Az Idétlen időkig című film jut eszembe, Bill Murray zseniális alakításával: egy totális emlékezetvesztéssel járó állapot éppen olyan kilátástalan, mint a filmbéli helyzet, épp csak fordított, és sokkal kevésbé megmosolyogtató. Egy korábbi ismert zenész, Clive Wearing számára ugyanis a bevezetőben lefestett élethelyzet a valóság: a most 85 éves brit karmester csaknem négy évtizede él a valaha ismert egyik legsúlyosabb amnéziával.
Clive Wearing 1938. május 11-én született. A kiváló zenetudós, zongorista, karmester és zenei producer sikeres művész és második házasságát taposó, háromgyerekes családapa volt, ereje teljében, amikor 1985. március 27-én elkapott egy vírust, amely megtámadta a központi idegrendszerét, és olyan súlyos fertőzést eredményezett nála, aminek következtében az ő és hozzátartozóinak élete örökre megváltozott. A betegség viharos lefolyású volt, fáradtsággal kezdődött, majd fejfájással, inszomniával és magas lázzal folytatódott, a negyedik napon a férfi eltűnt az otthonából, amikor pedig az őt megtaláló rendőrök átadták őt a családnak, nem emlékezett semmire korábbi életéből.
A herpesz vírustörzs egyik tagja által okozott agyvelőgyulladás (herpes encephalitis) egy igen ritka neurológiai betegség, mely mélyreható és helyrehozhatatlan károsodást okozott Clive hippokampuszában. Ez az agyi terület kiemelkedően fontos szerepet játszik a rövid távú memóriában tárolt adatoknak a hosszú távú memóriába történő átvitelében, ami pedig elengedhetetlen például a tények felidézéséhez, és ahhoz, hogy emlékezzünk arra, hogyan, hol és mikor történt egy-egy esemény. Clive hippokampuszát a betegség gyakorlatilag teljesen áthuzalozta (a különböző MR vizsgálatok képein agyának egyes részei szinte lyukacsosnak látszanak), ennek következtében anterográd és retrográd amnézia alakult ki nála.
Az anterográd amnézia az emlékek létrehozására vagy megőrzésére való képtelenség, a retrográd amnézia pedig a múltbeli emlékek elvesztését jelenti.
A legtöbb amnéziás beteget csak az egyik vagy a másik érinti: a retrográd-anterográd amnézia, más néven globális vagy totális emlékezetvesztés egyébként is nagyon ritka, de Cliveé a memóriavesztés egyik legszélsőségesebb valaha feljegyzett esete, emiatt pedig ma már a pszichológiai zsargó is 30 másodperces Clive-ként hivatkozik a hozzá hasonló páciensekre.
Anterográd és retrográd amnézia
Ahhoz, hogy megérthessük, milyen nehézségekkel kell nap mint nap szembesülnie a korábban aktív, szellemi munkát végző férfinek, érdemes kicsit közelebbről is megnézni az amnézia két típusát. Az anterográd amnéziában az érintettek – jellemzően sérülés vagy betegség kapcsán – képtelenek lesznek az új emlékek létrehozására, nem emlékeznek a közelmúltjukra, és nem képesek új információk megőrzésére sem. Clive rövid távú memóriájának terjedelme például 7 másodperc és 30 másodperc között van, ami azt jelenti, hogy nem emlékszik arra, hogy mit csinált néhány perccel korábban, és nem ismeri fel azokat az embereket sem, akiket nem sokkal korábban látott. Mire egy mondat végére ér, Clive lehet, hogy már el is felejtette, miről beszélt (ez annál is érdekesebb, mert egyébként a nagy tudású férfi kellemes beszélgetőpartner), nem tud filmet nézni vagy könyvet olvasni, mivel az utolsó néhány előtt egyetlen mondatra vagy képre sem emlékszik.
Mivel ráadásul semmilyen korábbi eseményt nem tud felidézni, Clive állandóan azt hiszi, hogy éppen most ébredt fel egy kómából.
