Az elmúlt évekhez képest úgy tűnik, mintha megsokszorozódott volna a fürdőzőket érintő cápatámadások száma. A legtöbb cápaharapást jellemzően az Egyesült Államokból és Ausztráliából jelentik – Floridában tavaly több ilyen eset történt, mint bárhol máshol a világban.

De tavaly a magyarok egyik népszerű üdülőhelyén, az egyiptomi Hurghada környékén is történt halálos kimenetelű támadás, idén pedig ugyanitt egy fiatal férfi is életét vesztette június elején. De Isten ments, hogy bárkit is riogassunk! Még így minimális az esélye annak, hogy cápával találkozzunk (évente kevesebb mint 10 ember leli halálát cápatámadás miatt, míg medúzacsípésben, kutyaharapásban, közúti balesetekben és villámcsapás következtében egyenként jóval többen). De mégsem árt, ha számolunk vele, ismerjük a miértjeit, és betartunk néhány alapszabályt, hogy az egyébként is minimális találkozás esélye a lehető legkevesebb legyen. 

A klímaváltozás a cápafélék viselkedésére is hatással van

Globális éghajlatunk egy finomhangolt rendszer, így a látszólag apró változások is nagy hatással lehetnek a tengeri élővilágra (hihetetlen, de még a magzatok egészségére is). Az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás azonban riasztó mértékben gyorsul, a globális felmelegedés és a sarkvidéki jég olvadása pedig már most is jelentős – és potenciálisan visszafordíthatatlan hatással van az óceánjainkra (és a környező településekre is).

Bár hatásai nem mindenhol azonosak, a szélsőséges körülmények és időjárási jelenségek egyre gyakoribbá váltak világszerte: magyarán a csapadékosabb helyek nedvesebbek, a szárazabbak pedig egyre szárazabbak lesznek. Emellett az üvegházhatású gázok kibocsátása nemcsak melegebbé, de savasabbá is teszi a vizeket, a jég olvadása pedig az óceáni áramlatokra is hatással van, befolyásolva és veszélyeztetve a tengeri élővilág összetételét, szerkezetét és működését.

A változó éghajlat pedig a cápafélék viselkedésére is kihat – azaz arra készteti őket, hogy olyan területekre vándoroljanak, ahol jellemzően sosem láthattuk őket.

Hiszen a környezeti feltételek változásaira a zsákmányállatok is reagálnak, így a jól megszokott vadászterületekre visszatérő cápák gyakran szembesülnek azzal, hogy táplálékforrásuk eltűnt, illetve elvándorolt. Tehát szó sincs arról, hogy kifejezetten az emberi húsra fájna a foguk: a királyhalak, a tonhalak, a polipok és a planktonok északabbra vándorolnak, a délebben vadászó cápák pedig jó eséllyel követik őket. De mozgásukban az áramlatok is szerepet játszanak, így előfordulhat, hogy egyes fajok a partokhoz, illetve a fürdőzőkhöz is közelebb kerülnek: például a nagy fehér cápák és a tigriscápák egészen Sydney déli részéig képesek követni a hidegebb zónákat.

A tigriscápa az emberre nézve is veszélyes fajnak számít, a nagy fehér után a második helyen áll a nem provokált támadások listáján (Fotó: Getty Images)

Az óceánjainkban végbemenő változások tehát túl gyorsak ahhoz, hogy a tengeri élővilág alkalmazkodni tudjon – ami különösen igaz az olyan lassan fejlődő állatokra, mint a cápafélék. Ezért lehet, hogy a víz alatti lények nagyobb eséllyel kerülhetnek kapcsolatba strandolókkal is.

„Úgy látjuk, hogy a melegebb vizek hatására egyre több tengeri faj terjeszti ki a területét”

– erősítette meg a jelenséget James Sulikowski tengerbiológus az ABC Newsnak.

A cápák jelenléte nagyon is hasznos

Kapcsolódó

Cápa köhögte fel Jimmy karját – Gyilkossági akta nyílt az eset után

Galambosi Eszter

Steven Spielberg Oscar-díjas klasszikusa, A Cápa pánikot keltett a 70-es években (és azon túl is), és nemcsak az óceánok ragadozóiról alkotott képet démonizálta, de a mára már veszélyeztetett nagy fehér cápák trófeavadászatának fellendülését is okozta a világban – amit utólag maga Spielberg is sajnálattal vett tudomásul. Jó, ha tudjuk: a cápáknak valójában sokkal több okuk van félni tőlünk, mint nekünk tőlük. Napjainkra számos cápafaj sodródott a kihalás szélére, hiszen évente körülbelül 100 millió cápát ölnek meg pusztán csak az uszonyukért

– még annak ellenére is, hogy csúcsragadozóként létfontosságú szerepet töltenek be a tengeri ökoszisztémák fenntartásában.

A több mint 300 cápafaj közül körülbelül csak egy tucatnyi volt érintett ember elleni támadásban. A cápák évmilliókkal előttünk fejlődtek ki, így egyáltalán nem tekintenek táplálékforrásként az emberre: főként halakkal, rákokkal és teknősökkel, illetve a nagyobb fajok fókákkal és más tengeri emlősökkel is táplálkoznak.

Miért támadnak a cápák?

