Ma már nehéz elképzelni, hogy a Párizstól keletre fekvő, városkákkal és falvakkal tarkított terület pár évtizede még vad mező volt, ahol maximum néhány gyerek rohangált. A fejlődés elsősorban a közelben fekvő Disneyland szórakoztató parknak köszönhető, amely 1992-es megnyitása óta rengeteg embernek ad munkát, akik közül sokan a környező településeken laknak. Ha a Disney harsány világa helyett inkább tennénk egy időutazást pár száz évvel ezelőttre, érdemes a Marne folyó környékén csalinkázni egy kicsit, Bussy Saint-George és Champs-sur-Marne környékén, ahol kis túlzással minden sarokra jut egy kastély, templom vagy park. Párizsból a HÉV ottani változatával olcsón és gyorsan eljuthatunk erre a turisták által kevéssé ismert részre, ahol bepillanthatunk a valódi francia életbe. Itt ne számítsunk angol nyelvű étlapra, sőt, valószínűleg a kis vendéglők pincérei is franciául fognak hozzánk szólni, de ne ijedjünk meg: barátságosak, és azon lesznek, hogy megértsük egymást.
Château de Champs-sur-Marne (Fotó: Wikipedia)
Rejtőzködő gyöngyszem
A Château de Champs-sur-Marne a francia elegancia szimbóluma, a 18. század leghíresebb kézművesei által megalkotott díszítéssel, csodálatos zöld környezetben. A kastély egy bankár számára épült 1703 és 1707 között, később sok tulajdonos és bérlő kezén vándorolt,
két évig a híres-hírhedt Madame de Pompadour, XV. Lajos első számú szeretője is bérelte.
Aztán egy újabb bankár vásárolta meg 1895-ben, aki megőrizte és kiegészítette a 18. századi bútorkollekciót, miközben a nagypolgárság életmódjához igazította az enteriőrt. A jelenlegi berendezés az 1930-as évekbeli, nagypolgári életet tükrözi. A kastélyt 1935-ben az államnak adományozták, a francia elnök hivatalos rezidenciája lett, és évtizedeken át, egészen az 1970-es évekig külföldi államfők fogadására használták, mielőtt megnyitották volna a nyilvánosság számára.
Így élt az arisztokrácia
A kastély hercegek, nemesemberek és bankárok otthona volt, ennek megfelelően az elképesztően gazdagon díszített,
a padlótól a mennyezetig bársonnyal és arannyal beborított szalonok hatalmas kínai vázákkal, kristálycsillárokkal és monumentális festményekkel vannak zsúfolva.
A szivarszoba, a könyvtárszoba és az egyéb tematikus helyiségek bepillantást engednek a 19. századi nagypolgárság életvitelébe, a külön kis gyerekétkező pedig emlékeztető, hogy akkoriban a gyerekek a szüleiktől elkülönítve nőttek fel. (Persze ez a helyiség is ugyanolyan pazarul elegáns, mint a kastély többi terme, tehát egy meglehetősen luxus „macskaasztalról” van szó.) A belső tér mindig változott a gyakran cserélődő tulajdonosok révén, ennek megfelelően sokféle stílus megtalálható, a faburkolat ugyanúgy, mint a márvány, de láthatunk pálmafákat és pávákat ábrázoló festményeket is. Az enteriőrben erőteljesen tetten érhető stílus a chinoiseire: ez a 18. században divatos, a barokk és a rokokó stílus kísérőjeként megjelenő irányzat a távol-keleti művészeti alkotások iránti rajongást fejezte ki. Egy egész szobát szenteltek ennek a stílusnak, a Kínai szalonba lépve szinte csodálkozunk, hogy Franciaországban vagyunk.
Az egyik hálószoba
Az épület impozáns belső tereinél már csak az azt körbeölelő park csodálatosabb. A korábban a birtokhoz tartozó 600 hektár mezőgazdasági területből, kertekből és vadászerdőkből ma 85 hektár maradt meg, ez is elképesztően nagy tér, amelyen a francia és az angol parképítési stílus keveredik. Két, szobrokkal díszített, méretes halaknak otthont adó medence tagolja a mértani pontossággal megtervezett zöld felületeket, ahol rózsabokroktól kezdve a kocka formára vágott lombú fákig minden megtalálható. Egy 5 km hosszú, jelzett gyalogösvényen bejárhatjuk a parkot, amely egész a Marne folyóig nyúlik.
A kastély parkja
Híres vendégek
A kastély az 1700-as évek közepén egy könyvmániás hercegé volt, aki
a kor számos híres íróját vendégül látta, köztük Diderot-t és Voltaire-t is.
Később a kastélynak még számos neves lakója volt, például Marcel Proust francia író, aki Az eltűnt idő nyomában című regényében szereplő Guermantes nevet a környékről „kölcsönözte” – Champs-sur-Marne kastélyától nem messze található egy másik kastély, a Château de Guermantes, innen a név. A guermantes-i kastély sajnos nem látogatható, pedig érdekes lenne belesni az olyan, itt forgatott filmek kulisszái mögé, mint a Cartouche Jean-Paul Belmondóval, vagy a Miloš Forman-féle Amadeus. Visszatérve Champs-sur-Marne kastélyára: megfordult itt vendégként a modern táncművészet úttörőjének tartott Isadora Duncan, és még Fülöp herceg, II. Erzsébet királynő férje is járt a kastélyban gyerekkorában.
A Vörös Szalon
Nemrég Johnny Depp is itt lovagolt
A lenyűgöző kastélyt a filmrendezők is hamar felfedezték maguknak, több mint nyolcvan film forgatási helyszínéül szolgált. Itt vették fel a legendás Veszedelmes viszonyok egyes részeit 1988-ban, John Malkovich, Glenn Close és Michelle Pfeiffer főszereplésével. A Sofia Coppola által rendezett 2006-os Marie Antoinette-et alapvetően a Versailles-i kastélyban forgatták, egyes jeleneteknek azonban a Champs-sur-Marne-i épület adott otthont. Egy friss kosztümös film egyik helyszínének is ezt a kastélyt választották, tavaly Johnny Depp érkezésétől volt hangos a francia sajtó. A 76. cannes-i filmfesztivál nyitófilmje volt a Jeanne du Barry – A szerető, amelyet a közönség hétperces vastapssal és ovációval fogadott. A film Johnny Depp nagy visszatérése lehet (itt írtunk arról, hogy magánéleti botrányai után lehet-e újra szerethető a színész), ebben XV. Lajos királyt alakítja, és a cselekmény nagy része a Versailles-i palotában játszódik – ezért is vetették be a Château de Champs-sur-Marne-t alternatív helyszínként.
Kiemelt kép: A Château de Champs-sur-Marne parkja (Fotók: a szerző sajátjai)
