Ella Fitzgerald 1917. április 25-én született a virginiai Newport News városában. Szülei válásakor Ella két és fél éves volt – édesapját, Williamet soha többé nem látta. A család nagyon szegény volt, édesanyja, Temperance pedig keményen küzdött a megélhetésért. Amikor Joseph Da Silva személyében újra rátalált a szerelem, a család észak felé vette az irányt. A kis Ella jól érezte magát Yonkersben; szeretett iskolába járni, érdeklődött a tánc és a helyi templomi kórus iránt, édesanyjának köszönhetően pedig ekkor szeretett bele a jazz világába is, és vált végérvényesen a zene szerelmesévé.

Kislányként Ella csendes volt, de ambiciózus. Naphosszat táncolt és zenét hallgatott, kedvenc dalait hallgatva pedig az éneklés fortélyait is elsajátította.

„Egy nap majd a címlapokon fogtok látni. Híres leszek”

– idézte szavait Stuart Nicholson életrajzíró könyvében egykori szomszédja, Annette Miller.

De a boldog időszak nem tartott sokáig. 1932-ben Temperance tragikus módon elhunyt egy autóbalesetben, az ekkor 15 éves Ella pedig egyedül maradt mostohaapjával és féltestvérével. Da Silva felesége halála után Ella ellen fordult, és olyan kegyetlenül bánt vele, hogy a gyászoló kamaszlány Harlembe szökött nagynénjéhez. 

Az utcáról küzdötte fel magát Ella Fitzgerald

A Harlemben töltött időszakról ritkán beszélt nyilvánosan. A korábban példás magatartásáról és jó tanulmányi eredményeiről ismert kislányt legyűrte a trauma és a gyász: jegyei leromlottak, és egyre több időt töltött az utcán. Miután bőrszíne miatt kitiltották az iskolai kórusból, tanulmányait végleg abbahagyta. Ezt követően futárként vállalt munkát egy helyi bordélyházban, és illegális lottójátékokhoz árult szelvényeket a város szegénynegyedeiben. Miután a hatóságok rajtakapták, egy afroamerikai lányoknak fenntartott állami nevelőintézetbe küldték.

Az intézményt a nevelők agressziója tette hírhedtté: egy későbbi kormányzati vizsgálat során kiderült, hogy a lányokat rendszeresen molesztálták és kínozták, Ellát egy alkalommal pedig a pincébe zárták, és napokig éheztették – gyakorlatilag száraz kenyéren és vízen élt. A fiatal kamaszlány kiskorúként tehetetlen volt a diszkriminatív jogrendszerrel szemben, így amint alkalma adódott, elszökött az intézményből. Egyes pletykák szerint ezután New York utcáin énekelt némi borravalóért, és ott aludt, ahol éppen tudott – gyakorlatilag hajléktalanná vált.

Utcáról báltermekbe a zene segítségével

Amikor 1934-ben tehetségkutatót hirdetett a híres Apollo Színház, az akkor 17 éves Ella énekesként jelentkezett a vetélkedőre. Amikor a csapzott és mosdatlan kislány színpadra lépett, felháborodott a közönség. A nézőtérről többen is megszólták, és kérdőre vonták, amiért hajléktalanként színpadra állt. A zsivaj ellenére Ella azonban énekelni kezdett, az emberek pedig elhallgattak, és döbbenten figyelték. Kedvenc énekesnőjét, Connee Boswell-t utánozva az első helyig jutott, és a 25 dolláros fődíjat is bezsebelte. Főnyereménye részeként egy hétig énekelhetett volna az Apolló színpadán, de zilált külseje miatt a színház eltiltotta ettől, és győzelem ide vagy oda, újra az utcán találta magát. A segítség négy hónappal később Harlem egyik legjobb dobosa, Chick Webb személyében érkezett, aki épp énekesnőt keresett – néhány tesztfellépés után Ella heti 13 dollárért csatlakozott a férfi bandájához. A lányt a bandatagoknak kellett megtanítaniuk szépen beszélni, öltözködni és tisztálkodni – magyarán egyfajta szülői szerepet töltöttek be az árván maradt kamasz életében.

1938-ra a zenekar széleskörű ismertségre tett szert a környéken, Ella pedig gyerekdalok társszerzőjeként is kamatoztatta tehetségét. Sajnos Webb – akit az énekesnő édesapjaként szeretett – 1939-ben, tuberkulózis következtében elhunyt. Ella ezután – folytatva Webb munkásságát – zenekarvezetőként egyengette tovább az időközben Ella and Her Famous Orchestra névre keresztel banda útját. 1941-es feloszlásukig összesen 150 dalt rögzítettek. Fitzgerald ez idő alatt hozzáment Benny Kornegayhez, egy helyi dokkmunkáshoz (akivel aztán két év múlva elváltak), és olyan népszerű zenészekkel lépett színpadra, mint Bill Kenny és Louis Jordan.

Ella Fitzgeraldot nem érdekelték a külsőségek

Az énekesnőt gúnyolták, amiért később sem vált a divat megszállottjává, és színpadi szereplések ide vagy oda, sosem foglalkoztatták az aktuális szépségtrendek.

