A KSH korábbi egészségfelmérése szerint a magyaroknak 40 százaléka szenved alvászavarban (mi is gyakran írunk emiatt olyan tippekről, amelyek a jobb alvást segítik, és arról, hogyan töltődhetünk fel nap közben egy kicsit). Pedig az, hogy mennyit és milyen jól alszunk, a várható élettartamunkra is hatással van – több kutatás bebizonyította már, hogy a rendszeresen rosszul vagy nem eleget alvó emberek átlagosan hamarabb halnak meg a kipihentebbeknél.
Persze nemcsak azért fontos, hogy eleget aludjunk, hogy tovább, hanem hogy mindeközben jobban is éljünk. Jó élet alatt pedig nem csak azt értjük, hogy kevesebbet kiabáljunk a gyerekkel, simább legyen az arcbőrünk, vagy hogy ne ásítsunk bele a nagymama mondandójába – hanem például azt is, hogy kreativitásunk szabadon szárnyalhasson (pláne, ha történetesen a kenyérkereséshez is szükségünk van erre a képességünkre).
Jó hír, hogy egy újabb kutatás szerint kreativitásunkat egy nap közben beiktatott „mini pihenővel” is felturbózhatjuk – bizonyítékként pedig elég Thomas Edisonra vagy Salvador Dalíra gondolni, ugyanis ők mindketten a napközbeni rapid pihenésre esküdtek.
Egy perc pihenéssel a kreatív gondolkodásért
Hogy megérthessük a folyamatot, először egy rövid kitekintést kell tegyünk az alvás tudományára. Mint azt sokan nap mint nap tapasztaljuk, az elalvás nem úgy működik, mint egy villanykapcsoló átkapcsolása, azaz a teljes éberségből képtelenség (vagy legalábbis más gondokat jelezhet, ha sikerül) egy pillanat alatt lekapcsolni és békésen elszundítani.
Az ébrenlétet és az alvást átlagosan egy nagyjából kétperces átmeneti időszak köti össze, amelyet „hipnagóg állapotnak” nevez a tudomány.
Hipnagóg állapotban az izmaink ellazulnak, és miközben még mindig tudatában vagyunk annak, hogy mi történik körülöttünk, elkezdhetünk hangokat vagy látomásokat képzelődni, azaz hallucinálni. Leírva talán félelmetesnek hathat (a sokakat kétségbe ejtő alvási paralízisről itt írtunk korábban), pedig egyáltalán nem veszélyes dolog, és minden nap meg is történik velünk (elalváskor és ébredéskor). A történelem számos figyelemreméltó alakja szándékosan játszadozott a hipnagógiával a kreatív gondolkodás felpörgetésének céljából.
Edison (állítólag) egész konkrétan azzal szórakozott, hogy acélgolyóval a kezében dőlt le sziesztázni – azért, hogy amikor már belép a hipnagóg állapotba, ne haladjon tovább, és ne zuhanjon mély álomba, hanem ahogyan az izmai ellazulnak, és elejti a golyót, az a földhöz csapódva a hangjával felébressze. Ideális esetben a félszundikálás egy új ötlettel ajándékozta meg a feltalálót.
A legenda szerint Dalí épp ugyanígy gyűjtött új ötleteket műveihez – a különbség csupán annyi volt, hogy ő acélgolyó helyett egy kanál segítségével rázta fel magát a megfelelő pillanatban.
Hipnangógia és problémamegoldás
Nemrég a párizsi Agykutató Intézet munkatársai szánták el magukat, hogy felkutatják, pontosan hogyan függhet össze a hipnagóg állapot a kreatív gondolkodás serkentésével. Vizsgálatukba több, mint 100 olyan embert vontak be, akik viszonylag könnyen álomba szenderülnek, és mindegyiküknek egy matematikai feladványt adtak, valamint az ezekhez tartozó, fárasztó, lépést lépés után magyarázó megoldókulcsot. Létezett azonban egy a megoldókulcsnál sokkal gyorsabb módszer is, amelyet nem osztottak meg az alanyokkal (és erre az önkéntesek közül mindössze 16-an jöttek rá maguktól).
Azok, akik nem tudták megoldani a feladatot, 20 percet kaptak arra, hogy csukott szemmel egy széken pihenjenek, miközben egy műanyag poharat kellett a kezükben tartaniuk. Amikor adott önkéntes leejtette a műanyagpoharat, arra kérték, hogy azonnal mondjon el hangosan mindent, amin közvetlenül a pohár leesése előtt járt az esze. A rövid pihenő alatt a kutatók EEG-sisakok segítségével rögzítették az alanyok agyi aktivitását, így le tudták ellenőrizni, hogy adott önkéntes tovább haladt-e a hipnagóg állapotból az alvás következő, mélyebb szintjére.
A rövid szundikálás után az önkéntesek visszatértek a matematikai feladatok megoldásához, és úgy tűnt, hogy a hipnagóg állapotban töltött idő, mélyebb elalvás nélkül, valóban segített nekik megtalálni a titok nyitját.
„Ha az elalvás legelső, azaz hipnagógiai fázisában legalább 15 másodpercet eltöltöttek, az megháromszorozta az esélyeiket arra, hogy megtalálják a rejtett szabályt
– mondta Célia Lacaux, a tanulmány egyik szerzője a heuréka-pillanatról. – Ez a hatást nem érzékeltük azonban, ha az alanyok mélyebbre merültek az alvásban”.
Persze a megoldás így sem hullott azonnal az ölükbe: átlagosan 94 próbálkozás után jöttek rá az önkéntesek a gyorsabb megoldásra. Ráadásul, bár a fejükben közvetlenül a műanyag pohár leejtése előtt cikázó gondolatok valóban furcsák és izgalmasak voltak (például lovak a kórházban, táncoló számok stb.), a kutatók nem találtak összefüggést ezeknek tartalma és az ébredés utáni kreativitás között. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az élmények nem játszanak szerepet (a problémamegoldásban) – mondta a tanulmány másik szerzője, Delphine Oudiette a Live Science-nek. – További vizsgálatokra van szükség”. A szóban forgó tanulmány szerint azonban a kutatók az alfa- és delta-hullámok sajátos mintázatát fedezték fel az önkéntesek agyában a hipnagóg állapot fennállása során, ami hasznos lehet a kreatív gondolkodás további kutatásában.
Bárcsak még a matekérettségi előtt elmondták volna nekünk is, hogy nem baj, ha szunyókálunk egyet közben, sőt!
Kiemelt kép: Getty Images