Wearing jó ideje egy gondozás központban él, ahol gondozói több alkalommal arra biztatták, hogy próbálja meg rögzíteni gondolatait (arról, hogyan lehetséges, hogy írni a fentiek ellenére tud, később lesz szó). A férfi így létrejött naplóbejegyzései egészen megrázóak, sokszor oldalakon keresztül tartanak az egymást követő hasonló feljegyzések:
8:31: Teljesen ébren vagyok.
9:06: Most tökéletesen, elsöprően ébren vagyok.
9:34: Most ténylegesen ébren vagyok.
Az időben korábbi bejegyzéseket Clive rendszeresen áthúzta a jegyzetkészítés idején, mivel (bár saját kézírását feliserte) perceken belül elfelejtette, hogy egyáltalán bejegyzést készített. A filmből kirajzolódik az is, milyen óriási érzelmi stresszt jelent Clive-nak és feleségének is a betegség.
A retrográd amnézia a fentiekkel szemben olyan eseményekre vonatkozó emlékezetkiesés, amelyek még a betegség vagy baleset előtt történtek. A retrográd amnézia általában fokozatos emlékezetvesztéssel jár, és a közelmúltbeli emlékek nagyobb valószínűséggel vesznek el, mint a régebbiek. Clive azonban betegsége viharos lefolyása miatt egyáltalán nem emlékszik semmilyen eseményre, ami korábbi életében történt. Teljesen hiányzik belőle az epizodikus vagy önéletrajzi emlékezet, személyes élményeit nem tudja felidézni, ugyanakkor bár nem emlékszik rájuk, Clive tényszerűen tudja, hogy bizonyos események megtörténtek az életében.
Tisztában van például azzal, hogy vannak gyerekei egy korábbi házasságából, még ha nem is emlékszik semmilyen részletre vagy közös élményre velük kapcsolatban.
Tudja, hogy valaha zenész volt, de a pályafutásának egyetlen részére sem emlékszik, azt is tudja, hogy van egy felesége, és amikor meglátja, nagy örömmel és szeretettel üdvözli őt, vélhetően azért, mert a feleségével kapcsolatos érzelmek az emlékek hiánya miatt is felidéződnek benne. Clive számára ugyanakkor mindegy, hogy felesége naponta, hetente vagy ritkábban látogatja meg, memóriájának rövidsége miatt ugyanis nem tudja érzékelni az idő múlását sem, így számára felesége látogatásai mindig olyanok, mintha a betegsége óta az elsők volnának.
Clive rendkívüli esetéről már 2005-ben egyórás dokumentumfilm készült. A filmet nemcsak azért érdemes megnézni, mert nagyon részletes betekintést enged az amnézia máig megfejtetlen területeibe és Clive mindennapjaiba, de az is kiderül belőle, hogy bár Clive emlékezetének nagy részét elvesztette, bizonyos emlékezetterületei érintetlenül maradtak.
Van emlék, ami megmaradt
Komplex amnéziája ellenére Clive-nak még mindig megmaradt néhány emlékezet-típusa, köztük szemantikus és procedurális emlékezete. A szemantikus memória az olyan általános, tényszerű ismereteinket jelöli, mint például a hét vagy a hónapok nevei, vagy Magyarország fővárosának neve. Más területekre kiterjedő amnéziája ellenére Clive még 20 év betegség után (a film forgatásának idején) is rendelkezett szemantikus emlékezetének nagy részével, lexikális tudásával és megőrizte humorát és intelligenciáját is. Emellett,
bár Clive-nak nincsenek epizodikus emlékei a betegség előtti életéről, procedurális memóriája nagyrészt sértetlen, és van némi maradék tanulási képessége is:
emlékszik arra, hogyan kell elvégezni az olyan mindennapi műveleteket, mint a cipőfűző megkötése, az írás vagy a kés és villa használata. Érdekesség még, hogy Clive zenei memóriája is tökéletesen megmaradt még évtizedekkel az amnézia kialakulása után is, bár valójában ez nem is olyan ritka: az amnéziában szenvedő emberek gyakran kivételes zenei emlékezetűek. Ennek oka a kutatások szerint, hogy ezek az emlékek az agynak egy olyan részében tárolódnak, amely elkülönül a hosszú távú memóriában részt vevő más régióktól. Ezért van az is, hogy Clive képes kottát olvasni, bonyolult zongora- és orgonadarabokat játszani, sőt, még kórust is vezényel, miközben néhány perccel az előadás után már nem is emlékszik arra, hogy valaha is játszott volna hangszeren, vagy hogy bármilyen zenei tudása lenne.
