A 38 éves Hoy balesete idején csaknem 15 éve volt a torontói Holden Day Wilson ügyvédi iroda megbecsült alkalmazottja. Bár elvált, gyerekei pedig nem voltak, szakmai karrierje éppen felfelé ívelt. Sikeres és elismert vállalati ügyvédként dolgozott, egyik felettese úgy jellemezte őt, mint aki „az egyik legjobb és legokosabb” alkalmazott a cégnél. Mivel Hoynak nemcsak jogi, de mérnöki diplomája is volt, pályafutása elejétől az épületbiztonságra szakosodott, és különösen nagy érdeklődést mutatott a modern építési technikák és a felhőkarcolók ablakmegoldásai iránt. Lenyűgözőnek tartotta ugyanis az eredetileg törékeny, az épületekben mégis törhetetlenné formált üveget mint építési alapanyagot.

Egy idő után szokásává vált, hogy a különféle összejöveteleken (nemcsak a szakmai érdeklődés, de a partifaktor miatt is) saját testével demonstrálja ezt a nagyszerűséget:

rendszeresen nekivetette magát irodájuk üvegeinek is, hogy bemutassa, lehetetlenség eltörni őket. 

Tragikus fordulat

1993. július 9-én a Hoy cége partit rendezett az 1969-ben épült Toronto Dominition Centre 24. emeleti konferenciatermében, ahol az irodájuk is volt. Újonnan felvett nyári gyakornokaikat üdvözöltek a cégnél, a partin összesen majd száz ember vett részt. Garry nemcsak körbevezette a fiatalokat a szinten, de kapott a lehetőségen is, hogy lenyűgözze őket szokásos mutatványával, és mint korábban már számtalanszor, teljes testsúlyával nekivágódjon egy hatalmas ablaknak, így demonstrálva annak törhetetlenségét, no meg saját bátorságát és humorát is.

Hoy korábban már számtalanszor előadta ezt a mutatványt a közönségnek, és az előadás nemcsak a kétségkívül profi épületmegoldások előtti tisztelgésről szólt, de showmanné is tette a férfit. Amikor Hoy aznap először vetette neki magát az ablaknak, ugyanúgy lepattant, mint minden más alkalommal. De aztán másodszor is nekiment, és a mi ezután történt, mindenkit teljesen elborzasztott: a gyakornokok és a cég többi alkalmazottjának legnagyobb rémületére az ablak ahelyett, hogy szilárdan állta volna a sarat, kipattant a keretből, Hoy pedig 24 emeletet zuhant, és azonnal meghalt, amikor járdán egy kőtömbnek ütközött.

Darwin-díj?

Számos ember volt szerencsétlen szemtanúja az esetnek. Nemcsak a gyakornokok és Garry kollégái, hanem az emberek is, akik a lenti, forgalmas utcán élték épp mindennapjaikat. Néhány nappal  a baleset után a Holden Day Wilson munkatársai a Clarke Pszichiátriai Intézet lelki segítségnyújtását kellett, hogy igénybe vegyék, de több ügyvéd útjai így is elváltak az irodától röviddel az eseményt követően. Bár a történet messziről nézve bizarr módon szórakoztató is lehet (nem véletlenül illetik Hoy halálát a nevetséges és elkerülhető haláleseteknek járó Darwin-díjas címkével)

a hatás, amelyet a szörnyű baleset a jelenlévőkre gyakorolt, inkább tragikus volt, mint megmosolyogtató.

2013-ban egy Reddit-felhasználó első kézből számolt be az eseményről. A férfi egy a Holden Day Wilson irodája alatti emeleten dolgozott az íróasztalánál, és egyike volt a sok szemtanúnak, akik az első sorból láthatták Garry szerencsétlen mutatványát.

„A TD-toronyban dolgoztam, amikor a fickó nekivágódott az ablakomnak, és lepattant. Azt hiszem, valahol a 26. emeleten esett ki, én pedig a 10. emeleten dolgoztam a TD Bankban. Azt nem láttam, hogy nekicsapódott az ablaknak, de vérfoltot hagyott maga után, amiből arra következtetek, hogy biztosan megvágta magát, amikor fent kiesett az ablakon. Épp dolgoztam, és háttal ültem az ablaknak, csak a hangos robaj miatt fordultam meg. Olyan hangos volt, hogy a főnököm is bejött a fülkémbe, hogy megnézze, mi ez a zaj, és ő is látta a vért. Ő és én ezután egyszerre néztünk ki lefelé, és rettentően megdöbbentünk, a látványon. Azóta sem beszéltünk a dologról. A fickó az egyik lenti kőtömbnek csapódott (ma is mindig ülnek rajta emberek), csak egy rövid másodpercre néztem le, de rettenetes látvány volt. Ha hiszik, ha nem, egy turistabusz megállt a Wellingtonon, és az emberek kiszálltak, hogy megnézzék a tetemét, láttam, hogy néhányan fotózzák is. Én nem mentem le, hanem elhagytam az épületet a másik oldalon, hogy ne is lássam, átmentem egy sörözőbe és ittam pár pohárral. Még ma is, amikor átvágok az udvaron, azt a tömböt nézem.”

Ki a felelős? 

Garry halálát a rendőrség balesetnek minősítette, és nagyon valószínű, hogy a tragikus esetért csak Garry tehető felelőssé, mivel az épületet statikailag rendben találták, és annak építésekor nem volt olyan teszt, ami egy becsapódó 80-90 kilós test hatását vizsgálta volna, hiszen ilyen jellegű terhelésre senki nem számított. Egy, az esetről megkérdezett statikai mérnök a Toronto Starnak elmondta: „Nem ismerek olyan építési szabályzatot a világon, amely kikötné, hogy az üveg bírja ki, hogy egy 90 kilós ember szándékosan nekiront.”

Radásul – és mindez, ha lehet, még bizarrabbá teszi az eseményt –

a töréstesztet tulajdonképpen ki is állta az ablak: nem az tört össze, hanem a keret volt, ami nem bírta el a terhelést. 

Garry Hoy szörnyű halála nagy és kétes hírnevet szerzett neki, az irodaháznak és az ügyvédi irodának is. A fiatal ügyvéd esete számos televíziós műsorban megjelent, többek között a MythBusters (Állítólag…) és az 1000 Ways to Die (Hihetetlen, de halálos) című tévés produkciókban, halálát a Workin’ Moms (Dolgozó anyák) című kanadai drámasorozatban is feldolgozták és a 2006-os The Darwin Awards (Darwin-díj – Halni tudni kell!) című filmben is szerepeltették. 

Hoy tragikus halála a Holden Day Wilson cég sorsát is megpecsételte. A balesetet követő három év alatt tömeges elvándorlás indult meg a cégből; több mint 30 ügyvéd lépett ki, mert kollégájuk tragikus halálának traumáját nem tudták feldolgozni. 1996-ban a Holden Day Wilson hivatalosan is bezárt, és ezzel újabb dicstelen szalgcímekre adott alkalmat. Ez volt a leghírhedtebb ügyvédi irodacsőd a kanadai történelemben.

Kiemelt kép: Getty Images