Egy párkapcsolatban az érzelmek széles skáláját megéljük (a jellemző 5 stációról itt írtunk korábban) és ebbe az is beletartozik, amikor néha egy kis egyedüllétre, magánszférára vágyunk. A legtöbb emberrel előfordul, hogy – bár általában szeretik – olykor-olykor mégsem kívánják, sőt, legszívesebben elhúzódnának társuk érintésétől.
Az úgynevezett sörtereakció gyakori tapasztalat, amihez egy hosszú távú kapcsolatban igazodnunk kell, elbagatellizálnunk pedig még véletlenül sem szabad. Noha elbizonytalaníthat, és úgy tűnhet, az érintés kapcsán jelentkező, zavaró érzéseket nem lehet enyhíteni; létezik rá megoldás, melybe klinikai szakpszichológusok avatnak be.
Az a bizonyos „nyálfaktor”
A sörtereakció egyik vállfaja több televíziós sorozatban, köztük az Így jártam anyátokkal műsorban vagy a Szex és New Yorkban is megjelent. Ki ne emlékezne arra az epizódra, amikor Carrie számára már elfogadhatatlan „nyálfaktort” jelentett orosz udvarlója, Aleksandr Petrovsky túlzó romantikája. De hogy jön ide a sörtereakció? A két jelenség egymáshoz hasonló, de miközben a Carrie által érzett undort valójában nagyon sok szokás kiválthatja, addig a sörtereakció kizárólag az érintésre és egyéb intim, fizikai közeledés hatására jelentkezik.
A jó hír az, hogy ezek a reakciók jóval gyakoribbak, mint azt gondolnánk, ráadásul nem feltétlenül jelentik azt, hogy ideje megszakítani a kapcsolatot.
Követve Carrie példáját, erre a jelenségre tekinthetünk úgyis, mint egyfajta lehetőségre, amin keresztül fölfejthetjük mélyebb érzelmeink, gondolataink rétegeit. Ugyanakkor az se árt, ha tisztában vagyunk a kettő közötti különbséggel. Míg a „nyálfaktor” a randevúzás korai szakaszában jelentkezik, a sörtereakció általában a hosszú távú kapcsolatokban, az intimitási problémák fizikai megnyilvánulásaként törhet a felszínre.
Carrie a hatásvadász romantikát viselte nehezen (Jelenetfotó: Szex és New York/HBO)
Így lépjünk ki a sörtereakció fogságából
Ahhoz, hogy áthidalhassuk, fontos tisztázni, hogy teljesen rendben van, ha nem szeretnénk, hogy megérintsenek. Meg sem kell indokolnunk, ha ezt érezzük. Ha viszont alapvetően nyitottak vagyunk a szeretet befogadására, mégis feláll a szőr a hátunkon párunk fizikai érintésétől, akkor gondoljuk át a következőket. Az érintést a szexuális együttléttel társítottuk? Ha igen, akkor valószínűleg épp nincs hozzá kedvünk. Másfelől, érdemes arra is figyelnünk, hogy egyértelmű jelzéseket küldjünk a párunk felé: a konkrét kezdeményezést ne egy elnyújtott puszival, öleléssel próbáljuk meg kifejezni. Az erre érzékényebb társunk ugyanis, egy idő után elkezdi éberen figyelni ezeket a jeleket; különösen akkor, ha az adott pillanatban nem nyitott az együttlétre.
Ugyanakkor vannak olyan mentális betegségek, amiknek kapcsán komolyan kell venni az ilyen fokú érzékenységet, mert lehet, hogy valamilyen traumával függ össze.
Az esetek többségében viszont mi magunk is kézben tarthatjuk. Ebben a vírusként terjedő TikTok-videóban például egy szakértő árulja el azt, hogy partnerével melyik, egyszerű szokásukon változtatva léptek ki a sörtereakció szabta korlátokból: több fizikai érintést kezdeményeztek anélkül, hogy az szexuális együttléthez vezetett volna. Így sikerült kiiktatniuk a kettő közti kapcsolatot.
Hasznos lehet az is, ha minden nap kijelölünk egy időszakot, amikor pásztoróra nélkül szánunk pár percet bőrünk összeérintésére. Eközben pedig megfigyeljük, hogyan érezzük magunkat, és elmondjuk társunknak tapasztalatainkat. Listát is írhatunk, hogy milyen testrészeinket szeretjük, ha megsimogatják; és ezt bátran adjuk is át egymásnak, hogy mindenki egyértelműen lássa: mi esik jól, és mi kevésbé. Ezzel a módszerrel olyan apróságokat is megtudhatunk magunkról és a másikról, amiket korábban esetleg nem tudatosítottunk.
Kiemelt kép: Getty Images, nőklapja.hu
