Korábban mi is megírtuk, hogy 2023. május 1-jén műszaki hiba miatt lezuhant egy repülőgép Kolumbiában, a Caqueta tartománybeli Solanóban – a gép eleje teljesen megsemmisült. A katasztrófa közelében három felnőtt holttestét találták meg, közöttük a gép pilótájáét és egy négygyermekes édesanyáét (mindketten az őslakos huitoto népcsoporthoz tartoztak), négy gyereket (a tizenegy hónapos Cristin Neriman Ranoque Mucutuyt, a négyéves Tien Noriel Ronoque Mucutuy és a kilencéves Soleiny Mucutuy fiúkat, valamint a 13 éves nővérüket, Lesly Mucutuyt – az elhunyt nő, Magdalena Mucutuy Valencia gyermekeit) azonban eltűntként tartottak nyilván és sokáig kerestek. (A Mucutuy család egyébként értesülések szerint azért utazott Bogotá felé, hogy ott a gyerekek apjával, Manuel Ranoque-val találkozva új életet kezdhessenek.)

A keresési akció során rengeteg helyi lakos, több mint 100 katona, rengeteg keresőkutya és három helikopter kutatta végig a dzsungel egy 320 négyzetkilométeres területét Caqueta és Guaviare megyék között, de a vadállatok, a heves esőzés és a sokszor több mint 50 méter magasra nyúló fák miatt elhúzódott a mentőakció. A három mentőhelikopter közül az egyik folyamatosan sugározta a gyerekek nagymamájának huitoto nyelven felvett üzenetét, amelyben a nő arra kérte őket, hogy ne menjenek mélyebbre a dzsungelben. A fegyveres erők elmondták, hogy akkor fogtak hirtelen még intenzívebb munkába, mikor a mentők egy botokból és ágakból épített rögtönzött menedékre, egy cumisüvegre, hajgumira, egy pár ollóra és egy félig megevett gyümölcsdarabra bukkantak a fák között – ebből ugyanis arra lehetett következtetni, hogy valahol túlélők vannak a környéken.

A testvéreket végül múlt hét pénteken találták meg és mentették ki a dzsungelből – az esetnek pedig azóta is az egész világ a csodájára jár.

Hogyan élt túl 40 napot a dzsungelben 4 gyerek?

A szörnyű katasztrófa részleteiről azóta egyre több információ lát napvilágot. Megtudtuk például, hogy a gyerekek édesanyja, Magdalena Mucutuy nem halt meg azonnal a repülőgép becsapódásakor, hanem

még négy napig életben maradt, és közben végig arra biztatta gyermekeit, hogy hagyják őt maguk mögött

és keressenek segítséget – írja a BBC. Ezt a gyerekek apja, Manuel Ranoque mesélte el az újságíróknak, akinek legidősebb lánya mondta el, hogy anyjuk azt hajtogatta, valahogy mindenképpen jussanak ki a dzsungelből és bármi áron mentsék magukat.

A mentésben részt vevő Nicolas Ordonez Gomes a közszolgálati RTVC csatornának így idézte fel a pillanatot, amikor rátaláltak a gyerekekre: „A legidősebb lány, Lesly, a kislánnyal a karjában szaladt felém. Lesly mindössze annyit mondott, hogy »éhes vagyok«. A két fiú közül az egyik feküdt (amikor megláttam), majd felállva azt mondta nekem: »Anyukám meghalt«”. Ordonez Gomes elmondása szerint a mentés során azzal nyugtatták a gyerekeket, hogy ők a barátaik, és hogy a család küldte őket a megmentésükre.