„Ella Fitzgerald nem illett bele egyetlen szépségtípusba sem. Az emberek nem akartak hasonlítani rá, így hát kénytelenek voltak a hangjára koncentrálni, Fitzgerald pedig bebizonyította, hogy a tehetség és a lendület túlmutat az első benyomáson”

– írta róla a The New York Times. Fitzgerald páratlan hangszíne tökéletes összhangban volt a swing dallamos könnyedségével, amivel végül átütő sikert aratott a gazdasági világválságtól megviselt közönség köreiben, különleges hangja pedig a második világháború következményeit elszenvedő társadalomban is gyógyírként hatott.

A gyors tempójáról és bravúros hangszeres improvizációjáról ismert, 40-es években berobbanó bebop jazzstílus Fitzgerald zeneiségére is hatással volt. A Dizzy Gillespie-vel való közös turnéjuknak köszönhetően Ella jelentős népszerűségre tett szert külföldön is, egyedisége pedig számtalan énekest inspirált a nagyvilágban – köztük bizony Louis Armstrongot is. A turné során Fitzgerald beleszeretett Ray Brown basszusgitárosba, akivel később összeházasodtak, és egy kisfiút (Ray Jr.) is örökbe fogadtak. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő énekesnő olyan televíziós műsorokban is feltűnt, mint a The Bing Crosby Show, a The Frank Sinatra Show és az Ed Sullivan Show, és olyan nagyágyúkkal énekelt együtt, mint Louis Armstrong, Nat King Cole és Frank Sinatra. Időközben Fitzgerald és Brown zsúfolt időbeosztását sajnos megsínylette a házasságuk – bár 1952-ben elváltak, életük végéig barátok maradtak.

Zene és Marilyn Monroe

De siker ide vagy oda, Fitzgerald afroamerikai előadóművészként továbbra is hátrányos megkülönböztetésben részesült – bár menedzsere, Norman Granz hajthatatlanul védte őt a diszkriminációtól. Egyszer, amikor Dallasban turnézott, a rendőrség berontott az öltözőbe, és Granz polgárjogi aktivizmusára hivatkozva őrizetbe vették Ellát és a zenekart – az énekesnő mellett ezután számtalan híresség kiállt, köztük Marilyn Monroe is (akinek egy titokzatos heg húzódott a hasán). 

„A rendőrőrsön még ahhoz is volt merszük, hogy autogramot kérjenek tőlem”

– emlékezett vissza a Los Angeles Times interjújában. 

Egyszerű megjelenése, illetve származása miatt az amerikai jazzklubok nem látták szívesen. Amikor a nyugat-hollywoodi Mocambo éjszakai klub nem volt hajlandó szerződtetni az énekesnőt, Monroe – kihasználva népszerűségét – személyesen kereste fel a hely tulajdonosát. Monroe felajánlotta, hogy híres barátaival karöltve rendszeres látogatói lesz a klubnak, amennyiben Ellát is beengedik. 1955 márciusára Fitzgerald olyan hírességeket vonzott a Mocambo nézőterére, mint Frank Sinatra és Judy Garland – bár bőrszíne miatt sokáig csak a hátsó ajtón keresztül léphetett a klubba, amit végül szintén Monroe akadályozott meg.

„Nem győzök hálás lenni Marilyn Monroe-nak”

 – mondta Fitzgerald 1972-ben Ms Magazine interjújában.

Ella Fitzgerald és Marilyn Monroe barátsága legendás (Fotó: Getty Images)

„Azt hiszem, jobban teszem, ha csak énekelek”  

Bár a színpadon öntudatos, karizmatikus és magabiztos volt, az őt ért bántások miatt élete végéig önbizalomhiánnyal küzdött, elmondása szerint pedig csak akkor érezte jól magát, ha énekelhetett. Szorongásának középpontjában pedig a testalkata állt: amikor megbámulták az utcán, gyakran feltételezte, hogy a túlsúlya miatt nézik – holott ezek az emberek csak a rajongói voltak. Zenésztársai szerint kerülte a társaságot, a fellépésekről pedig azonnal hazarohant, félve attól, hogy bántják majd a külseje miatt. De soha nem adta fel: Fitzgerald aktivistaként a tömeges méretű mélyszegénység és faji megkülönböztetés felszámolásáért küzdött. A világháború után hadiárvák számára finanszírozott lakhatást, amiért végül több polgárjogi díjjal is kitüntették – 13 Grammy-díja mellett. 1993-ban megalapította az Ella Fitzgerald Jótékonysági Alapítványt, mellyel a hátrányos helyzetű fiatalok művészetpedagógiai eszközökkel történő oktatására összpontosított. 

Karrierje sajnos nem sokkal később megszakadt, miután cukorbetegsége szövődményeként mindkét lábát amputálni kellett. Ella Fitzgerald, a jazz koronázatlan királynője 79 éves korában, agyvérzés következtében vesztette életét 1996. június 15-én. 

Kiemelt kép: Express Newspapers/Getty Images