Costello hirtelen felriadt. Kétségbeesetten hadonászni kezdett és úgy tűnt, hogy retteg. A New-York-i laboratórium munkatársai a furcsa viselkedését látva arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg rémálma lehetett. S hogy miért van ennek ekkora jelentősége? Azért, mert Costello nem egy ember, hanem egy olyan polip, melyet fajtája viselkedésének, értelmi képességeinek vizsgálata céljából „költöztettek be” a kutatók a Rockefeller Egyetem laboratóriumába. Az octopus insularis polipfajba tartozó egyed – amelyet először 2008-ban írtak le Brazília partjainál – tartályát éjjel-nappal kamerák figyelték, ezek rögzítették az állatka megnyilvánulásait. Így sikerült a tudósoknak elkapni azokat a pillanatokat is, amelyek alapján azt feltételezik, Costellonak rémálmai lehettek, legalábbis az egyik lehetséges magyarázat szerint.
Az állat rendszerint az akvárium falához tapadva „tért nyugovóra”, miközben több alkalommal is furcsa dolgokat produkált. A rögzített videófelvételek tanúsága szerint a pihenése alatt több ízben is hirtelen megváltoztatta a színét, ami a szakemberek szerint azt jelentheti, hogy ilyenkor ő is álmodik. Ahogyan a kutyák önkéntelen lábmozgása arról árulkodik, hogy a négylábú kedvencünk épp fut alvás közben, ugyanígy a polip színeváltozása is sokat elárulhat az álmainak természetéről: Costello sajátos viselkedése alapján pedig feltételezhető, hogy ezek nem egyáltalán nem csak szép és békés „képek”. Az ominózus felvételeken a kutatók több alkalommal is azt látták, hogy az állatka felriad, kétségbeesetten hadonászik a csápjaival, mintha nagyon félne valamitől. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a polip többször is tintafelleget eregetett magából, amit ébrenlétekor általában azért és akkor csinál, ha védeni akarja magát a tengeri ragadozóktól.
„Különös pillanat volt, úgy tűnt, hogy fájdalma van és szenved”
– írta le a felvételen látottakat Eric Ramos, a kutatás egyik résztvevője a Live Science tudományos magazinnak. „Majd úgy ébredt, mintha mi sem történt volna” – tette hozzá. „E viselkedésminták alapján azt feltételezzük, hogy rémálmai lehettek; feltehetően egy ragadozóval hadakozott; illetve néha úgy tűnt, mintha ő kergetett volna egy apróbb zsákmányt” – mondta a kutató.
Mennyire okos egy polip?
Az, hogy a polipoknak is lehetnek rémálmaik, egyelőre csak egy hipotézis, maguk a kutatók is leszögezték, hogy csupán egyetlen egy állat megfigyeléséből derült fény a rémálomnak tűnő alvás közbeni viselkedésre, így egyáltalán nem biztos, hogy általános jelenségről van szó.
Ugyanakkor ahhoz nem fér kétség – a tudomány is bebizonyította –, hogy a polipok intelligens állatok. Nemrégiben a kutatók MRI segítségével térképezték föl nagy részletességgel 4 különböző polipfaj agyának szerkezetét, és azt találták, hogy erre több dolog is nagy hatással van: például az, hogy az adott példány hol élt (a tenger felszínén, vagy a mélyebb rétegekben), mikor volt aktív, és hogy interakcióban áll-e más állatokkal. A tudósok mindezeket figyelembe véve arra az eredményre jutottak, hogy a mélyben élő polipok agya – akárcsak az erszényeseké és rágcsálóké – sima, és kevésbé barázdált, ez teszi őket alkalmassá egy nyugalmas életre és a kevés interakcióra. A zátonyon előforduló fajok agya ugyanakkor ennél jóval nagyobb, ami viszont bonyolultabb idegrendszerre és fokozott kognitív képességekre utal: rájuk komplex viselkedés a jellemző. Azt is lehet tudni, hogy a polipok alvásának vannak aktív és inaktív szakaszai, melyek egyes kutatók szerint az emlősök álomperiódusaihoz hasonlóak lehetnek, és történet jellegűen élhetik meg e szakaszokat a polipok.
Mégse álom, „csak” öregség?
„Costello különös viselkedésének ugyanakkor lehet egy egészen más, ennél jóval hétköznapibb magyarázata is; nevezetesen az öregedés” – véli Robyn Crook, a San Franciscó-i egyetem neurobiológusa, aki szerint nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a polipok és a fejlábúak képesek lennének álmodni. Szerinte még ha így is volna, azt nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy ezt az emberhez hasonlatos mélységekben teszik. A szintén a Live Science-nek nyilatkozó kutató szerint az is lehet, hogy a polipot egész egyszerűen megijesztette valami a pihenése közben, azért reagált így.
A másik feltevése pedig az, hogy Costello öregszik, melynek során a polipok teste is leépül. Crook szerint a felvételek egyikén sokkal inkább az idegek sorvadása és a motorikus funkció hanyatlása látszódik a kis állat mozdulatain.
Figyelembe véve, hogy Costello nem sokkal a különös „tünetek” produkálását követően el is pusztult, ez a feltevés sem teljesen alaptalan.
Azt pedig Ramos is elismeri, hogy a fizikai hanyatlást mint magyarázatot nem lehet kizárni. Ha másban egyelőre nem is, abban viszont a kutatók nagy többsége egyetért, hogy bőven van még mit tanulmányozni a polipok viselkedésén. „Rengeteget foglalkoztunk már velük, de még messze nem eleget: annyi minden van, amiről fogalmunk sincs” – teszi hozzá Ramos.
Kiemelt kép: Getty Images