A szakértők szerint két oka van az embert érő támadásoknak: az állatok vagy összetévesztik az embert a zsákmányállattal (gondoljunk csak a szörfösök sziluettjére, akik alulnézetből fókára és teknősre is hasonlíthatnak), vagy pusztán csak a kíváncsiság vezérli őket. A cápa a csobbanást és pancsolást ugyanis könnyűszerrel összetévesztheti egy sérült zsákmányállat mozgásával, így nagyobb eséllyel úszhat arra, amerre fürdőzők is vannak. Valahogy így (nyugi, az alább látható oktatóvideón szereplő Andriana Fragola képzett búvár, tengerbiológus és cápaszakértő, és természetesen túlélte a találkozást):

@andriana_marine

Always an important thing to remember! If you see a shark, always avoid splashing around as this makes you look like an injured animal and they are much more likely to come examine you, or continue to approach curiously. Remaining calm and making eye contact are some of the best things you can do to show a shark you are not injured or a prey item. I filmed this video as a demonstration to see how quickly they can react to a splashing sound on the surface, please never attempt and always swim with sharks with a trained guide☺️

♬ Dumb Ways to Die - Tangerine Kitty

Számos korábbi tanulmány beszámolt arról, hogy még az olyan ösztönvezérelt lényeknek is lehetnek személyiségvonásaik, mint amilyenek a cápák: míg egyesek félénkebbek és visszahúzódóbbak, addig mások bátrabbak és merészebbek. Szülői gondoskodás híján a fiatal cápáknak ugyanis önállóan kell felfedezniük a környezetet – kezek és lábak hiányában pedig nem mással teszik ezt, mint a szájukkal.

Magyarán, ha nem tudják eldönteni, kifélék, mifélék vagyunk, és se fókára, se halra nem hasonlítunk, előfordulhat, hogy a fiatal és kíváncsi, emberrel kevésbé jártas egyedek harapással próbálnak beazonosítani minket – amiért kár is lenne hibáztatni őket. A tengerek és óceánok már a dinoszauruszok előtt is a cápák felségterülete volt, ahová mi, emberek vendégségbe érkezünk – és ha szeretnénk elkerülni a nagyobb bajt, akkor bizony kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a szabályaikhoz.

Tudtad, hogy az Adriai-tengerben közel 30 cápafaj él?

A magyarok közkedvelt üdülőhelyén, a horvátországi Adriai-tenger partjainál is élnek cápák, tekintve, hogy a tenger kristálytiszta vizének élővilága rendkívül gazdag. De aggodalomra semmi ok: túlnyomó többségük teljesen ártalmatlan az emberre, sokuk pedig annyira ritka, hogy igazán szerencsésnek érezheti magát az, aki együtt úszhat a lassan közlekedő, kizárólag planktonokkal táplálkozó, 10 méteres hosszúságot is elérő óriáscápával.

Az itt élő fajok a nyílt vizek mélységeiben érzik jól magukat, kerülik az embereket és távol maradnak a zsúfolt strandoktól. Bár a legtöbb nyaraló soha nem fog cápákkal találkozni Horvátország partjainál (az utolsó, sajnos halálos kimenetelű támadás 1974-ben történt Omis mellett), azért sosem árt, ha felkészülten érkezünk, hiszen a világ legveszélyesebbnek tartott heringcápaféléje, a nagy fehér cápa – elvétve és nagyon ritkán ugyan, de – az Adriai-tengerben is előfordulhat. (Egyébként a nagy fehér jelenléte Horvátország egyik legnagyobb kikötője körül sokakat aggasztott a hatvanas években, amit a halászhajók fokozott működésének, illetve a hajókról ledobott haltetemeknek és maradványoknak tulajdonítottak – de szerencsére a halászati tevékenységek későbbi korlátozásával az emberre egyaránt veszélyes cápák száma is csökkenésnek indult.)

Az elsőre félelmetesnek tűnő, ám végtelenül jámbor óriáscápát hidegen hagyja az ember (Fotó: Getty Images)

Lássuk, mit tanácsolnak a szakértők

• Ha lehet, kerüld a heves mozdulatokat, a pancsolást és csobbanást, ami – ahogyan feljebb is említettük – felkeltheti a hangokra érzékeny cápák figyelmét.
• A legtöbb cápafaj éjszaka, hajnalban és alkonyatkor vadászik, így ebben az időintervallumban nem ajánlatos úszni. 
• A háziállatokat ne engedd a vízbe, szabálytalan mozgásuk ugyanis felkeltheti a cápák figyelmét. 
• Ne ússz be a nyílt vízre, maradj partközelben, kerüld a zavaros vizeket, és soha ne ússz egyedül! A cápák kevesebb eséllyel merészkednek közel, ha többen vagytok.
• A testnedveket kilométerekről képesek kiszimatolni (például a vért és a vizeletet), így értelemszerűen vérző sebbel kerülni kell a vízbemenetelt, és ha kisebb-nagyobb „dolgunk” akad, irány a mosdó!
• Kerüljük a fényes tárgyak, ékszerek viselését, melyek a halpikkelyek csillogásához hasonlítanak.
• Figyelj a természet jelzéseire: az elhullott állattetemek, köröző madarak, a vízcsobbanás, illetve a fókák és delfinek jelenléte is jelezheti, ha cápa van a közelben.
• Csak a kijelölt strandokon érdemes vízbe menni, és kerüljük a folyótorkolatokat, öblöket, valamint a halászhajók, horgászok és kikötők területét.
• Ha cápát látsz, tartsd vele a szemkontaktust, lassan ússz a part felé, és amennyire lehet, őrizd meg a hidegvéredet – ha menekülőre fogod, könnyűszerrel zsákmánynak nézhet.
• Az orr, a szem és a kopoltyúk ütögetésére kifejezetten érzékenyek, így ha megtörtént a baj, ezeket a területeket érdemes célba venni a túlélésért.
• Tartsd tiszteletben a tengerek élővilágát, és még ha partról is látod, ne piszkáld, ne etesd a cápát – illetve ha cápát látsz, vagy cápaetetéssel kapcsolatos jelenségeket észlelsz, azonnal jelentsd a helyi hatóságoknak!

Kiemelt kép: a nagy fehér cápa vadászat közben (Getty Images)