Kormos Anett pályáját újságíróként kezdte, és talán már kevesen emlékeznek rá, de 2006-ban egy novelláskötete is megjelent Ingyen Színház címmel. Országos ismertségre humoristaként tett szert, egy stand-up tehetségkutatóban figyeltek fel a tehetségére, miután bekerült a Dumaszínház társulatába. Később forgatókönyvírással is foglalkozott, és az újságírói munkáját sem hagyta abba. Jelenleg szabadúszóként fókuszál a humoristakarrierjére, Top Lesz című műsora nagy sikerrel fut országszerte.

A beszélgetés rövid kivonata a videó alatt olvasható.

Első olvasmányélmények

Mikor, hogyan fér bele az életünkbe az olvasás? – teszi fel a kérdést Juhász Anna. Kormos Anett elég reálisan látja a helyzetet, úgy véli, egyre inkább elsorvadóban van az igény arra, hogy az agyunkat átállítsuk arra a fajta koncentrációra, ami az olvasáshoz szükséges. Egyetemi oktatóként ő azzal szembesül, hogy a fiatalabb korosztály már egy filmet sem képes osztatlan figyelemmel végignézni.
Anna gyerekkori meghatározó élményeiről kérdezi Anettet, könyvekről, filmről, zenéről. A humorista elmondja, hogy az első írott szöveg, ami megfogta őt Victor Hugo Nyomorultak című regényéből volt egy részlet, amivel az olvasókönyvében találkozott. A zene hamar belekerült az életébe, zongorázni tanult, volt hozzá tehetsége, csak sajnos a kitartás hiányzott. Számára Beethoven számít meghatározó zeneszerzőnek.

Hol a biztonság?

Mi ad Anettnek biztonságérzetet? A színpad biztosan nem, az inkább kihívás a számára, ezzel együtt euforikus érzés, amikor jól sikerül egy-egy előadás, létrejön a kapcsolat a közönséggel, egy hullámhosszra kerülnek. A színpadban kiugrási lehetőséget látott. De a humort mindig szerette, főként az örkényi humort, érdekelte az a fajta látásmód, láttatásmód, ami Örkényre annyira jellemző. Szerinte a tehetség igazából azt jelenti, hogy képes vagy a saját személyiségeden átszűrni a dolgokat, és ettől egyedi módon, unikálisan tárod azokat a közönség elé. Anett nem tartja magát különösen bátornak, inkább az jellemző rá, hogy előrefelé menekül – de ez menekülés.

Illékony siker

Az írással való találkozása nem túl romantikus: a gimnáziumban feladatként kapták, hogy írjanak egy glosszát, és ott rájött, hogy ez neki könnyebben megy, mint a többieknek. „Ebből is látszik, hogy én a kisebb ellenállás felé megyek” – viccelődik. Azt is hangsúlyozza, hogy ő inkább„alkalmazott” íróként írt, nem pedig szabadon, mint egy szépíró. Forgatókönyveket, cikkeket írt megrendelésre, ami nagyon tanulságos volt a számára. Ő nem szeretne a fióknak írni, számára fontos, hogy a mondanivalója találkozzon a közönséggel.
A siker érzése szerinte nagyon illékony, pillanatokig tart csupán: ha lejön a színpadról egy remek előadás után, sikerélménye van, de percekkel később eszébe jut valami, amit jobban csinálhatott volna, és a siker érzése azonnal eltűnik.

A Pura Poesia műsorban Anna mindig rákérdez mostani olvasmányélményekre is: ezek közül Anett Szabó T. Annát és Dragomán Györgyöt emeli ki, mert szerinte ők nagyon szépen bánnak a nyelvvel, és nagyon izgalmasnak tartja őket emberként is.

A Pura Poesia sorozat korábbi részeit ide kattintva nézhetitek meg.

Kiemelt kép: Canva