Frida Kahlo 1954. július 13-án halt meg, 47 éves korában. A halál oka hivatalosan tüdőembólia volt, de boncolásra nem került sor. Testét, kívánságának megfelelően elhamvasztották. Egyesek szerint gyanúsan gyorsan, ahhoz képes, hogy naplójának utolsó szavai így szólnak: „Remélem, vidám lesz a búcsú, remélem, nem térek vissza soha.” A bejegyzés mellé egy fekete angyalt rajzolt, de nem ez volt az egyetlen jel, amivel arra utalt, hogy saját kezébe vette a dolgokat. Akik ismerték, jól látták, hogyan tűnik el belőle napról napra az életerő. A naplójában is többször leírta, hogy a lába elvesztése miatti fájdalom elviselhetetlenné vált. (A festőnő jobb lábát 1953-ban amputálni kellett – a szerk.) Orvosai is tudták, hogy innen már nincs felépülés, csak az volt a kérdéses, mennyi ideig tart még a szenvedése.
A szakértők szerint azonban, ha az igazságot akarjuk megtudni, akkor azt nem a naplójában, a szavaiban vagy a tetteiben kell keresnünk, hanem a képeiben. Mert egész életében azokkal mesélte el érzéseit. Szíve, lelke, teste minden fájdalmát ezekbe öntötte, olyan őszintén, mint előtte még senki. Ezért gondolják azt a szakértők, hogy ez a görögdinnye több, mint csendélet. Ez bizony önarckép.
Kép: fridakahlo.org
Millió mag
A görögdinnye a mexikói halottak napjának hagyományos étele. Ezen a napon a családok elkészítik elhunyt szeretteik kedvenc ételeit, és kivonulnak a temetőbe, hogy a sírok mellett piknikezzenek egyet. Ellentétben a magyar halottak napjával, ez az ünnep nem a gyászról és a szomorúságról szól, hanem az életről. Ilyenkor arra emlékeznek az emberek, hogy mennyi örömteli, szép napot töltöttek együtt azzal, aki már nincs velük. „Éljen az élet”, mondják.
A görögdinnye az egyik legkedveltebb halottak napi csemege, és emögött némi szimbólum is rejlik. A dinnye látszólag sötét színű, kemény héjú gyümölcs, ám a felszín alatt ott az életet szimbolizáló vörös szín, az életöröm, a szépség. Nem véletlen, hogy Frida Kahlót is izgatta ez a kettősség, hiszen pont ilyen volt az ő élete is: a felszínen tele tragédiákkal, fájdalommal, szomorúsággal, amelyek megkeményítették – ám amikor a képeire nézünk, egyértelmű, hogy még a legfájdalmasabb pillanataiban is áradt belőle az erő, a hit, a boldogság. Nem véletlen, hogy az általa teremtett csodálatos álomvilágért ma is rajonganak az emberek.
De van egy másik jelentése is a görögdinnyének. A benne látható magok az ókor óta a termékenységet és a halhatatlanságot szimbolizálják. Frida Kahlo utolsó görögdinnyés képe azt sugallja, hogy a gyümölcs elfogyhat, akár az élet, ám a magok gondoskodnak arról, hogy a gyümölcs maga maga tovább éljen – és pont ilyen az ő élete is. Nem ér véget a halálával, festményei azóta is millió ember életét tették gazdagabbá.
When a bus accident left Frida Kahlo unable to walk for 3 months, she started to consider a career as a medical illustrator. She had a specially-made easel that enabled her to paint in bed, and a mirror placed above it so that she could see herself. pic.twitter.com/Ddax1X46tc
— Marina Amaral (@marinamaral2) July 26, 2021
143 festmény
Frida Kahlo gyerekként egyáltalán nem készült festőnek. Orvos akart lenni, és csak azért fogott ecsetet a kezébe, mert 18 évesen hosszú hónapokra ágyhoz kötötte egy szörnyű baleset. A busz, amivel utazott, összeütközött egy villamossal. Barátja, akivel együtt szállt fel rá, szinte karcolás nélkül megúszta az egészet. Neki azonban a hasfalába szúródott a kapaszkodó rúd, ami a vagináján jött ki, útközben három részre törve a medencéjét. De összezúzódott a gerince, 11 helyen tört el a jobb lába, és összezúzódott a bal lábfeje is. Senki nem számított rá, hogy túléli a balesetet. Azt pedig végképp nem, hogy valaha is kiszáll majd a kerekes székből. Benne azonban sokkal több akarat volt, mint bárki is gondolta volna.
