A San Francisco-i földrengés következményei
Az 1989 októberében bekövetkezett 7,1-es magnitúdójú San Francisco-i, vagy másik nevén Loma Pietra földrengésnek számtalan figyelmeztető jele volt, különösen a szakértők részéről érkeztek előzetes aggodalmak a vizsgált adatokra vonatkozóan. A földrengés epicentruma a Santa Cruz-hegységben volt, a Loma Prieta csúcs közelében, mintegy 10 mérföldre északkeletre Santa Cruztól. A legsúlyosabb kár azonban a San Francisco-i öböl térségében következett be, különösen San Francisco és Oakland városokban. A szeizmológusok által nyomon követett rezgések alapján és a tudással a kezükben, miszerint Kalifornia épp két tektonikus lemez peremén fekszik – 1971-ben 58-an haltak meg egy hasonló földrengésben –, az állam továbbra sem tett védelmi intézkedéseket az épületek megerősítéséért. A földrengésnek végül 63 halálos áldozata, több ezer sebesültje és milliárdos vesztesége volt, bár később az építési szabályok és az infrastruktúra megerősítéséhez vezetett a régióban.
Csernobili atomerőmű robbanása
Amikor 1986. április 26-án a négyes számú reaktor összeomlott Csernobilban, a súlyos nukleáris katasztrófa az áldozatok szinte követhetetlen száma mellett egy sor megválaszolatlan kérdést is hagyott maga után. A robbanás és az azt követő tűz hatalmas mennyiségű radioaktív anyagot szabadított fel a környezetben, a felszálló felhő pedig bekerült a légkörbe, és a széllel terjedve súlyosan beszennyezte a környező, valamint a távolabbi területeket is.
Ahogy a vizsgálatok egyre inkább a nyilvánosság elé tárultak, világossá vált, hogy különféle tervezési hibák és az alkalmazottak képzettségének hiányosságai okolhatók leginkább a tragédiáért,
mely miatt több százezer embernek kellett elhagynia otthonát és hosszú távon sokan szenvedtek a sugárszennyezés okozta egészségügyi következményektől, például ráktól és más, krónikus betegségektől. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség nyilvánosságra hozta a katasztrófához vezető problémák listáját a figyelmen kívül hagyott intézkedésekkel, a védelmi gát elhagyásával és a reaktor túlmelegedésével együtt, amit meg lehetett volna akadályozni, ha mindezeket az előírásokat mégis betartják.
A Deepwater Horizon olajszennyezése
A British Petroleum (BP) 2010-es olajszennyezése a történelem egyik legnagyobb ember okozta ökológiai katasztrófája, mely során a fúrótorony egy robbanás következtében süllyedni kezdett, és jelentős mennyiségű, három hónapon keresztül tartó szivárgás során mintegy 4,9 millió hordó (kb. 780 millió liter) olaj került a Mexikói-öbölbe. Ez a legnagyobb olajkiömlés volt az Egyesült Államok történetében, melynek hatására több millió tengeri állat és madár pusztult el, de a part mentén élő emberek és közösségek gazdasági tevékenységei, például a halászat és a turizmus is súlyos károkat szenvedett.
A katasztrófa tizenegy ember életét követelte a 26 fős legénységből, akiket helikopterekkel evakuáltak a robbanás okozta tűzveszélyből. Az olajszennyezéssel kapcsolatos vizsgálatok során kiderült, hogy a BP vezetői által hozott kilenc elhibázott döntés vezetett az olajfúró torony meghibásodásához. Ahogy Barack Obama elnök fogalmazott, utolsó pillanatban történő változtatások, kritikus mutatók figyelmen kívül hagyása, nem megfelelő kútellenőrzés és vészhelyzeti kezelés vezetett a Deepwater Horizon olajfúró torony végzetes kigyulladásához.
A Deepwater Horizon katasztrófája. Fotó: Wikimédia Commons
A Challenger űrsikló felrobbanása
Az 1986-os Challenger űrsikló robbanása az amerikai űrprogram egyik legszomorúbb és legismertebb eseménye, mely élő tévéadásban sokkolta a rémült nemzetet. A Challenger űrsikló – mely 76 másodperccel a felszállása után felrobbant – a NASA által üzemeltetett űrrepülőgép volt, és 1986. január 28-án indult (volna) küldetésére. A tragédiával végződő történelmi pillanat során hét űrhajós vesztette életét, mert az indításra fagypont alatti hőmérsékleten került sor, mely hatására az egyik oldalsó gyorsítórakéta gumitömítése rugalmatlanná és sérülékennyé vált. A sérült tömítés nem tudta megfelelően elzárni a rakéta-hajtóanyagot, az üzemanyag pedig az egyre növekvő nyomás alatt kiáramlott a tartályból, a gázok végül kiszabadultak és reakcióba léptek a környező elemekkel, ami a robbanáshoz vezetett. Az O-gyűrűkként emlegetett alkatrészek meghibásodása elkerülhető lett volna, ugyanis Bob Ebeling, a NASA mérnöke korábban figyelmeztette az állami szerv vezetőit a gyűrű említett problémájára, de a döntéshozók nemet mondtak, és elbagatellizálták a baljóslatot, mivel a változtatások késleltették volna az űrsikló indítását.
Az Air France 447-es járat katasztrófája
Az Air France légitársaság 447-es járatának katasztrófája 2009. június 1-jén sokkolta a közvéleményt, miután az Airbus A330 típusú repülőgép az Atlanti-óceán fölött Rio de Janeiroból Párizsba vezető útja során hirtelen eltűnt a radarokról. A repülőgép korának egyik legfejlettebb technológiai gépezete volt, a pilótának és a személyzetnek mindössze fel- és leszálláskor kellett tisztában lennie teendőivel, minden egyéb funkciót az automatizált repülőgép irányított. A számítógépes rendszer a hibás sebességadatok miatt – az azt mérő Pitot-csövek a fűtés ellenére elfagytak – az automata vezérlést és a kormánymozdulatok elleni védelmet is kiiktatta. A sebesség csökkenni, az utasszállító pedig zuhanni kezdett, melyből a pilóták felkészülés hiányában nem tudták már kiemelni a gépet, ami pár perc alatt a vízbe csapódott.
A baleset kivizsgálása során kiderült, a pontatlan adatokat okozó műszaki problémák, a viharos légköri viszonyok és a pilóták felkészületlensége (miután nem voltak kellően kiképezve a kézi repülésre) együttesen okozhatták az öt magyar utas életét is követelő tragédiát, mely a repülésbiztonsági szabályok változtatásához vezetett. A pilóták képzésére nagyobb hangsúlyt helyeztek, hogy felkészültebbek legyenek a váratlan helyzetekre, valamint az Airbus több típusának Pitot-csöveit is korszerűbbre cserélték, így ellenállóbbá váltak a jégképződéssel szemben.
Kiemelt kép: Fotó: Getty Images, Wikipédia Commons, nőklapja.hu
