A lengyel származású Marie Curie – lánykori nevén Marie Skłodowska – volt az első olyan tudós, aki nőként két tudományágban is Nobel-díjat kapott. Az első fizikai Nobel-díjat férjével, Pierre Curie-vel és Henri Becquerel francia mérnök, fizikussal (aki az urán vizsgálata kapcsán elsőként fedezett fel radioaktivitásra utaló bizonyítékot) megosztottan kapta 1903-ban. A másodikat pedig kémiai kategóriában két radioaktív elem, a rádium és a polónium felfedezéséért ítélték neki 1911-ben. A fiatal kutatónő akkor már özvegyként, két kisgyermek mellett vitte tovább a férjével közösen megkezdett munkát: Pierre Curie ugyanis 1906-ban, egy tragikus balesetben életét vesztette, egy lovaskocsi gázolta el Párizs utcáin, aminek következtében koponyatörést szenvedett. Marie nem kért boncolást, a holttestet a francia főváros melletti Sceaux temetőjében helyezték örök nyugalomra két nappal később.
Marie Curie keményen kitartott, megállíthatatlanul folytatta a kutatómunkát, és még elhunyt férje helyét is elfoglalta a katedrán, így lett első a női előadók sorában is, a Sorbonne-on. Mindezek mellett próbált meg egyensúlyozni a munka és a gyerekei között, több-kevesebb sikerrel: az idő nagy részében a gyerekekkel apósa és egy dadus foglalkozott, miközben ő a laboratóriumában tevékenykedett, mindenféle óvintézkedés és védőfelszerelés nélkül. Tény, hogy akkoriban a radioaktív anyagok egészségre való ártalmasságáról még keveset tudtak, ám Marie Curie mintha csak provokálta volna a sorsát: szabad kézzel dolgozott, gyakran hordott a zsebében és dugdosott az íróasztal fiókjában radioaktív izotópokat,
és még az ágya mellett, az éjjeliszekrényen is tartott egy kis rádiumot, melynek zöldeskék, misztikus fényéért teljesen odáig volt.
A feljegyzések tanúsága szerint Marie valamennyire a tudatában lehetett annak, hogy a veszélyes anyagok teszik tönkre az egészségét. 1934. július 4-én hunyt el egy kelet-franciaországi szanatóriumban, halálát aplasztikus anémia okozhatta, melynek során a csontvelő elégtelen működése miatt nem termelődik megfelelő mennyiség vörösvérsejt. Betegségének kialakulását nagy valószínűséggel azon radioaktív anyagok idézték elő, amelyekkel Curie élete során dolgozott. Bár utolsó éveiben állítólag már kevésbé volt szoros kapcsolata veszélyes anyagokkal – ámbátor egyes elméletek szerint teste sugárzásának mértékén a menopauza okozta csontritkulás is csökkenhetett – koporsóját a biztonság kedvéért csaknem három centiméter vastag ólomréteggel is bevonták.
Erre viszont csak halála után jóval később, 1995-ben derült fény,
amikor a francia kormány úgy határozott, hogy a tudományért nyújtott szolgálataik előtt tisztelegve a nemzeti mauzóleumba viteti a Curie házaspár koporsóját. A hatóságok szigorú biztonsági intézkedések közepette, a sugárzás folyamatos mérése mellett kezdték el feltárni a házaspár közös sírhelyét, akkor látták, hogy Marie fakoporsóját ólom borítja. Az exhumálást végző szakemberek emiatt döntöttek úgy, hogy felnyitják a koporsót, és meglepődve látták, hogy a test szinte teljesen ép maradt a sírban: Marie Curie arca felismerhető volt, ahogyan azok a rózsaszirmok is, amiket még a temetésekor szórtak mellé. A helyszínen elvégzett mérések során derült fény arra is, hogy a házaspár földi maradványai sokkal kevésbé veszélyesek, mind azt korábban feltételezték a szakemberek.
Nem így a Curie házaspár mindennapos használatai tárgyai, bútorai, munkaeszközei, a laboratóriumról feljegyzéseikről nem beszélve, melyek majd 100 év után is extrém sugárzást mutatnak. Utóbbiakat a Francia Nemzeti Könyvtár falai között őrzik, rendkívül szigorú körülmények között, ólom borítású dobozokban. Az érdeklődőknek, akik ezekre a dokumentumokra kíváncsiak, alá kell írniuk egy olyan nyilatkozatot, amelyben tudomásul veszik, hogy az intézmény nem vállal felelősséget a látogatás esetleges következményeiért, és emellett csak védőöltözetben tekinthetik meg a Curie házaspár rádium-226-tól sugárzó feljegyzéseit. Tekintve, hogy ennek az izotópnak úgy 1600 év a felezési ideje – azaz ennyi idő kell ahhoz, hogy a sugárzás intenzitása feleződjön – ezek a jegyzetlapok még egy jó ideig maradnak veszélyes emlékeztetői e súlyos örökségnek.
Kiemelt kép: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images
