Számos tényezővel magyarázhatjuk, hogy jobban érezzük magunkat, miután megosztottuk valakivel a minket foglalkoztató probléma részleteit. A megosztott teherviselés könnyebbséget jelenthet lelkünk számára, ha pedig megtaláljuk a tökéletes személyt, akivel beszélgethetünk, támogatása, jelenléte csökkenti a fizikai és érzelmi stresszt (amit egyébként akár szépségápolással is csillapíthatunk), valamint erősíti immunrendszerünket. Emellett, beszélgetés közben eltérő szempontokat, perspektívákat is megismerhetünk, az új megközelítések segítenek átkeretezni gondolatrendszerünket, és ez hosszú távon is előnyös lehet a megoldáskeresésben. Az érzelmi kifejezés a feldolgozás egyik kulcseleme: amikor megfogalmazzuk, konkrétan leírjuk élethelyzetünket,
egyúttal rendezzük a bennünk keringő zűrzavart, és megkönnyebbülünk.
A támogatás nyugtató, biztonságos környezetet, jobb közérzetet teremt, melyben értékelik problémáinkat és megerősítenek, így már könnyebben fogunk tudni megbirkózni a kialakult helyzettel. Mindezt számtalan pszichológiai és idegtudományi kutatás is alátámasztja, például az a legutóbbi tanulmány, mely szerint, ha kiöntjük valakinek a szívünket, azzal az amigdala, vagyis az agy „mandulájának” válaszreakcióját csökkentjük.
Probléma megoldva: harcolj vagy menekülj?
A mandula alakú struktúra az agy két oldalán található, az agykéreg mélyén, és elsősorban az érzelmek, emlékek feldolgozásáért felelős. Amikor tudatosan feljegyezzük érzéseinket, koncentráltabbá válunk, ugyanis a címkézéssel csökkentjük az amigdala harcolj vagy menekülj jellegű válaszreakcióját. A mandula formájú neuroncsoportok elsődleges szerepe az érzelmi reakciók feldolgozása és raktározása. Mivel az amigdala kapcsolatban áll az agy más területeivel is – például a hipotalamusszal és az agykéreggel, amelyek fontosak a félelem vagy a düh szabályozásában – ezért amikor szavakba öntjük nehézségeinket, egyúttal távolodni kezdünk ettől a túlzott aktivitástól.
Együtt könnyebb. (Fotó: Canva)
Az orvostudomány híres esetei között akadnak olyan személyek, akiknek mindkét agyféltekén sérült az amigdala, ebből kifolyólag pedig semmilyen félelmet nem éreznek, és másokon sem tudják felismerni a félelem egyértelmű jeleit. Ezt a ritka rendellenességet egyébként Klüver-Bucy szindrómának nevezik, egyik leghíresebb képviselője pedig a szókimondó és extravagáns amerikai mérnök, Phineas Gage volt a 19. században. Gage vasúti munkásként dolgozott 1848-ban, amikor súlyos agykárosodást szenvedett –
egy robbanás alkalmával egy vasrúd átszúrta az arcát és a fejét, melynek következtében agyában az amigdala is károsodott.
Miután Gage felépült, személyiségében jelentős változások következtek be: elvesztette félelem – és kockázatérzetét, és gyakran szállt vitába másokkal. Balesete mindezek ellenére rávilágított az amigdala fontos szerepére a társas érzelmek feldolgozásában.
Vessük papírra érzelmeinket
Szerencsére nem valószínű, hogy egy kis beszélgetéssel vagy naplóírással teljesen eltávolodjunk érzelmeinktől, ám utóbbi szintén segíthet, ha szeretnénk elengedni fájdalmainkat. Pszichológusok szerint, amikor papírra vetjük érzelmeinket, javítjuk mentális és fizikai egészségünket: a ki nem mondott titkok ugyanis megterhelőek szervezetünk számára, és betegségek kockázatát is magukban rejtik. Érzelmeink kifejezése, legyen akár szóban, akár írásban, mindenképp enyhíti bánatunkat. Így, ahelyett, hogy hagyjuk magunkat sodródni az árral, figyeljük meg érzéseinket, és írjunk róluk, vagy osszuk meg gondolatainkat egy megbízható baráttal.
Kiemelt kép: Getty Images
