Ravichandran Tharumalingamra még május 18-án talált rá Gelje Serpa hegyi vezető és kínai ügyfele a Mount Everest hírhedt halálzónájában, ahol az oxigénellátás korlátozott – a hegymászó szörnyű állapotban volt, mire megmentették. Az esetről videofelvétel is készült (ezt alább közöljük mi is), Gelje pedig ennek nyilvánosságra kerülése után a CNN-nek mesélte el az eset körülményeit, például azt is, hogy míg a többi hegymászó és vezető csak a hegycsúcsra koncentrált, ő úgy érezte, muszáj segítenie, ezért döntött úgy, hogy rábeszéli ügyfelét, hogy próbálják megmenteni a hegymászót. „Senki sem segített neki, ott volt társak, oxigén, serpák és vezetők nélkül. Elég veszélyes helyzet volt számára” – emlékezett vissza.
Gelje a mentést „rendkívül nehéznek” nevezte, de végül sikerült Ravichandrant a hálózsákjába csomagolnia és a hátán lecipelnie az Everest 4-es táborába, ahol végül más serpák is segítettek a bajbajutott férfinak.
A nepáli kormány tájékoztatása szerint Ravichandrant, miután állapota lehetővé tette, hazarepítették Malajziába, a hegymászó pedig ezután június elején hazájának országos televíziójában beszélt a mentésről. Elárulta, hogy eddig háromszor mászta meg sikeresen az Everestet – bár 2022-ben fagyás miatt nyolc ujját elvesztette közben. Erről ki is tett egy posztot az Instagramra, azonban a képaláírás sokak felháborodását kiváltotta, mivel abban
szót sem ejtett Geljéről és a hősies mentésről – helyette az expedícióját szponzoráló céget méltatta.
„Az Everest az előző években, különösen 2022-ben jó volt hozzánk, de 2023-ban kemény volt és sok életet követelt. Mennyire fontos a mentőcsapat és a helikopteres mentés az Everest-expedíción? Hidd el, nagyon fontos. Azért élek ma, mert a legjobb, igen elkötelezett partnereim voltak: a 14th Peaks Expedition Co. és a Global Rescue Ins.” Ezt még több poszt követte, amelyekben szintén a szponzorainak hálálkodott, valamint egy logózott pólót, illetve a Mount Rinjanit meghódító mászótúráját reklámozta.
A kommentelők mindezt nem hagyták szó nélkül, és rengeteg kritikával illették Ravichandrant, többek között hálátlannak nevezték, és azt is kifogásolták, hogy a hegymászó letiltotta Gelje serpát az Instagramon. „Miért blokkoltad a serpát, aki megmentette az életed? Hálátlan ember vagy.”
„Miért nem ismered el és köszönöd meg a serpának a tettét?? Még csak be sem fejezted a mászást. Gyakorlatilag megmentette az életed!”
„Gelje Sherpa tagja volt annak a csapatnak, amely hét hónap alatt mind a 14 csúcsot megmászta – és te voltál olyan pofátlan, hogy letiltottad őt, miután megmentette az életedet. Micsoda tiszteletlenség ez az egész.”
A kritikát követően Ravichandran kijavította a posztját, amelyben így már az összes serpának, köztük név szerint Geljének is köszönetet mond – a szponzorok mellett. Az új képaláírás már így szól: „Mennyire fontos a mentőcsapat (serpák) és a helikopteres mentés az Everest-expedíción? Hidd el, nagyon fontos. Azért élek ma, mert a legjobb és legelkötelezettebb partnereim voltak: a 14th Peaks Expedition Co., amelyet Tashi Sherpa vezetett (és az ő serpái, Mingma Tendi, Gelje Sherpa, Nima Dorjee, Dawa, Nima Tashi, Dipen Bhote) és a Global Rescue Ins a Heli számára.”
Halálos hobbi a hegymászás
A The Himalayan Times szerint az idei hegymászószezonban eddig összesen tizenketten haltak meg a Mount Everesten, két nepáli és három külföldi hegymászót – köztük Suhajda Szilárdot – pedig még mindig eltűntként tartanak nyilván. Az Explorersweb szerint 2014 volt a legfeketébb év az Everesten: abban az évben 17-en haltak meg a hegyen (egy lavina nem kevesebb mint 15 embert sodort el), az összesített adatok alapján pedig eddig 312-en vesztették az életüket mászás közben.
Suhajda Szilárd 2023. május 21-én indult el az 5500 méteren fekvő alaptáborból, hogy a már korábban kiépített táborhelyeit használva, május 24-én feljusson a Föld legmagasabb hegyére, a 8848 méter magas Mount Everestre – mindezt pedig klasszikus alpin stílusban tervezte, oxigénpalack és a mászását segítő serpák nélkül. Csúcstámadása közben szakadt meg vele a rádiókapcsolat, és május 27-én sem találta meg őt az előző nap indult mentőcsapat. Mivel a körülményeket figyelembe véve nem láttak esélyt arra, hogy életben találhatják, a keresést befejezték.
Hogy ezek ellenére (vagy éppen emiatt) mi is hajtja a hegymászókat, még tavaly a Magasságok és mélységek című film bemutatója alkalmából beszélgettünk Sterczer Hildával, Erőss Zsolt özvegyével, aki maga is hegymászó.
„A mászás során, főleg, ha minél extrémebb, közelebb kerülünk az élet és halál mezsgyéjéhez. Egy mászó pedig éppen azért tudja jobban értékelni az életet, mert közel van a másik oldalhoz.
Ha beszélünk olyannal, aki megkapta mondjuk a halálos diagnózist, ugyanazt mondja el: hogy sokkal jobban értékeli azt, ami van az életben. És ezt adja a mászás is. Sokkal intenzívebben éljük meg a hétköznapi életünket is, mert tudjuk, hogy mit lehet veszíteni, mert közel járunk hozzá. Tehát a mászás a természet közelsége, az én emberi mivoltomnak a közelsége. Lerántja azt a civilizációs burkot rólunk, hogy én mindent uralok, mindent kontrollálok, mert ó, nem! Valami erősebb nálam” – nyilatkozta a Nők Lapjának.
Kiemelt kép: YouTube / David Snow
