Az utóbbi időben végre tárgyalótermen kívüli híreket hallhatunk Hollywood egyik legnagyobb fenegyerekéről. Először az volt a vezető hír – legalábbis Magyarországon –, hogy nem engedték leülni egy étteremben. Ennek amúgy elég prózai oka volt, nevezetesen hogy épp egy lakodalom zajlott a helyen (érdekesség, hogy pont a fogorvosomé). Néhány héttel később – számomra ironikus módon – az volt a téma vele kapcsolatban, hogy milyen rossz állapotban vannak a fogai. Aztán kapott egy hétperces álló ovációt Cannes-ban, úgyhogy joggal kérdezem: rendben van, ha az ember újra szereti Johnny Deppet?

Valamikor a kilencvenes évek közepén egy péntek délután a legjobb barátnőmmel a Puskin Mozi pénztáránál várakoztunk. A Don Juan DeMarco című filmre szerettünk volna jegyet váltani. Mellettünk egy hatalmas plakát hirdette a filmet, rajta életnagyságban a majdnem köldökig kigombolt ingű, távolba révedő Johnny Depp. Kiskorúak voltunk, de azért tele voltunk ötlettel, mihez kezdenénk, ha most belépne ide.

Bennem nagyon sokáig ez a kép élt róla, és arra is tisztán emlékszem, amikor 2015-ben néhány cannes-i vörös szőnyeges képet látva eszméltem, hogy Depp bizony elmút 50, és nem túl korszerű öltönyében, az akkor 29 éves Amber Heard oldalán egy pillanatra Lagzi Lajcsira emlékeztetett. De visszatérve a 90-es évekre, a barátnőm, aki sokkal elkötelezettebb rajongó volt, mint én, elhatározta, hogy bebizonyítja nekem Johnny Depp színészi képességeit. Nekem abban az életkorban bőven elég volt, hogy a színész úgy nézett ki, mintha valamelyik fiúbandából lépett volna ki, de azért volt benne némi underground vonal is, szóval az akkori kifejezéssel élve altereknek is bejött, és nagyjából mindenki másnak is.

Jó színész, jó ember

De a barátnőm nem érte be ennyivel, sorra váltottunk jegyet a Cry-baby-re, az Ollókezű Edwardra, az Arizonai álmodozókra, a Benny és Joonra, a Gilbert Grape-re és az Ed Woodra. Utólag visszagondolva egészen elképesztőnek tűnik, hogy a 90-es években 4-5 éves filmeket is meg lehetett nézi a moziban, így Johnny Depp korai munkássága nem maradt ismeretlen előttünk. Jim Jarmusch Halott emberét kínszenvedés volt számomra végignézni, de azért végignéztem. Abban az életkorban még a legnagyobb szentségtörésnek számított kijönni a moziból.

Winona Ryder és Johnny Depp 1990-ben (Fotó: Barry King/WireImage/Getty Images)

Johnny Deppnek számos nagyon jó filmje volt, és persze voltak kevésbé emlékezetesek is, de ezekkel együtt is egészen kivételes hollywoodi karrier áll mögötte. És persze a magánélete is mindig az érdeklődés középpontjában állt. Az én generációm legnagyobb része betéve tudja annak történetét, hogy hogyan lett a színész karján a Winona forever tetoválásból Wino forever, miután véget ért a románc Winona Ryderrel. Láttuk, ahogyan igazán emberére talált Kate Moss személyében, és lettek ketten a hollywoodi underground párok közül mind a legszebbek, mind a legérdekesebbek. És láttuk azt is, ahogyan Johnny Depp (látszólag) felnőtt, feleségül vette Vanessa Paradis-t, és két gyermekük is született.

Johnny Depp, egészen addig, amíg meg nem született az a bizonyos cikk Amber Heard tollából – amelyből aztán az évtized egyik legnagyobb sztárpere lett – a világ egyik legjobb fej emberének képében tetszelgett. Folyamatosan olyan pletykák terjengtek róla, hogy olyan borravalókat ad, amelyekkel nagyjából hónapokra rendezi a felszolgálók életét, és számtalan YouTube-videó tanúskodik arról is, hány gyerekkórházat látogatott meg Jack Sparrow-ként puszta jófejségből és önzetlenségből. Nem felvágásból mondom, de van egy ismerősöm, aki együtt dolgozott vele a Karib-tenger kalózai franchise-ban, és ő is megerősítette, hogy a hír igaz, Johnny Depp nagyon-nagyon jófej.

