Juhász Anna Ember Márk

„A regényekből nagyon sokat tanulhatnak a színésznek” – A Pura Poesia vendége Ember Márk

Juhász Anna Ember Márkkal beszélget versekről, találkozásokról, kételyekről, és arról, hogy mi lehet a művészet, a művész kötelessége.

Színművész, zenész, zeneszerző, több hangszeren is játszik. Korábban a Vígszínház művésze volt, 2023 óta szabadúszó. Több sikeres színházi darabban látható, emellett filmeken és sorozatokban is gyakran feltűnik. Annával sorsfordító találkozásokról, véletlenekről, költészetről, regényekről és a művészet hatásairól, feladatairól beszélgettek.

A beszélgetés rövid kivonata a videó alatt olvasható.

Nagy találkozások

Ember Márk idén töltötte be a 30. életévét – ez a szám Anna számára is meghatározó volt a pályafutása szempontjából és ez, úgy tűnik, közös pont lesz, mert a színész is azt érzi, az önállósodás útjára lépett. Pályája sikeres, kezdetektől fogva nagyon szereti, amit csinál, és nagyon hálás, hogy már eddig is ennyire változatos, sokszínű feladatok találták meg. A pörgés és a munka mellett viszont egyre gyakrabban fogalmazódik meg benne az igény, a vágy az elvonulásra, az egyedüllétre, az elcsendesedésre – ez korábban nem volt rá jellemző.
Anna megkérdezte, van-e olyan vers, ami most nagyon erősen jelen van a gondolataiban, és közösen felelevenítik Petőfi Föltámadott a tenger című remekművét, amivel Márk rengeteget dolgozott, amíg elkészítette a megzenésített verzióját – az egy nagy találkozás volt a számára. Egy frissebb élmény Utassy József Az én keresztem című képverse.

A művészet hatása

Ember Márk többféleképpen olvas: van, amikor felhasználásra, konkrét céllal keres szövegeket, ilyenkor a munkájához kell az olvasás, máskor pedig csak a saját érdeklődése, kíváncsisága vezeti. Most épp az evészavarról olvas, mivel ez számára olyan probléma, ami az egész életét végigkíséri. Anna és Márk arról beszélnek, hogy sokan akkor nyúlnak a könyvek után, ha valami nehézség, elakadás van az életükben, ha „vigasztalásra” vágynak, ha felüti a fejét a „miért pont én?” kérdése. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy teljesen más élmény úgy olvasni például József Attilát, hogy épp jól vagyunk, mint olyankor, amikor társra vágyunk a magányunkban, amikor megértésre van szükségünk.
Márkot mostanában nagyon foglalkoztatja az a kérdés, hogy mi a munkája értéke, hogy a művészet valóban képes-e támasz lenni, vagy inkább csak sebtapasz. Alkotóként szükség van erre a kételyre: „Azért tudtam én hatni, mert tényleg erős, értékes (…) volt az én munkám, vagy azért, mert te azt akartad, hogy aznap hassanak rád?”

A színház varázsa

Márk szerb családból származik, őrzik a hagyományokat, beszélik a nyelvet, szülei munka után hivatásból, szerelemből csinálták a magyarországi szerb színházat. Márk iskola, óvoda után ott töltötte velük a délutánjait, estéit, ott találkozott először a színházzal, a szövegek varázsával: látta a szülein, hogy mennyire élvezik, és azt gondolta, ő egész nap azt szeretné csinálni, amit a szülei csinálnak hobbiból munka után. Érdekes tapasztalat volt számára látni, ahogy édesanyja átlényegül színésznővé.
Márk később arról beszél, hogy ő hogyan találkozik először egy szereppel, hogyan kezd el dolgozni vele, milyen belső párbeszédek zajlanak le, és hogyan engedi át a terepet Ember Márk annak a másik karakternek, akit játszania kell.

Kiemelt kép: Canva