——–SZPONZORÁLT TARTALOM———
Az UniCredit Alapítvány az elmúlt években számos kezdeményezést karolt fel Európa-szerte. Az oktatás támogatása mindig is fontos része volt ennek a munkának, azonban az Alapítvány most szintet lép, és kifejezetten az ifjúságra és az oktatásra fog összpontosítani. Meséljen erről az új megközelítésről!
Silvia Cappellini: Két évtizedes tevékenysége során az Alapítvány számos különböző ügyet segített a szociális kérdésektől kezdve az egészségügyi programokig, az idősek támogatásától az inklúzióig. Tavaly úgy döntöttünk, hogy az UniCredit Bank törekvéseivel összhangban a közösségek fejlődésének támogatására fókuszálunk. Célunk az ifjúság támogatása az oktatáson keresztül, és megadni az európai fiataloknak az önkifejezéshez szükséges eszközöket. Szeretnénk képessé tenni Európa következő generációját arra, hogy a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztathassák a bennük rejlő lehetőségeket: Európát az „öreg kontinensnek” nevezik, de a jövő a fiataloké. Meggyőződésünk, hogy ha az oktatásra összpontosítunk, és azon dolgozunk, hogy lehetőségeket teremtsünk a fiatalok számára, akkor valójában a saját országunk, sőt, egész Európa jövőjébe fektetünk be.
Melyek a legsürgetőbb problémák az oktatás területén, amelyekkel foglalkozni kell?
S.C.: Az Alapítvány új útjának részeként az elmúlt hónapokban azon dolgoztunk, hogy átfogó képet kapjunk annak a tizenhárom országnak az igényeiről, ahol az UniCredit jelen van, és végül három olyan területet azonosítottunk, amely mindenhol problémás. Az első az iskolai lemorzsolódás. Sok diák nem fejezi be a kötelező tanulmányokat, és idő előtt elhagyja az iskolarendszert. Az iskolai lemorzsolódáson kívül egy másik negatív jelenség, hogy sokan vannak, akik ugyan az iskolarendszerben maradnak, mégsem sajátítják el azokat az alapvető készségeket, amelyek jövőjük és karrierjük építéséhez nélkülözhetetlenek. Ez Olaszországtól Magyarországig, Németországtól Ausztriáig mindenhol jellemző. És végül a harmadik probléma, hogy nagyon alacsony a felsőfokú oktatásban résztvevők száma, kevesen járnak egyetemre. Az ENSZ 2030-as menetrendje szerint a felsőfokú oktatás arányának el kellene érnie a 45%-ot, jelenleg azonban átlagosan 30%-on állunk. Tehát a következő 7-8 évben 15 százalékpontos lemaradást kell behoznunk.
Számokban kifejezve milyen célokat szeretne elérni az Alapítvánnyal a közeljövőben?
S.C.: Az elmúlt 12 év során több mint 300 ösztöndíjat biztosítottunk, és ezzel közel 1200 fiatal diákot és kutatót támogattunk, európai szinten összesen 22,5 millió euró értékben. Amikor az oktatásról van szó, akkor az kevésbé előirányzatokról és számokról szól. Természetesen kitűzünk célokat, és figyelemmel kísérjük az elért eredményeket az általunk megszólított diákok, közösségek és családok száma tekintetében. Az igazi cél azonban az, hogy rendszerszintű változást érjünk el az oktatási egyenlőség megteremtésében. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon – tekintettel a téma nagyságrendjére és összetettségére –, a lehető legtöbb partnerrel kell együttműködnünk. Ezt egyikünk sem tudja egyedül megoldani, sem az Alapítvány, sem a helyi szervezetek és intézmények. Együtt kell dolgoznunk.
A képen (balról jobbra): Silvia Cappellini és Dr. Gyurkó Szilvia
Egy éve vezeti az Alapítványt. Eddigi tapasztalatai szerint mi a leghatékonyabb módja annak, hogy az Alapítvány a különböző országokban helyi szinten támogassa az oktatást? Az a tény, hogy most éppen Budapesten beszélgetünk, amely egy európai körút aktuális állomása, azt mutatja, hogy a „ki kell menni a terepre” koncepciójában hisz.
S.C.: Ez pontosan így van. Azt szoktam mondani, hogy a milánói UniCredit Torony 25. emeletén lévő irodámban „lakom”, ahonnan jó rálátásom van a nagy egészre, ugyanakkor tudnom kell a részletekről és szükségem van a helyi információkra is. Most is ezért vagyok itt. Én úgy látom, hogy a leghatékonyabb út mindig a felülről-lefelé és az alulról-felfelé irányuló megközelítések kombinációja. Természetesen támaszkodunk az elmúlt 20 év során kiépített nemzetközi hálózatunkra, de nagy szükségünk van az alulról felfelé irányuló megközelítésre is: a terepen dolgozó emberek értékes tudására, akik jobban ismerik a helyi igényeket.