A gyerekekről vasárnap közzétett felvételeken jól látható, hogy a négy testvér a vadonban töltött hetek alatt igen sokat fogyott. A helyiek végig abban reménykedtek, hogy a gyümölcsökről való tudásuknak és a dzsungelben való túlélési készségüknek köszönhetően nagyobb esélyük van az életben maradásra. Astrid Cáceres, a kolumbiai Családjóléti Intézet vezetője szerint a dzsungelben éppen „szüreti időszak” volt, azaz a gyerekeknek lehetőségük volt gyümölcsökkel táplálkozni. A nagymama, Fatima Valencia szerint Lesly

„tudta, hogy milyen gyümölcsöket nem ehet, mert az erdőben sok mérgező gyümölcs van. És tudta, hogyan kell gondoskodni egy kisbabáról”

– magyarázta. Valencia elmondta, Lesly bizonyára amiatt is lehetett ennyire ügyes, hogy még anno otthon gyakran vigyázott a testvéreire, amíg az édesanyja dolgozott. Feltételezések szerint ez a hasznos tapasztalat, valamint a repülőgéproncs körül talált élelem és a huitoto őslakosok tudása a vadonról segíthetett a gyerekeknek abban, hogy ilyen hosszú ideig életben maradjanak. „Lisztet és maniókakenyeret adott nekik, valamint gyümölcsöket a bozótból. Tudják, mit fogyaszthatnak” – mondta a nagymama a BBC-nek. „A nagymamájuk nevelte őket.

Azt a tudást hasznosították, amit a közösségben sajátítottak el, az őseik tudására támaszkodtak a túlélés érdekében”

 – tette hozzá John Moreno, a Kolumbia délkeleti részén fekvő Vaupesben (ahol a gyerekek is nevelkedtek) élő wanano csoport egyik vezetője. „Soha nem vesztettem el a reményt, végig támogattam a keresést. Nagyon boldog vagyok, köszönöm Petro elnöknek és honfitársaimnak, akik annyi nehézségen mentek keresztül” – fogalmazott a nagymama a gyerekek megtalálásakor.

Mivel töltötték napjaikat a vadon mélyén ragadva?

Nagynénjük, Damarys Mucutuy egyetértett abban, hogy külső segítség híján Lesly és a 9 éves Soleiny a dzsungelbeli jártasságára támaszkodhatott a túlélés és testvéreik megmentésének érdekében. A Caracol hírcsatornának nyilatkozva a nő elmondta, hogy a gyerekek a katasztrófa előtt gyakran játszottak olyat, hogy „kis táborokat” állítottak fel a természetben. A repülőgép lezuhanása után ezt a játékot imitálták, úgymond

„túlélőset játszottak”, hogy biztonságban tarthassák kisebb testvéreiket

a különböző veszélyes ragadozóknak, köztük jaguároknak, pumáknak és kígyóknak otthont adó vadonban (arról nem is beszélve, hogy a dzsungel ezen területén gyakran haladnak át kábítószercsempész fegyveres bandák is).

Megtalálásuk után nagyapjuk, Fidencio Valencia úgy fogalmazott, hogy unokái, „bár nagyon gyengék, boldogok, hogy újra láthatják a családjukat”. Nagynénjük egy helyi rádióállomásnak elmondta, hogy a gyerekek jól vannak – annak ellenére, hogy a kiszáradás jeleit és rengeteg rovarcsípést viseltek magukon megmentésükkor. Jelenleg egy katonai kórházban ápolják őket a fővárosban, Bogotában, és mentálhigiénés szolgáltatásokat is felajánlottak nekik.

A Mucutuy gyerekek megtalálása után a hadsereg rádiójában annyi zengett, hogy „csoda, csoda, csoda, csoda, csoda”, Gustavo Petro elnök pedig úgy fogalmazott, hogy történetük „megmarad a történelemben”. Ivan Velasquez védelmi miniszter elismerését fejezte ki a hadsereg különböző egységeinek rendíthetetlen és fáradhatatlan munkájukért, valamint a keresésben részt vevő őslakosoknak szintén megköszönte a segítséget.

A túlélés bajnokai

Hogy a gyerekek épségben túlélték ezt az egészet, az minden kétséget kizáróan csodával határos dolog – ugyanakkor nem egyedülálló eset. Mi is megírtuk Juliane Koepcke hihetetlen történetét, aki három kilométert zuhant a dél-amerikai őserdőben, majd csaknem két hét elteltével halászok találták rá a súlyosan sérült lányra; tavaly nyáron pedig egy hároméves kisfiú élt túl három napot egy erdőben kódorogva, aki szerencsére jókedvűen, bár éhesen és kimerülve került elő.

Kiemelt kép: Colombian Army / Handout/Anadolu Agency via Getty Images