Vanessa Paradis és Johnny Depp 1999 novemberében (Brenda Chase/Online USA/Newsmakers/Getty Images)

Új szárnyak helyett zuhanórepülés

Ebben tulajdonképpen még akkor sem ingott meg az általános vélekedés, amikor elhagyta a feleségét Amber Heard kedvéért. Nála még ez is belefért. Természetesen nincsenek bennfentes infóim arról, milyen volt ez a házasság, ezért ítélkezni sem szeretnék, de így kívülről picit emlékeztet azokra az életközepi válság okozta válásokra, amelyben a házaspár egyik tagja egy frissebb, fiatalabb személlyel szeretne visszatalálni önmaga frissebb, fiatalabb énjéhez. Ahogyan az ismert események is mutatják, Johnny Depp számára ez a csere a lehető legrosszabbul sült el, és majdnem a karrierjébe is került. 2018 decemberében a Washington Post egyik véleménycikkében

Amber Heard azt állította, hogy családon belüli erőszak áldozata, aminek hatására volt férje bámulatos hollywoodi karrierje egyik pillanatról a másikra zuhanórepülésbe került.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én elhittem, hogy a vádak igazak, és leírtam Johnny Deppet. „Hát ő is…” – gondoltam csalódottan, aztán nem igazán foglalkoztam többet az üggyel. Már csak azért sem, mert Amber Heardöt az első pillanattól egy ellenszenves, rideg, különösebb tehetség nélkül előre törő színésznőnek láttam, együttérezni igen, szimpatizálni viszont nem tudtam vele. „Kegyetlen fajta” – ahogyan Mark Darcy volt feleségét nevezték a Bridget Jones naplójában.

Aztán amikor tavaly elkezdődött ez a becsületsértési per, épp fekvőgipsz volt a lábamon, és a nap legnagyobb részében tehetetlenül feküdtem. A hangulatom is ennek megfelelően alakult, ezért az intellektuális kihívásoktól próbáltam minél távolabb tartani magam. A sorozatok nem érdekeltek, az olvasáshoz nem volt agyam, viszont ott volt ez az élő közvetítés egy virginiai tárgyalóteremből, amely méltó módon illeszkedett a fekvőgipszben töltött heteim hangulatához. Mert azért ami ott folyt, az messze túlment a civilizációról alkotott elképzelésünkről. Tulajdonképpen nem is Depp lett szimpatikusabb, hanem Heard lett annyira ellenszenves, hogy a világ sokkal nagyobb része, beleértve az ebből a szempontból mindennél fontosabb esküdteket, a volt férj oldalára álltak.

Johnny Depp csókot küld a rajongóknak, miután távozik a bíróságról az Amber Heard elleni polgári perének tárgyalása után a Fairfax megyei körzeti bíróságon 2022. április 26-án a virginiai Fairfaxban (Fotó: Sachs/Consolidated News Pictures/Getty Images)

Azért valószínűleg Johnny Depp sem foglalja arany keretbe mindazt, ami a tárgyaláson kiderült róla (például a felesége halálát kívánó alpári sms-ek), és az is egyértelmű, hogy egészséges lelkületű nők ezrei sem kaptak kedvet ahhoz, hogy vele vagy egy hozzá hasonló férfival éljenek. De az tény, hogy a színész le tudta magáról mosni az „asszonyverő” jelzőt, és milliók bizalmát építette vissza, annak ellenére, hogy a tárgyalás során minden, esetenként szó szerint mocskos titkuk megszűnt titoknak lenni. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ennyire azért nem voltunk kíváncsiak a Depp-Heard házaspár magánéletére, de hát sajnos világhírűnek lenni ezt is jelenti.

Tűzkeresztben a vörös szőnyegen

Májusban Cannes-ban a színész visszatért a vörös szőnyegre, ami egyértelműen mutatja, hogy Franciaország azon van, hogy visszaállítsa Depp renoméját. Feminista csoportok és több mint 100 színész azonban pont ezért erősen bírálta a fesztivált, mert szerintük Depp ünneplése azt a bevett gyakorlatot szimbolizálja, ahogy a francia rendszer a nők által megvádolt férfiakat védi. Bizonyára vannak, akik bírósági ítélet ide vagy oda, soha nem fogják őt felmenteni, de azért az a hét perces álló ováció, amely legújabb filmje bemutatóját követte, sok mindent elárul. A francia nyelvű Jeanne du Barry a fesztivál nyitó filmje volt, Johnny Depp pedig a könnyeivel küszködött a szűnni nem akaró tapsviharban. Persze lehet, hogy csak színészkedett, ezirányú tehetségében talán már senki nem kételkedik a világon. Hogy mennyire jó ember, az pedig a megnyert pere óta mindenkinek a saját ízlésére van bízva. 

Kiemelt kép:  Johnny Depp a 76. Cannes-i Filmfesztiválon 2023. május 17-én – Fotó: Stephane Cardinale – Corbis/Corbis via Getty Images