Clive Wearing, akinek esete évtizedek óta bőséges vizsgálandó anyagot szolgáltat a neuropszihológusoknak, ma egy bentlakásos gondozóintézetben lakik, felesége pedig emlékiratot írt a vele kapcsolatos élményeiről. Esete az egyik leghíresebb, de nem az egyetlen nagyon érdekes amnéziás eset.
Az amnézia 3 legismertebb arca
Az amnézia átmenetileg vagy tartósan, sokféle formában és lefolyással érintheti az embereket, és nem tesz különbséget: híres és hétköznapi emberek egyaránt áldozatául eshetnek. Lássunk három ismert esetet!
H.M., aki műtét miatt lett amnéziás
Az idegtudósok az 1950-es évek óta folyamatosan tanulmányozzák az amnéziát. Az egyik első figyelemre méltó amnéziás páciens, akiről feljegyzés is készült, egy Henry Molaison nevű, a feljegyzések egy részében H.M. -ként említett férfi volt. H.M. azután lett amnéziás, hogy 27 éves korában műtéten esett át, attól kezdve szinte azonnal elfelejtett dolgokat, amint azok megtörténtek. Állapotát évtizedeken át tanulmányozták egészen 2008-ban bekövetkezett haláláig, és sok tudós még mindig az ő esetére hivatkozik, amikor az amnéziáról és más memóriazavarokról beszél.
Agatha Christie, avagy az írói fantázia?
Agatha Christie nem sokkal édesanyja halála után tudta meg, hogy a férje megcsalta. Ezt a kettős stresszt nagyon nehezen viselte: egy a férjével való veszekedés után elmenekült otthonról, és napokig nem is tudtak a hollétéről. Kocsija később egy mezőn került elő, ő pedig egy szállodában férje szeretőjének nevén jelentkezett be. Ez az amnéziás roham 1926-ban esett meg vele, évekkel azelőtt, hogy megírta volna a ma is ismert zseniális regényeit, egyes források ugyanakkor nem biztosak abban, hogy amnéziában szenvedett, vagy csak megjátszotta az állapotot, hogy bosszút álljon a férjén, vagy egyszerűen csak traumatikus események utáni disszociatív állapotot élt át. Nem lenne egyébként teljesen szokatlan, ha valóban emlékezetkiesést tapasztalt volna, mert a disszociatív amnézia bárkit érinthet, aki traumán vagy extrém mértékű stresszen megy keresztül.
WO, akinek minden nap ugyanolyan
Az orvosai által csak WO-nak nevezett, 38 éves férfi 2005. március 14-én reggel ébredt fel németországi katonai állomáshelyén. Elindult az edzőterembe, ahol 45 percig röplabdázott, majd visszatért az irodájába, hogy válaszoljon az elmaradt e-mailekre. Délután elment a fogorvosához egy rutin gyökérkezelésre. Beült a fekvőszékbe, érezni kezdte, hogy elzsibbad a szája, amikor a fogorvos helyi érzéstelenítőt adott be. Hogy pontosan mi ment félre az érzéstelenítés közben, nem tudni, de megdöbbentő módon a férfi azóta minden nap, teljesen függetlenül a tényleges dátumtól úgy ébred, hogy 2005. március 14-e reggel van. Azt hiszi, hogy még mindig Németországban van, és hogy ez a nap a fogorvosi kezelés előirányozott napja. WO élete egyfajta fordított mormota nap, ha már a bevezetőben említettük a filmet: miközben a világ többi része halad előre, WO az egyetlen, aki egyszerűen nem érzékeli az idő múlását.
Megdöbbentő dolgokat produkál az élet, az orvosok pedig még ma is nagyon messze vannak attól, hogy szervezetünk, pláne agyunk működését teljesen feltérképezzék. Nemrégiben egy másik érdekes esetről írtunk, amikor egy fejlövés miatt változott meg teljesen egy páciens érzékelése.
Kiemelt kép: Getty Images