Az, hogy fontosnak tartják a helyi szakemberekkel való szoros együttműködést, abból is kítűnik, hogy az Alapítvány kuratóriumának kilenc nemzetközi tagja van. Egyikük Gyurkó Szilvia, aki idén januárban csatlakozott Magyarország képviselőjeként.
S.C.: Az alapítvány kuratóriumának elnöke Andrea Orcel, az UniCredit Csoport vezérigazgatója. Ez egyértelmű jele annak, hogy az Alapítvány munkája alapvető fontosságú az UniCredit Csoport átfogó céljainak megvalósítása szempontjából és a Csoport valóban elkötelezett e tekintetben. A kuratórium kilenc nemzetközi tagja mind más-más országot képvisel, de ugyanolyan szenvedélyesen elkötelezettek az ügy iránt. A helyi igények iránti érzékenységük döntő fontosságú: javaslatokat tesznek arra, hogy mely helyi szervezetekkel lehet a legjobban együtt dolgozni, és tudják, mi a leghatékonyabb megközelítés az iskolarendszert illetően.
Említett néhány általános problémát, amelyek egész Európában jelen vannak. Melyek a speciálisan magyar kihívások, amelyekkel az Alapítvány foglalkozni szeretne?
S.C.: Az iskolai lemorzsolódás Magyarországon is releváns. Európában átlagosan 10% körüli az iskolai lemorzsolódás, Magyarországon ez az arány 12,2%. Mondhatjuk, hogy ez „csak” két százalékpont, de ez tényleges számokra lefordítva komoly nagyságrendet jelent. A 15 éves gyerekek tudását mérő PISA-teszt mindhárom szegmensében – szövegértés, matematika, természettudományok – 9-10%-os elmaradásban van a magyar gyerekek átlagos teljesítménye az OECD országok összátlagához képest. Már e két probléma kezelésének megkezdése is óriási változást jelentene.
Gyurkó Szilvia: Magyarországon néhány évvel ezelőtt a tankötelezettség korhatárát 18-ról 16 évre csökkentették, ami azt jelenti, hogy a 16 és 18 év közötti gyerekek könnyen lemorzsolódhatnak az oktatási rendszerből. Itt van ez a rengeteg fiatal, akik nagyon korán elkezden(én)ek dolgozni, miközben azt is látjuk, hogy a munkanélküliség aránya náluk magasabb, mint az átlag lakosság körében. Ez a probléma más kérdésekkel is összefügg, például a kamaszkori terhességgel. A tinédzserterhességek arányát tekintve Magyarország a harmadik helyen áll az uniós rangsorban. Aki kamaszként teherbe esik, szinte természetes, hogy kimarad az iskolából. Látható, hogy ez egy összetett kérdés, ezért a gyerekekért felelős különböző intézmények közös erőfeszítésére van szükség. A probléma megoldása holisztikus megközelítést igényel, amely csak a szociális ágazat, a gyermekvédelmi rendszer és az oktatási ágazat együttes támogatásával valósulhat meg.
A tavalyi év során az Alapítvány számos oktatással foglalkozó magyarországi nonprofit szervezetet támogatott, többek között az InDaHouse Hungary Egyesületet, az Igazgyöngy Alapítványt és a KórházSuli Alapítványt. Hogyan és mikor választják ki az idei jelölteket?
S.C.: A közelmúltban több európai országban is elindítottuk a „Call for Education” nevű kezdeményezésünket, amelynek keretében az érintett országok az oktatási szegénység ellen küzdő helyi programokat javasolhatnak támogatásra. Ezt a kezdeményezést hamarosan más európai országokra – köztük Magyarországra is – ki fogjuk terjeszteni. Ezzel a kezdeményezéssel anyagilag fogjuk támogatni a kiválasztott programokat, hogy hosszú időn keresztül folytathassák a munkájukat, és segítsük a növekedésüket. Valóban hatást akarunk gyakorolni és változást szeretnénk elérni. Amikor az oktatásról van szó, akkor hosszú távon kell gondolkodni és muszáj következetesnek lenni.