A Henry Ford kórház című festmény (Kép: fridakahlo.org)
Az első képeket a felsőtestét teljesen beborító gipszre rajzolta. Amikor ezen elfogyott a hely, édesapja meglepte egy olyan festőállvánnyal, amit ágyban fekve is tudott használni. Mivel gyakran volt egyedül a betegszobában, ő lett képeinek első és legkedvesebb modellje is. Festményeinek harmada (143-ból 55 önarckép). Bármi nagy dráma, trauma történt vele, mindig újra és újra belenézett mélyen a maga elé állított tükörbe és lefestette önmagát. A nőt, aki véresen fekszik egy kórházi ágyon, a nőt, akinek szilánkokra zúzódott a gerince és mindennél többször azt a nőt, akinek darabokra tört a szíve.
Ezer szerető
Férje, Diego Rivera azon kevés férfi művészek egyike, akinek a nevét ma már csak a szakértők ismernék, ha nem vált volna híressé a felesége révén. De ez nem volt mindig így. Amikor először találkoztak, Frida Kahlo mindössze 15 éves volt, a férfi pedig 36. Egy faliképet festett az iskolának, ahol Kahlo is tanult, és fel se figyelt a fiatal lányra, aki azonban minden ismerősének elmondta: ő bizony ennek a férfinak akar majd gyereket szülni.
Legközelebb már a baleset után találkoztak, 1927-ben, amikor Frida elment Riverához, hogy megmutassa neki a festményeit, arra kérve, hogy mondja meg őszintén, elég jók-e. Merthogy ő szegény családból származik, szórakozásból nem festegethet, csak akkor, ha van rá esély, hogy ebből megéljen. A férfi megnyugtatta, hogy a képek nagyon jók, és azzal biztatta, hogy hatalmas karrier áll előtte.
Diego Rivera és Frida Kahlo New Yorkban 1933-ban (Fotó: Getty Images/Brettmann)
A siker azonban nem jött könnyen. Bár miután összeházasodtak, Kahlo férje révén bekerült a művészeti világ középpontjában, a kritikusok sokáig nem látták meg benne azt a zsenit, amit a férje és mi is. Amatőr, műkedvelő házasszonynak tartották, aki technikailag gyengécske képeket pingál a szabadidejében. Ez a sikertelenség nemcsak lelkileg sújtotta le Kahlot, de anyagilag is kiszolgáltatottá tette.
„Két nagy baleset volt az életemben. Az első, amikor maga alá gyűrt a busz, a második, amikor találkoztam Diego Riverával. A második volt a durvább”
– mondogatta gyakran Frida, mert ez a szerelem valóban tönkretette őt.
A férfi ugyanis viszonyuk első napján közölte a fiatal lánnyal, hogy ő bizony nem bír hűséges maradni. Egyszerűen nem tud ellenállni a testi vágyaknak és a gyönyörű modelleknek, akik állandóan körbeveszik.
Frida azonban így is hozzáment. Úgy érezte, mivel belőle a sok műtét, sebhely, testi torzulás miatt hiányzik a tökéletesség, ezt nincs joga megvonni a férfitól. Hosszú szoknyákat is azért kezdett el hordani, mert a lakodalmukon megjelent újdonsült férjének volt felesége, csak azért, hogy mindenkinek megmutassa saját hosszú, tökéletes lábait, és hogy kigúnyolja Riverát, amiért lemond minderről egy „nyomorék” kedvéért.
Az érzést, hogy a teste elárulja, csak erősítette Kahlóban, hogy hiába szeretett volna mindennél jobban gyereket szülni, többször is elvetélt. A buszbaleset miatt a méhe maradandó károsodást szenvedett, és csípőjét is műteni kellett. Az igazi mélypont tagadhatatlanul az volt, amikor Rivera viszonyt kezdett Frida 11 hónappal fiatalabb húgával, Christinával. Azzal, aki az asszony fő támasza, legjobb barátnője volt, és akit azért fogadott be az otthonukba, mert a férje kidobta a gyerekeivel együtt a családi otthonból.
