobb, legfejlettebb sólyomkórháza is itt található, az Abu Dhabi Falcon Hospital 1999 óta a sólymok számára nyújtott szolgáltatások széles skáláját kínálja, beleértve az orvosi kezelést, a műtétet, a rehabilitációt, és az egyedülálló képzési programokat is, melyek 42 országból vonzzák ide a hallgatókat. Ahogy Ayesha al Mansoori fogalmaz, bármennyire is elkötelezett a missziója iránt, soha nem felejti a leckét, amit az apja mellett tanult: a sólyom sokkal több, mint közönséges ragadozó madár, ő a vadászok testvére, egyenlő társuk, akit őszintén becsülniük kell, és megőrizni a következő nemzedéknek.
Kiemelt kép: Getty Images
