Akad pár kifejezés, amit mára olyan mértékben túlhasználtak, hogy ki lehet velük kergetni a világból. Mind közül a komfortzónát utálom a legjobban. Boldog-boldogtalan azt szajkózza, hogy el kellene hagynunk a saját biztonságos közegünket, mert az igazi öröm azon kívül található. Ott várnak ránk a kihívások, amelyeket teljesítve végre megvilágosodunk, és megkapjuk azt, amire mindig is vágytunk. Ahányszor ezt meghallom, hogy komfortzóna, annyiszor forgatom feltűnően a szemem és húzom a szám. Azért berzenkedem, mert nem hiszek abban, hogy a mélyvízbe dobva lehet megtanulni úszni, és abban sem, hogy a boldogsághoz óriási teljesítmények, vagy eget rengető élmények kellenek. Én dorombolok egy könyvvel a kezemben a saját fotelomban; a szűk baráti körömmel érzem jól magam és nem vágyom sem hatalmas partikra, sem országos ismertségre.

Pár éve megtanultam nemet mondani, így mások sem tudnak kiráncigálni abból a kuckóból, ahol valóban jól érzem magam. Észrevettem viszont, hogy olyan jól belejöttem a nemet mondásba, hogy már akkor is reflexből tiltakozom, amikor a feladat vagy lehetőség nem is esik olyan messze a saját kompetenciámtól, és tulajdonképpen meg is próbálhatnám. Éppen ezért júniusban igent mondtam a kihívásokra.

Élet a kuckómon kívül

A kuckóelhagyás egyébként egy véletlennek köszönhető. Az egyik kedves barátnőmön keresztül megkeresett egy fejvadász cég, hogy a Business Festen moderáljak egy színpadi beszélgetést. Ez pontosan az a kategória, amire gondolkodás nélkül nemet mondok, egyrészt mert semmiféle élvezetet nem találok a szereplésben, másrészt kicsit selypítek, ha pedig mikrofonba kell beszélnem, akkor nagyon, és ez zavar. E-mailben jött a kedvesen megfogalmazott felkérés, és gondoltam, felhívom a fejvadászt, majd telefonban udvariasan nemet mondok. Először ő utazott el, aztán én, így csak tíz nap múlva tudtunk beszélni, és addigra beláttam, hogy a téma – a negyvenes-ötvenes nők életközepi helyzete – közel áll hozzám, rendszeresen írok róla, így akár el is vállalhatnám a moderálást.

Fotó: Getty Images

Végül igent mondtam, és tényleg nem bántam meg, remekül éreztem magam a rendezvényen, és a nyilvános beszélgetésen is. Az utóbbihoz számomra elengedhetetlen volt, hogy alaposan felkészüljek, megtervezzem a témaköröket, kérdéseket, kitaláljam, milyen ívet fogunk bejárni. Így volt egy biztos alapom, amire támaszkodhattam, ugyanakkor élvezhettem azt, hogy valami újat próbálok ki.

Viszlát, komfortzóna!

A sikeren felbuzdulva elfogadtam egy kedves interjúalanyom meghívását, aki szeretné feleleveníteni a régi kulturális szalonok hagyományát, ezért különböző szakterületek képviselőit hívta meg a saját műtermébe, hogy egy vacsorán személyesen beszélgethessenek a művészetekről. Ez egy kifejezetten vonzó program volt számomra, ugyanakkor tudom, hogy ezekben a szituációkban gyereknek érzem magam, akinek a tudása, műveltsége közelében sincs a többiekének, ezért feszengek. Most úgy döntöttem, hogy nem futamodom meg, végül is lassan ötven leszek, ideje felnőttként viselkednem. A végére megnyugodva konstatáltam, hogy az igazán nagy koponyák nyitottak, érdeklődőek, szívesen válaszolnak mindenféle kérdésre, és örömmel gondolkodnak együtt.

A hónapban még két hasonló feladatra bólintottam rá, teljesen idegen emberekkel kellett együttműködnöm a megszokottól eltérő közegben, és megoldottam. Nem ezektől voltam boldog júniusban, és nem is világosodtam meg, de tény, hogy elgondolkodtam a kihívásokról.

Végül arra jutottam, hogy a lényeg nem a komfortzónán van, hanem sokkal inkább a tudatosságon; hogy ne reflexből reagáljak, hanem adjak magamnak időt és mérlegeljek.

A helyzettől, valamint az épp aktuális kedvemtől függően mondhatok igent és nemet is, sőt még így is dönthetek rosszul, de a hibát legalább nem azzal követem el, hogy a megszokásaim mentén haladok.

Júliusban a tudatosságot viszem tovább, ezúttal a vásárlásra kiterjesztve. Elengedem a berögzült választásaimat, és igyekszem olcsóbb, saját márkás termékeket kipróbálni, legyen szó élelmiszerről, kozmetikumról, tisztítószerekről. Már begyűjtöttem pár tippet, sőt teszteltem is néhányat kifejezetten jó eredménnyel, így remélem, július végére komplett arzenálom lesz kiváló minőségű, olcsó termékekből.

Jónap Rita előző hónapban az arcjógát próbálta ki minden nap – ez lett az eredménye!

Kiemelt kép: Canva / nőklapja.hu