32 operáció
Frida Kahlo festményeit és fotóit nézve hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezeknek a varázslatos képeknek az alkotója folyamatos fájdalomban élt, kicsi gyerekkora óta. Egy felnőttkori vizsgálat során derült ki, hogy enyhe spina bifidája volt, ami azt jelenti, hogy nyitott gerinccel született. Hatéves volt, amikor gyermekbénulás miatt a jobb lába lebénult, elvékonyodott és gyengébb maradt egész életében. A buszbaleset során pedig olyan súlyos sérüléseket szerzett, amelyek soha nem gyógyultak meg. Ezért volt szükség egész életében arra, hogy újra és újra megműtsék.
Ám a beavatkozások ahelyett, hogy enyhítették volna a kínjait, gyakran több gondot okoztak, mint amennyit megoldottak.
Sebei gyakran elfertőződtek, elfekélyesedtek, így hosszú hónapokat töltött kórházban újra és újra. De volt élete során vesegondja, nem gyógyuló gombásodás a kezein, és a lábujjait is amputálni kellett. A fájdalmat alkohollal és gyógyszerekkel próbálta tompítani, de egyre kevésbé tudott megbírkózni a fájdalommal. Kétségbeesésében többször is megpróbálta felakasztani magát, de mindig időben rátaláltak.
Amikor 1953-ban amputálták a lábát, mert elkezdett üszkösödni, mindenki tudta, hogy ez a vég. Ő is. 1954 február 11-én ezt írta a naplójába. „Levágták a lábam 6 hónapja Sok évszázadnyi kín volt, néha majd beleőrültem. Még mindig úgy érzem: megölöm magam. Csak Diego miatt nem teszem. Azzal áltatom magam, hogy szüksége lesz rám. Ő mondta, úgyhogy hiszek neki. De soha életemben nem szenvedtem ennyit. Most még kivárok.”
Frida Kahlo az ágyában 1952-ben. A baldachin alatti ágyrácshoz rögzített tükör lehetővé tette számára, hogy az ágyban fekve önarcképeket fessen (Fotó: Gisele Freund/Photo Researchers History/Getty Images)
Egyetlen szerelem
Bár 1939-ben elvált Riverától, a következő évben újra összeházasodtak. Mindketten úgy érezték. hogy nem bírnak a másik nélkül élni. 14 évet töltöttek még együtt. Kahlo halála előtti este elbúcsúzott Riverától. Odaadta neki azt az ajándékot, amit házassági évfordulójukra vett. Senki nem értette, miért épp aznap este, hiszen a jeles dátumig volt még egy hét. Utólag már nyilvánvaló, hogy nem akart tovább várni. Aznap este kétszer annyi fájdalomcsillapító tablettát vett be, mint amennyit kellett volna. Békésen, álmában érte a halál. A család pedig úgy gondolta, mindezt titokban tartják, mert nem akarták, hogy mindez elhomályosítsa életművét és életigenlését.
Merthogy
Frida Kahlo pontosan megüzente az utolsó festményével, mit is vár a hátramaradottaktól.
Tudta, hogy ez a görögdinnyés festmény lesz élete utolsó alkotása. Mesélhetett volna a szenvedésről, megmutathatta volna csonka, szenvedő testét, ahogyan megtette már annyiszor, ám volt egy nagy különbség. A korábbi képek nyersességével saját lelkét akarta gyógyítani – de erre immár nem volt szükség. Tudta, hogy nincs miért küzdeni. „Nem álmokat vagy rémálmokat festek, hanem a valóságot” – mondta mindig. A görögdinnyés képnek az üzenetét félre se lehetne érteni, hiszen ráírta: „Éljen az élet!” Ne szomorkodjunk a halála miatt. Ünnepeljük inkább az életét.
+1 dinnye
Bár Diego Rivera és Frida Kahlo kapcsolata viharos volt, a férfi összeroppan Frida halálhírére. Az asszony három szobáját lezárta, és meghagyta, hogy ötven évig senki nem léphet be. Hamarosan ő is beteg lett – péniszrák volt a diagnózis. Az orvosok amputációval meg tudták volna hosszabbítani az életét, de visszautasította a kezelést. Három évvel Frida halála után agyvérzést kapott, jobb keze lebénult, de így is tovább festett. 1957-ben szívelégtelenségben halt meg. Utolsó festményének témájául ő is a görögdinnyéket választotta.
Kép: diegorivera.org
Kiemelt kép: Frida Kahlo 1944-ben – Fotó: Getty Images/Brettmann
