A több díjjal is kitüntetett Lucinda Riley regényeit világszerte harminchét nyelvre fordították le, és több mint ötvenmillió példányban keltek el. Lucinda igazi olvasó-kedvenc, összesen 85 alkalommal, 25 országban szerepelt a bestsellerlisták élén. Legnépszerűbb könyvsorozata, A hét nővér, amelyet a Plejádok csillagkép ihletett. Lucinda mindig vonzónak találta a csillagképet alkotó hét nővérről szóló mondákat – a görög mitológia a Plejádok szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta. Az ő különleges és erős jellemük szolgált a regénysorozatban szereplő nővérek karakterének alapjául. A sorozat amellett, hogy tiszteleg a nők teljesítménye előtt, egyben egy nagyívű családregény is, amelynek középpontjában az emberség, a szeretet és a remény áll.

A sorozatot lezáró utolsó kötet Atlas – Pa Salt története címmel jelent meg május 11-én, és szerzőként Lucinda mellett a Harry Whittaker név is szerepel. Lucinda legidősebb fia, Harry Whittaker azután vette át a könyv megírását, hogy édesanyja elhunyt. Lucinda halála – bár évek óta küzdött a rákkal – mindenkit váratlanul érintett, és családja úgy gondolta, nem maradhat lezáratlan egy életmű, és az olvasók millióit sem hagyhatják cserben. A könyv megírásának körülményeiről, édesanyja szellemi örökségéről és a Lucinda Riley-regények jövőjéről is beszélgettünk Harry Whittakerrel.

Kifejezetten Budapestre és az Ünnepi Könyvhétre látogattál el, vagy ez egy nagyobb sajtókörút része?
Nem mondanám hivatalos sajtókörútnak. Ha meghívnak egy rendezvényre a könyv kapcsán, arra elmegyek, ezért vagyok most itt. Megígértem, hogy minden ilyenre igent mondok, és megpróbálok minél nagyobb hírverést csinálni az Atlas – Pa Salt történetének. Ez egyfajta tiszteletadás édesanyámnak. Ráadásul, ha beszélnek a könyvről és az azt magában foglaló Hét nővér-univerzumról, akkor az emberek talán az első résztől elkezdik majd olvasni a sorozatot, és az eddigi 50 milliónál is több olvasója lesz a könyveknek.

Úgy képzelem, hogy a BBC York rádió műsorvezetőjeként és improvizációs színészként inkább a beszéd a sajátod, mintsem az írás. Jól gondolom?
Ez érdekes kérdés. Azt hiszem, a munkám bármelyik aspektusát is csinálom, legyen az a rádiós műsorvezetés, a színészkedés vagy az írás, valójában mind ugyanarról a dologról szól, a történetmesélésről. Nem számít, hogy a rádióban beszélek, egy színdarabban játszom vagy írok valamit. Ezek ugyanannak a dolognak a különböző elemei. Az eddigi életemben valóban inkább előadó voltam, mint író, de nem hiszem, hogy ezek messze lennének egymástól, szerintem nagyon is összekapcsolódnak.

Fotó: Hornyák Adrien, General Press Kiadó

Volt már némi írói tapasztalatod az Atlas-Pa Salt története előtt, édesanyáddal közösen írtál egy gyerekkönyv-sorozatot. Ez hogy zajlott?
Az Őrangyalok-sorozatot írtuk gyerekeknek, 2018-ban. (Ennek első része, a Grace és a karácsonyi angyal megjelent magyarul is – a szerk.)

Édesanyám egész életemben azt hajtogatta, „Harry, neked írónak kell lenned”.

Ő is az volt, és az édesapám is, mindketten színészekből lettek regényírók. Én erre azt reagáltam, hogy „Nem, én nem akarom azt csinálni, amit ti”, és így lettem végül rádiós műsorvezető. Aztán egyszer 2018-ban anyával a gyerekkönyvek brit bestsellerlistájáról beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy azok a könyvek, amelyeket ő olvasott nekem, húsz évvel később még mindig rajta vannak ezen a listán. Próbáltuk megfejteni, hogy mely elemek tették ezeket a könyveket olyan erőssé. Arra jutottunk, hogy ezek olyan hagyományos és reményteli történetek, amelyek nem leereszkedően közelítenek a gyerek olvasókhoz. Akkor anya azt mondta, hogy mindig is az őrangyalokról akart írni. A testvéreimmel úgy nőttünk fel, hogy ha bármikor nehéz napunk volt az iskolában, vagy vizsgáztunk, anya azt mondta, hogy küld nekünk egy őrangyalt. Jó érzés, hogy ezzel a gyerekkönyvsorozattal elküldhettük ezeket az őrangyalokat szerte a világba. Ami a munkamegosztást illeti, anya adta a cselekményötleteket, de én írtam a könyveket.

