„A nyári szünetnek leginkább a pihenésről és a kikapcsolódásról kellene szólnia, és elméletileg a táborok is ezt ígérik. Miért csak elméletileg? Pusztán az a tény, hogy a gyerekek táborról táborra járnak — nem hivatalos kifejezéssel élve táborhoppingolnak (az angol hop igéből származtatva, melynek jelentése ugrál, ugrándozik — a szerk.) — sokkal megterhelőbb, mint azt elsőre gondolnák” — mondja Győri Ildikó. A pszichológus szerint ezt leginkább úgy kell elképzelnünk,
mintha hetente új munkahelyre kerülnénk, ahol nem ismerjük a főnökünket,
hiszen a hét elején látjuk először. „Nem ismerjük a stílusát, nem tudjuk, hogy kedves, vagy éppenséggel veszekedős, és arról sincs semmilyen elképzelésünk, hogy milyen lesz a »munka«, hiszen minden tábor más és más tematikára épül. Némiképp árnyalhatja a helyzetet, ha gyerek már az előző nyáron megjárta ugyanazt a típusú tábort, így lehet egy korábbi képe, emléke róla” —teszi hozzá.
Komfortzónán túl
„Pontosan úgy, ahogy egy új munkahelyre becsöppenve mi sem ismerjük a kollégáinkat, egy táborba is legkülönbözőbb helyekről érkezhetnek az egymásnak vadidegen gyerekek. (Persze itt is lehetnek kivételek, például egy sporttábor esetén.) Miért is fontos mindez? Azért, mert nem árt, ha tudjuk, hogy az agyunk az ehhez hasonló helyzeteket — amikor például ismeretlen közegbe kerülünk, ahol ráadásul azt sem tudjuk pontosan, hogy mit kell csinálnunk — vészhelyzetként, legalábbis egy olyan helyzetként értékeli, ami a komfortzónánkon kívül esik. Amikor pedig ilyen léptékű félelemmel találjuk magunkat szembe, az agyunk »menekülőre« fogja, és az úgynevezett hüllőagyi működést kapcsolja be.
Ez azt jelenti, hogy ilyenkor az agyunknak az a legősibb és legprimitívebb területe aktív, aminek az elsődleges feladata a túlélés biztosítása.
Háromféle zsigeri reakció, az »üss, fuss vagy lefagysz« stresszválasz aktiválódhat ilyenkor. Ha nem készítjük föl a gyereket arra, hogy pontosan mi várható az adott táborban, akkor nyugodtan lehet azzal számolni, hogy az első nap minimum nehézkes lesz, még akkor is, ha a világ legfantasztikusabb helyére vittük. (Ráadásul a gyerekek nem mindig tudnak megfelelően kommunikálni az érzelmeikről. Arról, hogy milyen eszközöket, mondatokat használhatnak például a félelmeik, szorongásaik kifejezésére, ebben a korábbi cikkünkben foglalkoztunk.) Ha pedig hétről-hétre más táborba megy, akkor ez a frusztráció csak halmozódhat, fölerősödhet: például azért, mert az egyik héten komoly »munkával« megszerzett kis barátjáról már tudja, hogy ő a következő heti, teljesen más táborban biztosan nem lesz ott vele. Nem elég, hogy máshová kell mennie, az ismeretlenbe, egy barátját már el is veszítette emiatt: ezt érezheti a gyerek, joggal” — világít rá Győri Ildikó.
Hogyan segíthetjük?
„Készíthetünk neki egy nyári tervezőt — akár vele együtt — amibe beleírjuk, melyik héten milyen programjai lesznek, milyen táborba fog menni. Nagyon fontos, hogy a gyerek is tisztában legyen vele, ő is töltögesse vagy rajzolgasson bele, díszítse a kedvére. Ebben még az egyes táborokon belül várható foglalkozásokat is feltüntethetjük” — tanácsolja a szakember.
Legyen a gyerek kezében valamilyen konkrétum,
egy »térkép«, aminek már az elkészítése is jó kis délutáni elfoglaltság lehet.
Kapcsolódó
1993: Vakáció!
Meg fogjuk látni, hogy sokkal magabiztosabban fog menni a táborba úgy, ha tudja, mi fog vele történni. Ha nagyon sok táborba kell mennie, mert sehogy nem tudjuk másként megoldani a felügyeletét a nyári szünetben, csinálhatunk egy kis »útlevelet« is neki. Nem kell túlbonyolítani a dolgot, egy kis füzetke is megfelel a célnak — amiben minden egyes tábor után bepecsételhetünk, vagy beleírhatjuk, hogy elvégezte, teljesítette, ezt és ezt a tábort is kipróbálta. Sőt még azt is hozzá lehet írni, hogy melyikben mi tetszett neki a legjobban, és hogy ki mindenkivel barátkozott össze. Ez a fajta naplózás segíthet abban, hogy legyen egy emlékképe is a sok táborról, ne csak átrohanjon rajtuk.
Amennyiben a gyerekünkről tudjuk jól, hogy nehezen barátkozik, ebbe a nyári útlevélbe esetleg már előre beírhatjuk együtt, hogy például az evezős táborban a harmadik napra lesz egy barátja. Ha úgy engedjük el a gyereket, hogy ezt is előre »megtervezzük«, akkor úgy fog odamenni, hogy eleve a barátot keresi, és talán kevésbé fog azon görcsölni, hogy ez nem így lesz. Sokkal bátrabban fog ismerkedni és csatlakozni a többiekhez” — mondja a pszichológus.
Amivel ilyenkor legyünk tisztában
„Ne csodálkozzunk, hogy egy tábori hét végén, péntek délután a gyerek minden, csak nem kipihent. Próbáljuk figyelni a biológiai szükségleteit, az ő szempontjait. Iktassunk be olyan időszakot — akár egy-egy »üres« napot — például a nagymamánál, ahol végre alhat, és igazán kipihenheti a fáradalmait. Itt pedig még csak igazán program se kell: elég, ha mondjuk nézi a kacsákat vagy a csirkéket, hadd tapasztalja meg a természetet a maga egyszerű szépségében. Biciklizzen, másszon fára, számolgassa a hangyákat, heverésszen a fűben a felhőket bámulva. (Arról, hogy milyen veszélyei lehetnek annak, ha a gyerekek a nyári szünetben is csak a kütyüjeikkel vannak elfoglalva, ebben a korábbi cikkünkben foglalkoztunk részletesen.)
Mert persze nagyon sok élmény is fogja érni a táborokban, de bármilyen furcsán is hangzik, mindez egy hatalmas nagy fáradtság és megterhelés is. Mi felnőttek is tudjuk magunkról, milyen sok energiánkat fel tudja emészteni, amikor egy új, számunkra ismeretlen társaságba próbálunk beilleszkedni. Ha a gyerek ezt 10-12 héten át csinálja a nyáron, gondoljunk bele, hogy ez mekkora kihívás. Segítsük őket, hogy egy kicsit könnyebben tudják megugrani ezt az adott esetben nagy feladatot” — zárja tanácsainak sorát a pszichológus.
Kiemelt kép: Getty Images