GY.SZ.: Az Alapítvány nem fog egy „árnyékrendszert” felállítani, és alternatív oktatási módokat létrehozni. Fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországon nagyon jó szervezetek vannak, amelyek hitelesek és értékes munkát végeznek, sok önkéntessel, akik szorosan együttműködnek a családokkal, ott helyben. Az Alapítvány célja, hogy megerősítse és támogassa a már működő, a szükséges munkaerővel és know-how-val rendelkező szervezeteket, segítve őket munkájuk folytatásában. Ezért nagyon fontos, hogy a „program” kifejezést használjuk, amely hosszú távú koncepciót jelent, a „projekt” kifejezés helyett, amely egyetlen, korlátozott időtartamú dologra utal.
A képen (balról jobbra): Silvia Cappellini és Dr. Gyurkó Szilvia
Silvia, Ön korábban könyvvizsgálóként dolgozott, később pedig számos területen kipróbálta magát a pénzügyi tervezéstől kezdve az elemzői pozíciókon át a közösségi stratégiai tervezésig. Gondolom, a sikereit akkor leginkább számokban mérték. Most mi jelenti Önnek a sikert?
S.C.: Az Alapítvány – ahogy én látom – a közösség aktív és teljes mértékben bevonódott tagja, amely hozzájárulást és támogatást nyújt a szervezeteknek, valamint megosztja velük a kapcsolatait és a tudását. A pénz fontos, de sokkal többről van szó, mint a pénz puszta odaadásáról. Számomra a siker az, hogy képesek vagyunk másként gondolkodni a filantrópiáról, mint korábban, és erős kapcsolatokat kiépíteni az ökoszisztémánkban, amely az oktatás összetett témájával néz szembe. Biztos vagyok benne, hogy ily módon dolgozva képesek leszünk változásokat elindítani a társadalomban. Ehhez időre és türelemre van szükség – ez nem megy egyik napról a másikra. Ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjük, olyan lelkes emberekre van szükségünk, mint amilyenek a magyarországi kollégáink is, különösen Szilvia.
Szilvia, milyen potenciált látott az Alapítványban, ami meggyőzte arról, hogy csatlakozzon hozzájuk?
GY.SZ.: Volt alkalmam látni a valódi elkötelezettséget a kuratóriumi tagságra való felkérés mögött, nem csak egy „dekorációt” kerestek az asztal mellé – ami számomra egyébként sem jöhetne szóba. Az Alapítvány sok szempontból nagyon professzionális, és bizonyított körülményeken alapuló támogatást kínál. A kollégák az UniCreditnél ugyanolyan elkötelezettek, mint én, és nagyon jó velük együtt dolgozni, ami szintén fontos tényező számomra, hiszen ez egy olyan plusz tevékenység, amit a rendes munkámon kívül végzek.
Elismert és tapasztalt gyerekjogi szakértőként milyen különleges szempontot szeretne hozzátenni az Alapítvány munkájához?
GY.SZ.: A gyermekjogi megközelítés holisztikus megközelítés, amely arról szól, hogyan szervezhetjük a szolgáltatásokat a gyerekek köré. Minden, amit teszünk, a gyerekek szükségletein, érdekein és jogain alapul. Azzal tudok hozzájárulni az Alapítvány munkájához, hogy segítek megtalálni a kapcsolódási pontokat az oktatás és a gyerekekkel foglalkozó egyéb rendszerek között, és összefésülöm a különböző szempontokat.
A magyar oktatási rendszer évek óta nagyon rossz állapotban van. Nehéz eldönteni, mivel is kellene elkezdeni a fejlesztését. Ön mire szeretne fókuszálni az Alapítvánnyal való közös munka során?
GY.SZ.: Az oktatási rendszer szisztematikus problémái a nyilvános vita részévé váltak, és ez jó, mert legalább elkezdtünk beszélni róla. Ami azonban hiányzik ebből a nyilvános vitából, az a már létező jó gyakorlatok hangsúlyozása (ilyenek például az iskolai zaklatás megelőzését, a lemorzsolódás kivédését és a családok támogatását szolgáló programok). Az Alapítvánnyal szeretném felhívni a figyelmet ezekre a már működő jó programokra. Az is fontos, hogy az Alapítvány munkájának számos pozitív mellékhatása van. Olyan ez, mint amikor követ dobunk a vízbe, és az hullámozni kezd. Az oktatás támogatása a felnőtt élet számos területén is fejlődést eredményezhet, ideértve a jobb egészségtudatosságot, a magasabb vagy stabilabb jövedelmet és a pénzügyi műveltséget.
S.C.: Nagyon várom, hogy egy év múlva visszajöjjek, és lássam, hogy amiről most beszéltünk, azt a gyakorlatban is megvalósítottuk, és minden a jó irányba halad.