És most A hét nővér-sorozat utolsó kötetével folytattad az írást. Elárulod, hogyan jött az ötlet, hogy te legyél az, aki befejezi ezt a könyvet?
Anya 2017 óta volt beteg. Voltak rosszabb időszakok, de mindig jobban lett, ami szinte csodaszámba ment. És mi azt hittük, hogy ez örökké így fog folytatódni, mert anya mindig egy kicsit varázslatos volt. Éppen befejeztük a közös gyerekkönyv-sorozatunk megírását, amikor 2018 karácsonyán is nagyon rosszul volt. Behívott a szobájába, és azt mondta:

„Beszéljünk komolyan. Ha meghalok, szeretném, ha te fejeznéd be A hét nővér-sorozatot.”

Körülbelül öt-hat órán át beszélgettünk erről, ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Mindketten hittünk abban, hogy jobban lesz, és képes lesz saját maga befejezni a sorozatot. Végül nem így lett.

Adott neked iránymutatást a történet alakításával kapcsolatban?
Egy hollywoodi produkciós cég 2016-ban jelezte, hogy meg akarja venni a könyvsorozat megfilmesítési jogait. Anya Los Angelesbe repült, ahol azt kérték tőle, mondja el, hogyan fog végződni a történet, enélkül nincs üzlet. Ez azért volt nehéz, mert akkor még csak két könyv volt meg a sorozatból. Anyának harminc oldalnyi párbeszédet kellett írnia a képernyőre, amely két szereplő között zajlott, és ebben nagyon fontos utalások voltak arra nézve, ő hogyan látja a történet végét. Ez a harminc oldal és Pa Salt felbukkanásai a hét könyvben összességében elegendő sugallat volt számomra a szerkezetet illetően.

Harry Whittaker (középen) Grisnik Petra színésznő és Kiss Ádám tolmács társaságában az Atlas – Pa Salt története könyvbemutatóján a Rózsavölgyi Szalonban 2023. június 10-én (Fotó: Hornyák Adrien, General Press Kiadó)

Mennyi ideig írtad a könyvet?
Egy évig. Mivel világszerte május 11-e volt a könyv megjelenési dátuma, időben el kellett küldenem a kéziratot az összes fordítónak, nem késlekedhettem. Így aztán esélyem sem volt arra, hogy akár csak egy hét szabadságot is kivegyek. Rájöttem, hogy csak úgy tudom befejezni a könyvet, ha naponta tíz oldalt írok. A gyerekkönyveknél akár egy egész délelőttöt azzal tudtam tölteni, hogy újraírjak egy mondatot, amíg tökéletesen nem hangzik. De ez teljesen más volt, sokkal feszesebb.

Nem nyomasztott ez az egész? Édesanyád öröksége, a rajongók, akik tűkön ülve várták a sorozat befejező kötetét, vagy önmagában az, hogy magadnak megfelelj és tökéletes munkát adj ki a kezedből?
De, ezek mind nagy nyomást jelentettek. És az ötvenmillió olvasó. Illetve az a tény, hogy addig csak gyerekkönyveket írtam, regényt soha. Annyira nagy volt a nyomás, hogy bizonyos értelemben nem is volt nyomás, mert ha néhány pillanatnál tovább gondolkodtam volna ezen, akkor egyszerűen szétrobbant volna a fejem.

Csak egy valakit tartottam szem előtt, amikor a könyvet írtam, és az az édesanyám, Lucinda Riley volt. Ez a könyv az én tisztelgésem előtte.

Hogy fogadták a könyvet az olvasók?
Őszintén szólva, jobban, mint amiről valaha is álmodtam. Nem gondoltam az olvasói reakciókra egészen tíz nappal a megjelenés előttig, amikor is hirtelen pánikba estem. Minden esély megvolt rá, hogy elégedetlenek lesznek a sorozat befejezésével, ami nemcsak anya örökségét, hanem az én életemet is tönkretehette volna. De szerencsére eddig mindenkitől elképesztően jó visszajelzéseket kaptam. Hálás vagyok az összes olvasónak!

Mik a jövőbeli a terveid? Fogsz még könyvet írni?
Most már hivatalos, hogy tévésorozat készül A hét nővér-sorozatból, a következő hetekben várható erről a hivatalos bejelentés. És igen, feltétlenül folytatni fogom az írást. A saját könyveim különbözni fognak a Lucinda Riley-kötetektől, kortársak lesznek, humorosak, és nagyon „britek”. Ezen kívül korábbi Lucinda Riley-könyvek újraírását is tervezem. Anya az 1990-es években Lucinda Edmonds néven írt regényeket, aztán egy időre abbahagyta az írást, és 2010-ben már Lucinda Riley néven tért vissza. Ekkor három, az 1990-es évekből regényét újraírta, és új könyvként adta ki. Ezek közül a régi könyvek közül szeretnék hármat én is újraírni. Tehát a következő években sem maradnak az olvasók új Lucinda Riley-könyv nélkül.

Kiemelt kép: Harry Whittaker az Ünnepi Könyvhéten, Budapesten (Fotó: Hornyák Adrien, General Press Kiadó)